Bizgató: Martina LaVallie, a Nebraska-Lincoln Egyetem Agronómiai és Kertészeti Tanszékének végzős hallgatója: John A. Guretzky, docens és füves területek ökológusa, Agronómiai és Kertészeti Tanszék
Történelmileg a hüvelyesek, például a lucerna kísérő növényként való ültetése általános gyakorlat volt. A zab a lucerna telepítésekor első számú választás volt, mivel hűvös évszakú egynyári fűként a tavaszi telepítési időszakokban talajtakarást és szemtermést biztosított. A termelők azonban számos okból kifolyólag hajlamosabbak lehetnek meleg évszakos kísérő növényt használni, mint hideg évszakos kísérő növényt. Ezek az okok a hüvelyesek kívánt ültetési időpontjától a takarmányozási igényekig terjednek a telepítés során. A kísérő növény kiválasztásakor a termelőknek figyelembe kell venniük a két növény közötti hatást és kapcsolatot.
2016 májusában a University of Nebraska-Lincoln kutatói tanulmányt indítottak, hogy megvizsgálják a cirok-sudangra, egy meleg évszakos egynyári fű kísérő növényként való alkalmazásának hatásait három gyakori takarmánylábnövény (lucerna, vörös lóhere és madárlábfű) és három őshonos préri hüvelyes (Illinois-i bundavirág, lila préri lóhere és kerekfejű lespedeza) telepítéséhez. Az összegyűjtött adatok között szerepelt a hüvelyesek állományszámának mérése, a cirok-sudangra takarmánytermelés és a gyomfajok biomasszájának mérése. Bár ez a kutatás még csak most kezdődött, szerettük volna tájékoztatni Önöket a cirok-sudangra és a hüvelyesek társult növényként való használatának lehetséges előnyeiről.
Mi a társult növénytermesztés?
Egyszerűen megfogalmazva, a társult növénytermesztés két vagy több növény együttes vetése úgy, hogy azok egyszerre nőnek egymás mellett. A társnövények alkalmazásakor a fő szempont az, hogy a kiválasztott növények valamilyen előnyös kölcsönhatásban legyenek egymással. Ez a kártevők elleni védekezéstől kezdve a talaj egészségén át a beporzásig vagy akár a növekedési potenciálig terjedhet.
A társnövénytermesztés a vetésnek egy olyan formája, amelyet már sok éve alkalmaznak, és amely különböző léptékben alkalmazható, a kis háztáji kertektől az ipari termőföldekig. Ebben a rendszerben a növények sokasága kombinálható és használható. További információkért arról, hogy mely növények gyakran jól működnek együtt, forduljon a helyi tanácsadóhoz.
Sorghum-Sudangrass 2. ábra. Vörös lóhere korai növekedése cirok-sudangraissal június közepén, körülbelül egy hónappal a lincolni ültetés után.
A zsurló-szudángrász egy durva, felálló fű, amelyet a magas és száras zsurló és a leveles sudángrász keresztezésével fejlesztettek ki. Ez a keresztezés értékes takarmánynövényt biztosít, amely a meleg nyári hónapokban, jellemzően június végétől szeptemberig bőséges termésre képes. A meleg évszakban termesztett növény segíthet leküzdeni a nyár közepén és végén tapasztalható alacsony takarmányellátottságú időszakokat.
A cirok-sudangra egyik fő jellemzője, hogy milyen magasra tud nőni; ha hagyják, hogy a fiziológiai érettségig nőjön, elérheti a 8-12 láb magasságot. A növény levelei hasonlóan néznek ki, mint a kukoricáé, de rövidebbek és egy kicsit szélesebbek. Ültetéskor ajánlott a cirok-sudángomba növényt akkor ültetni, amikor a talaj felső négy centimétere legalább 65 °C-os, hogy növeljük a gyors csírázás és kelés lehetőségét. Nebraskában a talaj gyakran május közepétől június közepéig melegszik fel erre a hőmérsékletre.
Talajegészségügyi előnyök
A szorgó-sudangra számos talajépítő előnnyel jár. Míg a hüvelyesek kiterjedt gyökérzetükkel taktikai gyakorlatként használhatók a talajtömörödés feloldására, a cirok-sudángomba közbeültetése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. A cirok-sudangra saját robusztus gyökérrendszerével rendelkezik, amely gyorsan segíthet enyhíteni a talaj felső rétegeiben jelentkező tömörödési problémákat.
A cirok-sudangra másik előnye, hogy gyökérrendszere allelopatikus vegyületeket tartalmaz, amelyek a talajba kerülve segíthetik a gyomirtást. Amikor más növények, például a gyomok, a gyökérzetükön keresztül felveszik ezeket a vegyületeket, a növények elpusztulhatnak.
A szorgó-sudangra gyökerei erősen rögzítik a növényt a talajban, további talajtakarást biztosítva. A további növényekkel a cirok-sudangra segíti a talaj rögzítését és védelmét az olyan elemekkel szemben, mint a szél- és vízerózió.
Végül a nagy mennyiségű gyökérbiomassza hozzájárulhat a talaj egészségének javításához azáltal, hogy a gyökerek lebomlásával szerves anyagot ad a talajhoz. Ha a kiegészítő szerves anyagot a közbeültetett hüvelyesek nitrogénmegkötő előnyeivel párosítjuk, a talaj általános egészségi állapota javulhat, növelve a tápanyagok hozzáférhetőségét a következő termés számára.
Kiegészítő előnyök
A szorgó-sudángríz szárazságtűrő, ami alkalmazkodóbbá teszi az olyan régiókban, ahol esetleg nincs öntözés vagy elegendő csapadék más növények számára. A szárazságtűrésen felül a cirok-sudángomba hatékonyabban használja a vizet, mint más meleg évszakos növények. Például a kukoricával összehasonlítva egyes tanulmányok szerint a cirok-sudángomba egyharmaddal kevesebb vizet használ, és nagyobb biomasszát kínál.
Míg az allelopatikus hatások elriasztják a gyomokat, a cirok-sudángomba jelenléte csökkenti a megtelepedni képes gyomok számát is. Gyors csírázásának és megtelepedésének, valamint nagy méretének köszönhetően a cirok-sudángomba kísérő növényként való használata csökkentheti a gyomok behatolási és megtelepedési lehetőségét, mielőtt a hüvelyesek teljesen megtelepednének.
Köszönő gondolatok
A cirok-sudángomba ezen előnyeit megállapítva, fontos mérlegelni azokat a hátrányokat is, amelyek az egyik növény és a másik közötti vetésből adódhatnak. Míg a cirok-sudángomba allelopatikus összetevői jó mechanizmust kínálnak a gyomok elleni védekezésre, a vegyületek negatívan befolyásolhatják a hüvelyesek növekedését és megtelepedését. A hüvelyesek és a cirok-sudángomba versenghetnek a fényért, valamint a rendelkezésre álló vízért és tápanyagokért, ami a hüvelyesek terméshozamának csökkenéséhez vezethet.
A Nebraska-Lincoln Egyetem kutatói hosszabb távú kutatásaik során a hüvelyesek megtelepedésének és a takarmánytermelésnek ezzel a kérdésével foglalkoznak, és remélik, hogy ezáltal értékes információkkal szolgálhatnak a termelők számára. A tanulmány előrehaladtával reméljük, hogy továbbra is értékes információkkal szolgálhatunk a termelőknek, amint egyre többet tudunk meg a szorgó-Sudangrass hasznosítási lehetőségeiről.
A szerzőről Martina La Vallie
Martina LaVallie egyike volt annak a nyolc diáknak, akik tavaly nyáron az UNL-en integrált agronómiai rendszerek ösztöndíjat kaptak. Nemrég végzett a Sioux Falls-i Augustana Egyetemen, ahol biológia (ökológia) szakon szerzett alapdiplomát.
Jelenleg a Nebraska-Lincoln Egyetem agronómiai mesterképzésén dolgozik. A diploma megszerzése után azt tervezi, hogy tanácsadóként fog dolgozni a termelőkkel és másokkal a mezőgazdaság területén.
A projektet az USDA NIFA FY15 Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kutatási Kezdeményezés támogatásával támogatták: Education and Literacy Initiative-Undergraduate Experiential Learning Fellowships Program “Developing Research and Extension Skills of Students in Integrated Agronomic Systems.”
Find more stories about student research conducted through this project at Developing Undergraduate Research and Extension Expertise in Integrated Agronomic Systems.
Find more stories about student research conducted through this project at Developing Undergraduate Research and Extension Expertise in Integrated Agricultural Systems.