Az idegellátás elvesztését okozhatja sérülés, rendellenesség vagy sebészeti beavatkozás.
SérülésekSzerkesztés
A denerváció lehet idegsérülés következménye. Az idegsérülések három fő típusa a neurapraxia, az axonotmézis és a neurotmézis. Ez a három típus különbséget tesz az idegkárosodás súlyossága és a károsodás utáni gyógyulási lehetőség között. Olyan sérülést követően, amelyben egyes idegek károsodtak, az agy bizonyítottan képes az idegpályák újrahuzalozására vagy átrendezésére. Ez a plaszticitás lehetővé teszi az agy számára, hogy kompenzálja a sérülésből eredő neuronális kommunikációs veszteséget.
RendellenességekSzerkesztés
A denervációs folyamatok szoros kapcsolatban állnak a post-polio szindrómában megfigyelhető tünetekkel. A post polio szindrómában szenvedők állandó denervációs és reinnervációs folyamaton mennek keresztül. Ez a folyamat az akut poliomyelitis után következik be, és idővel a motoros egységek területének növekedéséhez vezet. A motoros egységek területe hamarosan olyan mértékben növekszik, hogy a reinnerváció már nem lehetséges, ami a motoros egységek kompenzálatlan denervációját okozza, ami izomsorvadáshoz és az izomerő elvesztéséhez vezet. Az akut polio-fertőzés diagnózisát követően az olyan tünetek, mint a fáradékonyság, az általános gyengeség és a fájdalom feltehetően az izomdenervációval függnek össze.
A post-polio szindrómához hasonlóan az amyotrófiás laterálszklerózis is hasonló tüneteket mutat a motoros neuronok degenerációjával, ami általános gyengeséghez és egyes esetekben bénuláshoz vezet. A tapasztalt tünetek típusa attól függhet, hogy a test mely területein tapasztalható az idegellátás csökkenése. Ez a denervációs folyamat azonban abban különbözik a post-polio szindrómától, hogy csak a felső és alsó motoros neuronok degenerációjával jár, és nem tapasztalható a folyamatos reinnerváció és denerváció folyamata.
Sebészeti eljárásokSzerkesztés
A perifériás idegsérülés mellett a denervációt orvosi eljárásként alkalmazzák a test egy adott területének idegellátásának megszüntetéséből eredő különböző előnyök miatt. A vese denerválásánál az eljárás során rádiófrekvenciát vagy ultrahangot alkalmaznak a vese falának szimpatikus idegellátásának megszüntetésére a vérnyomás csökkentése és a krónikus magas vérnyomás kezelése céljából. A vese denervációt azonban az utóbbi években ritkábban alkalmazzák, mivel az új bizonyítékok arra utalnak, hogy az eljárás után a vérnyomás nem csökken jelentősen, sőt az eljárás alkalmazása ellen is vannak ajánlások, mivel kevés bizonyíték van arra, hogy a vese denerváció a vérnyomás csökkenéséhez vezet.
A többi elterjedt sebészeti eljárás az idegellátás szándékos csökkentését foglalja magában különböző rendellenességek kezelésére. A szimpatektómia során egy szimpatikus gangliont távolítanak el sebészi úton a hyperhidrózis, vagyis a túlzott izzadás kezelésére. A vagotómia során a vagusideget sebészileg eltávolítják a gyomorfekélybetegség kezelésére a gyomorsav csökkentése révén. A rizotómia során a gerincvelő idegrostjait távolítják el a krónikus izomfájdalom megszüntetésének reményében.