Dekameron, Giovanni Boccaccio valószínűleg 1349 és 1353 között keletkezett mesegyűjteménye. A művet a klasszikus olasz próza remekművének tartják. Bár hangvételében és formájában romantikus, mégis szakít a középkori érzékenységgel, mivel ragaszkodik az emberi képességhez, hogy legyőzze, sőt kihasználja a szerencsét.
A Dekameron egy kerettörténet által egyesített történetekből álló csoportból áll. A keretelbeszélés nyitányaként 10 fiatal (hét nő és három férfi) menekül a pestis sújtotta Firenzéből a közeli Fiesoléba, egy elragadó villába. Mindegyikük egy napra uralkodik, és előírásokat szab a napi mesékhez, amelyeket minden résztvevőnek el kell mondania, így jön létre a 100 darabból álló gyűjtemény. Minden napot egy canzone (dal) zár, és ezek közül néhány Boccaccio legszebb költészetét képviseli.
Minden napi történetgyűjtemény más-más hangnemet vagy témát ölel fel. Az 1. nap az emberi vétkekről szóló szellemes értekezésből áll. A 2. napon a szerencse diadalmaskodik emberi játékszerei felett, de a 3. napon az emberi akarat legyőzi. A 4. napot a tragikus szerelmi történetek jellemzik. Az 5. nap a kezdetben nem zökkenőmentesen zajló szerelem happy endjét hozza. A 6. napon ismét a szellemesség és a vidámság uralkodik. A 7., 8. és 9. napon szabad folyást kapnak a trükkök, a csalás és a gyakran trágárság. A 10. napra a korábbi témák csúcsra járnak; a széles körben kölcsönzött “A beteg Griselda” című történet zárja a mesék ciklusát.
Azt általában elismerik, hogy Boccaccio sok történetet a folklórból és a mítoszokból kölcsönzött, de a mű kitűnő írásmódja és kifinomult szerkezete egyértelművé teszi, hogy szerzője nem egyszerű antológus volt. Prózája számos reneszánsz íróra volt hatással, és magukat a meséit is évszázadokon át kölcsönözték. Míg egyes kritikusok vulgárisnak és cinikusnak támadták a művet, a szerző még a legzüllöttebb részekben is megőrizte az erkölcsi értékek megerősítését. A korabeli városi társadalom széleskörű feldolgozásában – a humorostól a tragikusig -, valamint humanizmusában és gyors, élénk elbeszélésében a 21. században is figyelemre méltóan friss és átható dokumentum maradt.