Wechsler leginkább az intelligenciatesztjeiről ismert. Ő volt az egyik legbefolyásosabb szószólója a nem intellektuális tényezők szerepének a tesztelésben. Hangsúlyozta, hogy az intelligens viselkedésben az értelmi képességeken kívül más tényezők is szerepet játszanak. Wechsler ellenezte az 1937-es Binet-skála által kínált egyetlen pontszámot. Bár az ő tesztje nem mérte közvetlenül a nem intellektuális tényezőket, az alapul szolgáló elméletében gondosan figyelembe vette ezeket a tényezőket. A Wechsler-féle felnőtt intelligenciaskálát (WAIS) először 1939-ben fejlesztették ki, majd Wechsler-Bellevue intelligenciatesztnek nevezték el. Ebből vezette le 1949-ben a Wechsler Intelligence Scale for Children (WISC), majd 1967-ben a Wechsler Preschool and Primary Scale of Intelligence (WPPSI) intelligenciatesztet. Wechsler eredetileg azért hozta létre ezeket a teszteket, hogy többet tudjon meg a Bellevue klinikán dolgozó pácienseiről, és az akkoriban használatos Binet IQ-tesztet nem találta kielégítőnek. A tesztek még mindig az ő filozófiáján alapulnak, miszerint az intelligencia “a céltudatos cselekvés, a racionális gondolkodás és a környezettel való hatékony bánásmód globális képessége” (idézi Kaplan & Saccuzzo, 256. o.).
A Wechsler-skálák számos újszerű fogalmat és áttörést hoztak az intelligenciatesztek mozgalmába. Először is, eltörölte a régebbi intelligenciatesztek hányados pontszámát (a Q-t az “I.Q.-ban”). Ehelyett egy 100-as önkényes értéket rendelt az intelligencia átlagához, és minden egyes standard eltérés után, amely az átlag felett vagy alatt volt, további 15 pontot adott hozzá vagy vont le. Miközben nem vetette el az általános intelligencia fogalmát (ahogyan azt tanára, Charles Spearman fogalmazta meg), az intelligencia fogalmát két fő területre osztotta: verbális és teljesítmény (nem verbális) skálákra, amelyeket különböző altesztekkel értékelt.