Cournot verseny

Mi a Cournot verseny?

A Cournot-verseny egy olyan gazdasági modell, amely egy olyan iparági struktúrát ír le, amelyben az azonos terméket kínáló rivális vállalatok egymástól függetlenül és egyidejűleg versenyeznek az általuk előállított kibocsátás mennyiségén. Nevét alapítójáról, Augustin Cournot francia matematikusról kapta.

A Cournot-verseny megértése

A korlátozott versenyű piacokon, az úgynevezett oligopóliumokban működő vállalatok gyakran úgy versenyeznek, hogy megpróbálják egymástól ellopni a piaci részesedést. Ennek egyik módja az eladott áruk számának megváltoztatása.

A kereslet és kínálat törvénye szerint a nagyobb kibocsátás csökkenti az árakat, míg a kisebb kibocsátás emeli azokat. Ennek következtében a vállalatoknak figyelembe kell venniük, hogy a versenytársak mekkora mennyiséget termelnek ki, hogy nagyobb esélyük legyen a profitmaximalizálásra.

Röviden, a profitmaximalizálásra irányuló erőfeszítések a versenytársak döntésein alapulnak, és feltételezzük, hogy minden vállalat kibocsátási döntése befolyásolja a termék árát. A tökéletes verseny elméletének részét képezi az az elképzelés, hogy az egyik vállalat arra reagál, amiről úgy véli, hogy a riválisa termelni fog.

A Cournot-modell akkor alkalmazható, ha a vállalatok azonos vagy szabványosított árukat állítanak elő. Feltételezi, hogy nem tudnak összejátszani vagy kartellt alkotni, azonos képet alkotnak a piaci keresletről, és ismerik a versenytársak működési költségeit.

A Cournot-verseny története

A francia matematikus Augustin Cournot 1838-ban a Researches Into the Mathematical Principles of the Theory of Wealth című könyvében vázolta fel a tökéletes verseny elméletét és a monopóliumról alkotott modern elképzeléseit. A Cournot-modellt egy forrásvíz duopóliumban folyó verseny elemzése ihlette.

A Cournot-modell továbbra is az oligopolisztikus verseny standardja, bár kiterjeszthető több cégre is. Cournot gondolatait Leon Walras svájci közgazdász vette át és népszerűsítette, akit sokan a modern matematikai közgazdaságtan megalapítójának tartanak.

A Cournot-verseny előnyei

A Cournot-modellnek van néhány jelentős előnye. A modell logikus eredményeket produkál, az árak és mennyiségek a monopolisztikus (azaz alacsony kibocsátás, magas ár) és a kompetitív (magas kibocsátás, alacsony ár) szintek között helyezkednek el. Emellett stabil Nash-egyensúlyt eredményez, olyan eredményt, amelytől egyik szereplő sem szeretne egyoldalúan eltérni.

A Cournot-verseny korlátai

A modell néhány feltételezése a való világban kissé irreális lehet. Először is, a Cournot-féle klasszikus duopóliumi modell feltételezi, hogy a két játékos egymástól függetlenül határozza meg mennyiségi stratégiáját. Ez a gyakorlatban valószínűleg nem így van. Ha csak két termelő van egy piacon, akkor valószínűleg erősen reagálnak egymás stratégiáira, nem pedig vákuumban működnek.

Másrészt Cournot azt állítja, hogy egy duopólium kartellt alakíthat, és összejátszással magasabb profitot érhet el. A játékelmélet azonban azt mutatja, hogy egy kartell-megállapodás nem lenne egyensúlyban, mivel az egyes vállalatok hajlamosak lennének eltérni a megállapodás szerinti kibocsátástól – ennek bizonyítására nem kell messzebbre tekintenünk, mint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC).

Harmadszor, a modell kritikusai megkérdőjelezik, hogy az oligopóliumok milyen gyakran versenyeznek a mennyiség és nem az ár alapján. J. Bertrand francia tudós 1883-ban megpróbálta orvosolni ezt a mulasztást azzal, hogy a stratégiai változó kiválasztását a mennyiségről az árra változtatta. Azt, hogy a mennyiség helyett az ár a fő változó az oligopol modellekben, számos közgazdász megerősítette a későbbi kutatásokban.

Végezetül, a Cournot-modell termékhomogenitást feltételez, differenciáló tényezők nélkül. Cournot azután dolgozta ki modelljét, hogy megfigyelte a versenyt egy forrásvíz duopóliumban. Ironikus, hogy még egy olyan alapvető termék esetében is, mint a palackozott ásványvíz, nehéz lenne homogenitást találni a különböző szállítók által kínált termékek között.