Cél: Bár a hüvely- és méhnyakgyulladás diagnosztizálásához gyakran használnak nedves kenetet és kálium-hidroxid (KOH) készítményeket, a minta helye változó. Ezt a vizsgálatot annak felmérésére végeztük, hogy a minta helye (hüvelyi medence versus endocervikális minta) befolyásolja-e a diagnosztikai érzékenységet.
Módszerek: A vizsgálatban 116 egymást követő serdülő nő vett részt, akik egy magas kockázatú fiatalokat ellátó orvosi klinikán jelentek meg. A kismedencei vizsgálat során mintát vettek az endocervixből és a hüvelyből (hátsó fornix és oldalfal), és külön csövekben normál sóoldatba helyezték. Minden egyes mintát 10%-os kálium-hidroxiddal megvizsgáltunk trichomonádok, fehérvérsejtek, pszeudohifák, clue-sejtek és aminszag szempontjából.
Eredmények: A trichomonádok (100% versus 50%), pszeudohifák (76% versus 65%) és nyomjelző sejtek (95% versus 50%) jelenlétének kimutatásában a hüvelyi minta érzékenysége volt a legmagasabb. A tüneteket okozó candida vaginitisben szenvedők (n = 12) esetében nem volt különbség a két módszer érzékenysége (83%) között a pszeudohifák kimutatásában. A serdülők közül tizenkilencnél diagnosztizálták a méhnyakgyulladást (chlamydia DFA-val, gonorrhoea tenyésztéssel és trichomonas nedves rögzítéssel). Ha > 5 fehérvérsejt/magas teljesítményű mező (WBC/HPF) volt a méhnyakgyulladás jelenlétének kritériuma, a hüvelyi minta érzékenysége 79% (15/19) és specificitása 67% volt, míg az endocervikális minta érzékenysége 74% (14/19) és specificitása 57%.
Következtetések: A hüvelyi medencéből vagy az endocervixből nyert nedves preparátum nem túl specifikus a vaginitis vagy a cervicitis diagnosztizálásában. Azonban a hüvelyi medencéből nedves montázshoz és KOH-tamponból történő mintavétel érzékenyebb a trichomonádok, pszeudohifák vagy clue-sejtek kimutatására, mint az endocervikális tampon.