A logikus következmények közvetlenül kapcsolódnak a gyerekek viselkedéséhez, és segítenek nekik kijavítani a hibáikat.
A logikus következmények alkalmazása a Responsive Classroomban alkalmazott fegyelmezési megközelítés egyik része. Ez a gyermekek helytelen viselkedésére adott válaszok hatékony módja, amely nemcsak a viselkedés megállításában hatékony, hanem tiszteli a gyermekeket, és segíti őket abban, hogy felelősséget vállaljanak tetteikért.
A tanárok gyakran kérdezik: “Miben különböznek a logikus következmények a büntetéstől?”. Ez egy kritikus kérdés, mert van néhány alapvető és fontos különbség a kettő között – olyan különbségek, amelyeket meg kell érteni ahhoz, hogy a logikai következményeket jól használjuk. Vegyük a következő példát:
A hatéves Jacob éppen az osztályteremben száguldozik, amikor hirtelen megbotlik és beleesik Michelle építőkockájába. Michelle felsikolt, és a tanár odajön.
Büntetés alkalmazása
Ez első forgatókönyvben a tanár büntetést alkalmaz. A tanár ingerültnek érzi magát, ránéz Jacobra, és a többi gyerek előtt hangosan azt mondja: “Már többször megmondtam neked, hogy ne szaladgálj ebben az osztályteremben. Most nézd meg, mit tettél a figyelmetlenségeddel. Menj, ülj le arra a székre, és ne mozdulj, amíg el nem jön az ebédidő.”
Mi történhetett Jákobban? Talán azt gondolja: “Még csak nem is futottam. A tanárnő nem tudja, hogy miről beszél. Mindig engem piszkál. Most mindenki engem néz. Utálom ezt az iskolát. Amúgy is egy hülye épület volt.”
Most, íme, mi történhet egy olyan tanárral, aki logikus következményeket alkalmaz. A tanárnő, bár szintén ingerültnek érzi magát, vesz egy mély levegőt, és ráveszi magát, hogy kezdje el leírni, amit lát: “Michelle most nagyon ideges, mert Jacob felborította az épületét. Először Jacob-bal kell beszélnem, aztán majd kitaláljuk, hogyan segíthetünk Michelle-nek.”
A tanár félrevonja Jacob-ot, és azzal kezdi, hogy feltesz neki egy kérdést:
“Mi történt?”
“Csak megbotlottam és véletlenül beleestem. Nem akartam felborítani.”
“Hmmm. Szóval baleset volt. Észrevettem, hogy futottál, mielőtt megtörtént. Lehet, hogy ezért estél el?”
“Talán.”
“Amikor a gyerekek futnak az osztályteremben, gyakran történnek balesetek. Ezért mondja a szabályunk, hogy vigyázzunk. Mit gondolsz, mivel tudnál segíteni Michelle-nek?”
“Nem tudom.”
“Talán szeretne segítséget kérni az épület felállításában.”
Jacob bólint, és a tanár visszasétál vele a tömbterületre. Michelle elfogadja Jacob segítségét, és együtt építkeznek az óra hátralévő részében.”
Most, mi lehet az, ami Jacobot foglalkoztatja? Lehet, hogy azt tanulja: “Amikor leborítok dolgokat, segítenem kell visszaépíteni őket. Meg tudom javítani a dolgokat, ha elrontom. A tanárom segít nekem megoldani a problémákat. Nem szabad elfelejtenem, hogy a blokk területén kell járnom.”
Itt van néhány alapvető különbség a két megközelítés között:
A büntetés célja a szabályok betartásának kikényszerítése külső ellenőrzéssel vagy tekintélyelvű fegyelmezéssel.
- A büntetés, bár hatékony a pillanatnyi helytelen viselkedés megállításában, kevéssé növeli a tanuló felelősségét.
- A büntetés gyakran vezet a harag, a bátortalanság és a neheztelés érzéséhez, valamint a kitérés és a megtévesztés növekedéséhez.
A logikus következmények célja, hogy segítsen a gyermekeknek belső megértést, önkontrollt és a szabályok betartásának vágyát kifejleszteni.
- A logikus következmények segítenek a gyermekeknek abban, hogy alaposabban megvizsgálják viselkedésüket, és mérlegeljék döntéseik következményeit.
- A büntetéssel ellentétben, ahol az a cél, hogy a gyermek megszégyenüljön, a logikus következmények célja, hogy segítsenek a gyermekeknek belső kontrollt kifejleszteni, és támogató légkörben tanulni a hibáikból.
A logikus következmények tiszteletben tartják a gyermek méltóságát, míg a büntetés gyakran a szégyen elemét hívja elő.
- A logikus következmények olyan módon reagálnak a rossz viselkedésre, amely megőrzi a gyermek méltóságát. Az üzenet az, hogy a viselkedés a probléma, nem pedig az, hogy a gyermek a probléma.
- A pedagógus hanghordozása döntő fontosságú a logikus következmények és a büntetés megkülönböztetésében. Sokféleképpen lehet elmondani egy gyereknek, hogy kiöntötte a gyümölcslevét, és fel kellene takarítania. Ha a hangnem dühös vagy büntető, akkor ez már nem logikus következmény.
- Az egyik helyzetben ugyanaz a következmény lehet tiszteletteljes, a másikban pedig megalázó. A padló felmosása tiszteletteljes következmény annak a gyereknek, aki úgy dönt, hogy vízcsatát folytat az ivókútnál, de nem annak a gyereknek, aki nem fejezi be a munkáját.
A logikus következmények a gyerek viselkedéséhez kapcsolódnak; a büntetés általában nem.
- A csoport elhagyása a csoportban való zavaró viselkedéshez kapcsolódik; a szünet kihagyása nem. A mosdó falán lévő graffiti eltakarítása összefügg a graffiti falra rajzolásával; az iskolából való felfüggesztés nem.
- A logikus következmények megkövetelik, hogy a tanár több információt gyűjtsön, mielőtt reagál. A tanár időt szán arra, hogy felmérje a helyzetet, és – néha a gyermek közreműködésével – meghatározza, mi segíthet a probléma megoldásában.
- Íme néhány kérdés, amit a tanárok feltehetnek maguknak, amikor megpróbálnak felmérni egy helyzetet:
Milyen fejlődési problémák vannak itt folyamatban?
A gyermek számára világos, mit várnak el?
Milyen szabályt szeg meg?
Milyen problémát okoz a viselkedés?
Mi segít megoldani a problémát?
A logikus következmények alkalmazásának hátterében az a meggyőződés áll, hogy a gyerekek a megfontolás és a gyakorlás hatására jobban akarnak majd teljesíteni, míg a büntetés mögött az a meggyőződés áll, hogy a gyerekek csak azért fognak jobban teljesíteni, mert félnek a büntetéstől, és igyekeznek majd elkerülni azt.
- A logikus következményeket alkalmazó tanárok a gyermekek alapvető jóságába vetett hitből indulnak ki, és abból a tudatból, hogy minden gyermek tanuló, aki küzd azért, hogy értelmes kapcsolatokat alakítson ki velünk, egymással és az iskolai közösséggel.
- Ezek a tanárok elvárják, hogy minden gyermek időről időre elveszíti az önuralmát és hibázik.
- A logikus következmények alkalmazása segít a gyermekeknek kijavítani a hibáikat és tudni, hogy legközelebb mit kell tenniük.
A tanárok gyakran felteszik a kérdést: “Jó-e valaha is, ha egy gyermek rosszul érzi magát a viselkedése miatt?”. Természetesen igen. Amikor a gyerekek rosszul viselkednek, jó eséllyel már rosszul érzik magukat. A mi feladatunk nem az, hogy rosszabbul érezzék magukat, hanem az, hogy segítsük őket abban, hogy legközelebb jobb cselekvési módot válasszanak.”
Ahogy Ruth Sidney Charney mondja a Teaching Children to Care című könyvében: “A célunk, amikor a gyerekek megszegik a szabályokat, soha nem az, hogy “rossznak” vagy legyőzöttnek érezzék magukat, bár lehet, hogy valóban rosszul érzik magukat. A célunk először is az, hogy segítsünk nekik visszanyerni az önuralmat és az önbecsülést. Amikor azt látom, hogy egy gyerek a zsarnok szerepét játssza, vagy kilóg a sorból, vagy lenéz egy osztálytársat vagy tanárt, az nem az önuralom és az önbecsülés képe. Ez a szorongás jele és jelzés a segítségért. Valamit meg kell állítani. A logikus következmények alkalmazása a szabályok és a szabályok által irányítani hivatott emberek tiszteletére ösztönöz.”
Responsive Classroom Newsletter: 1998. augusztus
Címkék: Logikus következmények, Kihívó viselkedés, logikus következmények, helytelen viselkedés