Chevy 409-cid V-8-as motor

Az elképzelés szerint a 409-es motor egyszerűen egy 348-as motor volt, hosszabb lökettérfogattal. A sorozatgyártású egységnek azonban végül kevés cserélhető alkatrésze volt. A hengerblokkokat és a hengerfejeket azonban mindkét motorhoz azonos vonalakon megmunkálták, ami a költségek szempontjából létfontosságú segítséget jelentett. A 348-as blokk kifúrásakor a Chevy gondosan elkerülte a változtatásokat az öntvényen. Egyrészt elengedhetetlennek tartották a furatok körüli teljes kör alakú vízköpenyek megtartását. Ez a maximális furatnövekedést 3/16 hüvelykben (0,1875 hüvelyk) korlátozta, így a végső furatméret 4,3125 hüvelyk lett. A löket 3,25 hüvelykről 3,50 hüvelykre nőtt, ami új forgattyús tengelyt igényelt. A 348-as és a 409-es egyaránt kovácsolt acél forgattyús tengelyt kapott, bár az utóbbinak hosszabb volt a forgattyústengelye. A csapágyméretek is közösek voltak – 2,50 hüvelyk átmérőjűek a főtengelyeknél és 2,20 hüvelyk átmérőjűek a forgattyústengelyeknél. A 409-es forgattyúja azonban nehezebb ellensúlyokat igényelt, és ennek következtében 8,2 fonttal többet nyomott, összesen 67 fontot.

Az azonos fedélzetmagasság megtartása érdekében szükségessé vált a hajtórudak megrövidítése. Ennek az volt a hátránya, hogy megnőtt a rudak maximális szöge és ezáltal a dugattyúra ható oldalsó tolóerő. Míg a 348-as tartósan öntött alumínium dugattyúkat kapott, a 409-es a nagyobb hőállóság érdekében kovácsolt alumínium dugattyúkat kapott. A 348-asban eltolt dugattyúcsapokat alkalmaztak, aminek az volt az előnye, hogy hidegindítás után csökkentette a dugattyúszoknya csapkodását. Ez egy teherautó-motort civilizáltabbá tesz, de egy nagyteljesítményű autó esetében nincs igazi jelentősége. A 409-esben viszont nem voltak eltolt dugattyúcsapok, így nem volt szükség külön bal és jobb oldali dugattyúkra. A 348-asban a szelepkiömlő üregek a felsőtest ellentétes oldalán voltak. A 409-es dugattyúknál a szelepkönnyítő üregek ugyanarra az oldalra voltak marva.

A teljes alapkiépítés, a 348-as szelepvezérlés kialakítását a small-block motorból vették át. Ez gömbcsapra szerelt, bélyegzett acélból készült lengőkarokat és ék alakú égéstér fölött 12 fokos dőlésszögben sorba rendezett szelepeket jelentett. A 348-as és a 409-es hengerfejek ugyanazokból az öntvényekből készültek, de a 409-esnek szélesebbek voltak a tolórúdfuratai és más volt a szeleprugók ütközőfelülete. A 348-asnál erősebb szeleprugókkal rendelkezett a magas fordulatszámon történő biztos záródás érdekében, valamint erősebb, vastagabb tolórudakkal. A 409-es szelepenként egyetlen spirálrugót használt lapos acél lengéscsillapítóval, míg a 348-asnak kettős szeleprugója volt. A 409-es mind a szívó-, mind a kipufogószelepeket a 348-asból örökölte, a szívószelepek 2,066 hüvelyket mértek a fejen keresztül, a kipufogók pedig 1,72 hüvelyket.

A 409-es, mint egy átdolgozott 348-as, természetesen nagyobb sűrítéssel (11,25:1) és vadabb vezérműtengelyekkel rendelkezett. A szívószelepek emelése 0,406-ról 0,440 colra, a kipufogószelepek emelése pedig 0,412-ről ugyanerre a 0,440 colra nőtt. A szívószelepek nyitási ideje 287-ről 317 fokra, az átfedés (az az időtartam, amely alatt mindkét szelep nyitva van) pedig 66-ról 70 fokra nőtt.

1960-ban a 348-ast háromszoros kéthengeres karburátorral kínálták, amely 340-ről 350 lóerőre növelte a névleges teljesítményt. A 409-es kezdeti változatához nem terveztek több karburátoros elosztót, mivel a nagy négycsöves Carter majdnem akkora légmennyiséggel rendelkezett, mint három kettes.

A 409-es 1961 közepén debütált opcióként. Legerősebb formájában 360 lóerőt teljesített 5800-as fordulatszámon, és 409 font-feet csúcsnyomatékot termelt 3600-as fordulatszámon. Súlya 664 font volt, mindössze 34 fonttal több, mint a 230 köbcentis Chevrolet hatosé. 1962-ben elérhetővé vált egy 409 lóerős opció a Carter kettős négyhengeres motorjával. A következő évben teljes 425 lóerőt ígértek erre a kombinációra, köszönhetően a 11,0:1 sűrítési aránynak és a tömör emelőknek. Ugyanez a motor egyetlen négycsöves Carterrel 400 lóerős volt. A két négycsöves opciót az 1964-es modellév végén megszüntették. 1965-ben a legforróbb 409-es motor teljesítménye 400 lóerő volt. Nagy nyílású alumínium szívócsővel, 11,0:1 sűrítési aránnyal, szilárd emelőkkel ellátott, nagy emelésű/nagy átfedésű vezérműtengellyel, egyetlen négycsöves karburátorral és speciális, alacsony ellenállású kipufogócsövekkel rendelkezett. A 340 lóerős változatot változatlanul átvették ’64-ből, 10,0:1 sűrítéssel, egyetlen négycsöves karburátorral és hidraulikus emelőkkel.