A kontinentális kéreg és az óceáni kéreg (MORB által reprezentálva) átlagos kémiai összetétele, a primitív köpeny értékekre normalizálva és az egyes elemek látszólagos tömegmegoszlási együtthatójának függvényében ábrázolva, meglepően egyszerű, egymást kiegészítő koncentrációs mintázatot alkot. A kontinentális kéregben a maximális koncentrációk a primitív köpenyértékek 50-100-szorosát teszik ki, és ezeket a legnagyobb mértékben inkompatibilis Cs, Rb, Ba és Th elemek érik el. Az átlagos óceáni kéregben a maximális koncentrációk csak körülbelül 10-szeresei a primitív köpeny értékeknek, és ezeket a közepesen inkompatibilis Na, Ti, Zr, Hf, Y és a közepes és nehéz REE-k érik el.
Ez az összefüggés egy egyszerű, kétlépcsős modellel magyarázható, amelyben a kezdetben primitív köpenyből először kontinentális, majd óceáni kéreg nyerhető ki. Ez a modell reprodukálja a MORB-ra jellemző koncentrációmaximumot. Kvantitatív adatokat szolgáltat a két szakasz során kivont effektív aggregált olvadékfrakciókról. Ezek körülbelül 1,5%-ot tesznek ki a kontinentális kéreg és körülbelül 8-10%-ot az óceáni kéreg esetében.
A MORB átlagára következtetett viszonylag alacsony olvadási fokok összhangban vannak a Na2O koncentráció és az extrúzió mélységének korrelációjával, valamint a Ca, Sc és Al (⋍ 3) normalizált koncentrációjával a MORB-ban, amely sokkal alacsonyabb, mint a Zr, Hf és a HREE (⋍ 10) koncentrációja. A Ca, az Al és a Sc kompatibilisek a klinopiroxénnel, és előnyösen ez az ásvány tartja vissza őket a maradék köpenyben. Ez csak akkor lehetséges, ha az aggregált olvadékfrakció elég alacsony ahhoz, hogy a klinopiroxén ne fogyjon el.
A litofil elemek növekvő kompatibilitásának sorrendje két egymástól független módon határozható meg: (1) a csökkenő normalizált koncentrációk sorrendje a kontinentális kéregben; vagy (2) az óceáni bazaltokban lévő koncentrációs korrelációk alapján. Az eredmények meglepően hasonlóak, kivéve az Nb, Ta és Pb esetében, amelyek ellentmondásos ömlesztett megoszlási együtthatókat, valamint anomális koncentrációkat és standard eltéréseket eredményeznek.
Az anomáliák megmagyarázhatók, ha az Nb és Ta viszonylag nagy megoszlási együtthatókkal rendelkezik a kontinentális kéreg keletkezése során, és kisebbekkel az óceáni kéreg keletkezése során. Ezzel szemben a Pb-nek nagyon kis együtthatója van a kontinentális kéreg keletkezése során és nagyobb együtthatója az óceáni kéreg keletkezése során. Ez az oka annak, hogy ezek az elemek hasznosak a geokémiai megkülönböztető diagramokban a MORB és az OIB megkülönböztetésére egyrészt a szigetívektől és a legtöbb intrakontinentális vulkanikumoktól másrészt.
Az eredmények összhangban vannak a korábban javasolt kéreg-köpeny differenciálódási modellel . Az Nb és Ta a kontinentális kéreg kialakulása során előnyösen visszamaradt és feldúsult a maradék köpenyben. A kontinentális kéreg nagy részének leválása után a köpeny maradék része rehomogenizálódott, és a mai belső heterogenitásokat a MORB és OIB források között utólag, kizárólag óceáni kéreg és köpeny bevonásával zajló folyamatok hozták létre. Ebben a második szakaszban a Nb és a Ta erősen inkompatibilis, és abundanciájuk anomálisan magas mind az OIB-ben, mind a MORB-ban.
A Pb anomális viselkedése okozza az úgynevezett “ólom-paradoxont”, nevezetesen a megemelkedett U/Pb és Th/Pb arányokat (a Pb izotópokból következtetve) a mai, kimerült köpenyben, annak ellenére, hogy az U és a Th inkompatibilisebb, mint a Pb az óceáni bazaltokban. Ez akkor magyarázható, ha a kontinentális kéreg kialakulása során a Pb valójában inkompatibilisebb, mint az U és a Th, és kevésbé inkompatibilis, mint az U és a Th az óceáni kéreg kialakulása során.