Chapman-reflexek

Chapman neurolimfatikus reflexek

“Az idegirritáció okát meg kell találni és el kell távolítani, mielőtt a csatornák ellazulnak és megnyílnak annyira, hogy lehetővé tegyék az akadályozott folyadékok áthaladását.” – A.T. Still

A Chapman-reflexeket Frank Chapman, D.O., az oszteopata orvos tiszteletére nevezték el, aki felfedezte és feltérképezte elhelyezkedésüket és terápiás értéküket a betegségek diagnózisában és kezelésében. Ezek a reflexek a fascia nyirokszövetében helyezkednek el, és akut stádiumban a gerincvelő idegek disztális végeinél jelentkező fájdalommal vagy érzékenységgel nyilvánulnak meg. Az érzékenységet a túltengés okozza, és Chapman-reflexpontnak nevezik. Ezek a hipertágulatok elhelyezkedésüktől és a jelenlévő patológia arányától függően változnak.”

Dr. Chapman körülbelül húsz évig dolgozott egyedül a nyirokdrenázsról alkotott elképzeléseivel, és ezeket a hipertágulati területeket nyirokközpontoknak nevezte. Chapman több mint kétszáz különálló és különálló reflexet térképezett fel, amelyek mindegyike határozott és specifikus hatással van arra az endokrin mirigyre vagy zsigerre, amellyel kapcsolatban áll. Amikor a tender területek egy adott kombinációját találta, mindig egy adott betegségegység vagy szervi patológia jelenlétét találta, vagy fordítva, egy adott betegségegység vagy patológia megnyilvánulásával mindig a tender területek egy meghatározott kombinációja volt jelen.

Dr. Charles Owens, aki Dr. Chapman halála után folytatta ezt a munkát, felismerve a vegetatív fázis fontosságát, reflexközpontoknak nevezte ezeket a területeket, és hangsúlyozta a medence-pajzsmirigy-mellékvese szindróma, vagy gonád csoport fontosságát. Eddig azt tudtuk, hogy a Chapman-féle reflexpont a nyirokstázis következménye a visszerben vagy a mirigyekben. Ez a nyirokstázis felelős az adott szerv vagy mirigy működési zavaráért. Mind a nyirokstázis, mind az ebből eredő diszfunkció reflexszerűen felelős a Chapman-elváltozásért, ami részben az idegi impulzusnak és annak a nyirokszövetnek a kémiai reakciójának köszönhető, amelyben a reflexelváltozás található.

A Chapman-reflexek megértéséhez ismernünk kell a vegetatív idegrendszert, az endokrin rendszert, az embrionális szegmentációt és fasciát, valamint a nyirokrendszert, amelyek szükségesek a viscusból vagy mirigyből a kapcsolódó elváltozásokhoz vezető utak kidolgozásához. Ezeknek a reflex- vagy receptorszerveknek a jelentősége kettős – megbízható mutatói a hozzájuk kapcsolódó szervekben vagy mirigyekben lévő zavar jellegének, és a zavarok korrekciójának konkrét eszközei. Ezeknek a receptorszerveknek az ingerlésével mind az afferens, mind az efferens, a környező szöveteket elvezető erekre, valamint a terület teljes nyirokrendszerére is hatással lesz. Ezek a receptorszervek a terület körül lokalizált ödéma vagy pangás miatt könnyen kitapinthatók. Ez a diagnosztikai módszer pontos képet ad a fennálló állapotról, még az érintettség mértékéig is, és a helyesen alkalmazott kezelés általában a kívánt konkrét eredményeket éri el.

A csontos elváltozás lehet elsődleges vagy lehet másodlagos valamilyen funkcionális zavarhoz képest. Minden olyan elváltozás, amely a csontos medencét zavarja, zavarja az ivarmirigyek vér- és idegellátását, amelyek viszont közvetlenül hatnak a pajzsmirigyre, amelynek feladata a vér oxigéntartalmának befolyásolása. Minden vér legalább óránként kétszer áthalad a pajzsmirigyen, és ott kapja meg a pajzsmirigy váladékát, a tiroxint, amely minden szöveti sejthez eljut. Így egy kismedencei elváltozással kezdődik az endokrin rendszer kiegyensúlyozatlansága, ami viszont zavarja a test struktúráinak táplálását. Eredmény- a mirigy vagy a zsigeri mirigy funkciójának károsodása és esetleges további eredmény- csontos elváltozás. Ez az oka annak, hogy addig nem szabad kísérletet tenni a csontos elváltozások korrekciójára, amíg a patológiáért felelős táplálkozási zavarok helyre nem álltak az ilyen elváltozások helyén. Gyakran előfordul, hogy addigra az elváltozások eltűnnek, vagy a korrekciójuk nagyon könnyen megvalósítható lesz. És a csontos elváltozás helyén lévő szöveti patológia eltávolítása miatt az az elváltozás, amikor korrigálták, korrigált marad.”

Ezt a pontot sok osteopata orvos tapasztalta, különösen a krónikus állapotok kezelésében, hogy a manipulatív kezelés növeli a beteg kényelmetlenségét és az állapot súlyosságát. Ez azért történik, mert nem értik meg, hogy a csontos korrekciós kísérlet előtt el kell távolítani a mögöttes szöveti patológiát, ami gyakran súlyosbítja a krónikus állapotot, ami a testnedvek további pangását okozza. Ugyanilyen fontos ebben az összefüggésben az a tény, hogy a korrekciós munka, mielőtt a táplálkozási változás helyreállt volna, hajlamos eloszlatni a reflexmunka hatását, vagy legalábbis hajlamos elhomályosítani a szokásos látványos eredményeket.

“Annak, aki manipulatívan szeretne gyakorolni, elengedhetetlen, hogy megértse (1) az emberi test anatómiai, fiziológiai és patológiai összefüggéseit; (2) hogy ezeket megfelelően összefüggésbe hozza az általa kiváltott jelekkel és tünetekkel; (3) hogy a megállapításainak és terápiás céljainak megfelelően specifikus kezelést alkalmazzon; és (4) hogy olyan tapintási és manipulációs készségeket fejlesszen ki, amelyek lehetővé teszik számára, hogy elérje a kezeléssel kapcsolatos céljait.”

A medence kiegyensúlyozása

“Szeretném, ha különös figyelmet fordítanának Dr. Mitchellre, amikor bemutatja a Chapman-reflexkezelés lényegét – a csontos medence kiegyensúlyozását. Ettől a kényes egyensúlytól függ a reflexkezelés hatékonyságának nagy része. Ha a medence nincs megfelelően kiegyensúlyozva, a reflexkezelés nagy része semmissé válik. Ha a medence kiegyensúlyozatlanná válik, ami gyakran előfordul, a tünetek és a tünetek visszatérnek. Nem mindig lehetséges, hogy a medence egyensúlyban maradjon az első kezeléstől kezdve. Gyakran a patológia olyan súlyos, hogy a medence egyensúlya felborul. Néha több hétbe is beletelhet, mire a medence egyensúlyban marad. Ez egy különösen nehéz időszak, mivel a tünetek hajlamosak visszatérni. A medence egyensúlya a beteg előrehaladásának és kezelésének egyik kritériuma.”

A “Clinical Aspects Of The Chapman Reflexes” című könyvből: Edward A. Brown, A.B., D.O.

Chapman’s Reflexes

BRAIN

Cerebelláris pangás (emlékezetkiesés)

(A): Csak a lapocka corocoid processusának medialis csúcsa.

(P): Az atlasz keresztirányú nyúlványainál.

Agytagi pangás (agyvérzés)

(A): Oldalirányban a 3-4-5 nyakcsigolya nyúlványaitól.

(P): Az l -2 nyakcsigolya harántnyúlványai között, a csúcsvégük közelében.

SZEMGYULLADÁS

Retinitis

(A): A felkarcsont elülső része, sebészeti nyak középső része.

(P): Nyakszirtcsont, nyakszirt alatti ideg.

Kötőhártya-gyulladás

(A): A felkarcsont elülső része, a sebészeti nyak középső része lefelé.

(P): Nyakszirtcsont, elülső ág nyakszirtideg.

FÜLE

Otitis media

(A): A kulcscsont felső széle, közvetlenül azon túl, ahol az 1. bordát keresztezi. Csak ezeket kezelje mozgás- vagy tengeribetegség enyhítésére.

(P): Hátsó felső széle, az 1. nyakcsigolya harántnyúlványának csúcsa.

Légúti csoport

Sinusitis

(A): Felső széle 2. borda-3 l/2 hüvelyk a szegycsonttól.

(P): Lamina C2.

Orr

(A): 1. borda a szegycsont határán, valamint a felkarcsont oldalsó oldala a fejtől lefelé.

(P): A C1 keresztirányú nyúlványa a fül mögött és a C2 mögött.

Nyelv

(A): 2. borda-3/4 hüvelyk a szegycsonttól.

(P): A C2 nyúlványa.

Pharyngitis (Eustachi cső)

(A): Az első borda elülső része, ¾” – 1″ a szegycsont felé, onnan, ahol a kulcscsont keresztezi a bordát.

(P): Lamina C2.

Tonsillitis

(A): 1. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): C1: Lamina C1.

Laryngitis

(A): Felső felület 2. borda 2-3 hüvelyknyire a szegycsonttól.

(P): C2 lamina.

Esophagitis

(A): 2. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): (a lépet, a májat és a hasnyálmirigyet is kezeli)

(A): 2. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): T2 lamina.

Felső tüdő (vastagbél is kezelhető)

(A): 3. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): T3 lamina.

Alsó tüdő

(A): 4. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): T4 lamina.

NYAK

Pajzsmirigygyulladás

(A): 2. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): Lamina T2.

Torticollis

(A): Belső oldal, a felkarcsont felső vége, sebészi nyak lefelé.

(P): Hátsó aspektusban a 3-4., 6-7. nyakcsigolya harántnyúlványai.

Felső EXTREMITÁS

Karok (keringés)

(A): A mellizom izomkötődése a 3-4-5 bordához.

(P): A lapocka felső szöge-1-2-3 borda a lapocka belső pereme mentén.

Dupuytren-kontraktúra

(P): A lapocka oldalsó széle, közvetlenül a felkarcsont feje alatt.

A felső végtag ideggyulladása (keresse a 3. borda működési zavarát és a lábfej működési zavarát)

(A): 3. bordaközi tér a szegycsont közelében. (Rendkívüli fájdalommal együtt a váll, a kar, az alkar és a kéz – éjszaka rosszabbodik).

(P): Lamina T3.

Neuraszténia

(A): a teljes nagy mellizom, beleértve a kapcsolódási pontjait is.

(P): 4. borda közvetlenül a lapocka mediális határa alatt. (Alvásközpont)

SZÍV

Myocarditis (pajzsmirigy, petefészek és széles szalagok kezelése is)

(A): 2. bordaközi tér a szegycsont közelében.

(P): Lamina T2.

GASTROINTESTINAL

Atonikus székrekedés

(A): Az ASIS és a trochanter közötti izomszövet gangliform összehúzódása.

(P): A 11. borda nyaka.

Abdominális feszülés

(A): Felső szeméremcsont, a szifízis és a combszalag között.

(P): Az L2 harántnyúlványa.

Gasztrikus túlsavanyodás

(A): 5. interspace a középmilláris vonaltól a szegycsontig balra.

(P): Lamina T5 bal oldalon.

Gastricus hypercongestio

(A): 6. interspace a midmamillaris vonaltól a szegycsontig bal oldalon.

(P): Lamina T6 bal oldalon.

Pylorusszűkület

(A): A szegycsont elülső részén a manubrium és a gladiolus találkozásánál, egészen az ensiform porcig.

(P): 10. borda feje.

Kisbél

(A): 8., 9. és 10. bordaközi porcok közelében a test mindkét oldalán.

(P): Lamina T8, T9 és T10.

(8. borda=bél felső része, 9. borda=középső rész és 10. borda=alsó rész)

Pankreas (cukorbetegségben keressük)

(A): 7. interspace a középmilláris vonaltól a szegycsontig jobb oldalon.

(P): Lamina T7 jobb oldalon.

Máj és epehólyag elzáródása

(A): 6. interspace a középső mamilláris vonaltól a szegycsontig jobb oldalon.

(P): Lamina T6 jobb oldalon.

Torpid (pangásos) máj

(A): 5. térköz a középső mamilláris vonaltól a szegycsontig jobb oldalon.

(P): Lamina T5 jobb oldalon.

Splenitis

(A): 7. interspace a porcok találkozásánál a bal oldalon.

(P): Lamina T7 bal oldalon.

Mellékvese

(A): 2,5″ a köldök felett és 1″ a köldök mindkét oldalán.

(P): Lamina T11. Csak az egyik oldal lehet érintett.

Vese

(A): Oldalirányban 1″ a linea alba-tól és 1″ a köldök vízszintes síkja felett.

(P): A T12 laphámja.

Mellékbél (nősténynél a jobb oldali petefészeknél ellenőrizni)

(A): A 12. borda csúcsa, jobb oldalon.

(P): T11-es lapocka.

vastagbél (spasztikus székrekedés vagy vastagbélgyulladás)

(A): Egy 1-2″ széles terület, amely a trochantertől a patella 1″-en belülre terjed; a combcsont elülső, külső oldala, mindkét oldalon.

(P): Egy háromszög alakú terület, amelyet az L2, L4 harántnyúlványa és a csípőcsonti gerinc határol, kétoldalt.

(A vastagbél a combcsontokon tükröződik – a jobb trochanter a cecalis régiónak felel meg, a jobb combközép a felszálló vastagbél, a jobb térd közelében pedig a haránt vastagbél 1. 2/5-ének. A bal oldalon a haránt vastagbél utolsó 3/5-e a térd közelében van, a leszálló vastagbél a combközépen, a sigmoid pedig a trochanter közelében).

Hemorrhoidák

(A): Közvetlenül az ülőcsonti gumó felett.

(P): A keresztcsonton, közel a csípőcsonthoz, a csípőcsonti ízület alsó végénél.

Rectum

(A): A combcsont alsó trochanterétől lefelé.

(P): A keresztcsonton a csípőcsonthoz közel, a csípőcsonti ízület alsó végénél.

GENITOURINARY

Húgycső

(A): A szeméremtest felső, belső széle.

(P): L2 harántnyúlványa.

Hólyaggyulladás (ellenőrizze a húgycsőreflexeket)

(A): A köldök körüli szövetek. Összehúzódás közvetlenül laterálisan a szeméremcsont szimphízisétől = érintett oldal.

(P): L2 harántnyúlvány felső széle.

Mirigyek (lágyéki nyirokcsomók)

(A): A sartorius izom alsó 2/5-e és közvetlenül a combcsont belső ízülete felett.

(P): A keresztcsonton, a csípőcsont közelében, a csípőcsonti ízület alsó végén.

Nő

Petefészek

(A):

(P): A T9 lamina a petefészek belső felének érintettségét jelzi. A T10 lamina a külső rész érintettségét jelzi.

Uterus

(A):

(P): A ramis pubicum és az ischum találkozásának felső szélénél