A Cessna 400 a normál szívómotoros Columbia 300-asból származik, amely viszont a Lancair ES készletgépből származik.
A 400-as motorja a Continental TSIO-550-C turbófeltöltős motorja, amely 310 lóerőt (230 kW) termel 2600-as fordulatszámon. A 400-as rendelkezik Garmin G1000-es üvegkormányos pilótafülkével, amelyet később a 300-asba építettek be, így jött létre a Cessna 350.
A 400-as Continental TSIO-550-C motorja képes a csúcstól soványan üzemelni. A repülés során 11 000 láb (3355 m) magasságban, a turbina bemeneti hőmérséklete 28 C°-kal (50 F°) magasabb volt, a maximális utazósebesség 199 csomó (369 km/h) valós légsebességet és 24,7 gallon (93 L) üzemanyag-áramlást eredményezett óránként. Ugyanezeknél az üzemi paramétereknél és a csúcsérték 50-75 °F fokos csökkentett értékénél a 400-as 189 csomós (350 km/h) TAS és 17,8 US gal (67 L)/óra (106,8 lb/óra, 67,6 l/óra) sebességet mért.
Egy 2006-os értékelésben Richard L. Collins a Flying magazintól a következőket mondta a 400-asról:
Megkérdezte valaki, hogy tudnék-e egy szót találni a G1000 Columbia 400-as leírására. A “takaros” és a “menő” és a “teljes” és az “integrált” és a “gyors” és a “szép” szóra gondoltam. Aztán mindet elvetettem, és a “repülőgép” mellett döntöttem, mert a Columbia 400 valóban olyan, amilyennek egy repülőgépnek lennie kell.
A Columbia 400-at egy E-Vade néven ismert opcionális jégvédelmi rendszerrel hozták forgalomba, amely nem volt tanúsítva ismert jegesedés esetén történő repülésre. A rendszer hővezető grafitfólia-panelekből áll a szárny és a farok elülső élein. Ezeket a panelterületeket 70 voltos, 100 amperes elektromos áram fűti, amelyet egy külön generátor szolgáltat. A rendszert egyetlen kapcsoló vezérli.
A 400-as a szárny felső felületeire szerelt opcionális gyorsfékekkel rendelkezik.
A 400-as orrkereke közvetlenül nem kormányozható; a gurulás közbeni irányvezérlés a főfékeken lévő differenciális fékezéssel történik.
A kezdetben egyszerűen Cessna 400 néven értékesített repülőgép 2009. január 14-én a Cessna a Corvalis TT marketingnevet kapta az iker turbófeltöltőre. A név az oregoni Corvallis városából származik, amely a repülőgépet gyártó Cessna-gyár Bend, Oregon állomásától nyugatra található, mielőtt 2009-ben bezárták az üzemet, és a gyártást a kansasi Independence-be helyezték át.
2009 áprilisában a Cessna bejelentette, hogy bezárja a Bend, Oregon állambeli gyárat, ahol a Cessna 400-ast gyártották, és a gyártást a kansasi Independence-be helyezi át, a kompozitszerkezetek gyártását pedig Mexikóba helyezi át. A gyártósor 2009 októberében indult újra a Cessna Independence festőüzemében, kezdetben félévente egy repülőgépet gyártva. Ennek célja az volt, hogy az új dolgozók, valamint a Bendből áthelyezett 30 alkalmazott tapasztalatot szerezzenek, és a Cessna lehetőséget kapjon az eladatlan Cessna 350-es és 400-as készletének kiskereskedelmére. Akkoriban a vállalat úgy számolt, hogy a 350/400-asok gyártását 2009 végére egy állandó üzembe költözteti.
2010 decemberében egy Cessna 400-as, amelyet egy FAA tesztpilóta próbarepült a gyárban, üzemanyag-szivárgást mutatott ki, amelynek okaként azt állapították meg, hogy a repülőgép “jelentős szerkezeti hibát szenvedett a szárnyban egy gyártási átvételi repülési teszt során”. A szárnybőr levált a felső elülső szárnygerincről. A leválás hossza megközelítőleg 7 láb volt”. Ennek eredményeként az FAA sürgősségi légialkalmassági utasítást adott ki, amely hét Cessna 400-ast és egy 350-est érintett, mindegyiket a gyártósoron. Az AD nem érintette a vevői forgalomban lévő repülőgépeket, de késleltette a kiszállításokat. 2011 szeptemberében a Szövetségi Légügyi Hivatal 2,4 millió dolláros bírságot javasolt a vállalat ellen, mivel a mexikói Chihuahua-ban található üzemében az üvegszálas alkatrészek gyártása során nem tartotta be a minőségbiztosítási követelményeket. A túlzott páratartalom miatt az alkatrészek nem keményedtek ki megfelelően, és a minőségbiztosítás nem észlelte a problémákat. Az FAA további 82 olyan repülőgépalkatrészt is felfedezett, amelyek hibásan készültek, és amelyeket a vállalat minőségbiztosítása nem észlelt.
2011. március 29-én a Cessna a Sun ‘n Fun rendezvényen bemutatta a Cessna 400-as számos fejlesztését, és az új változatot TTx-nek nevezte el. A repülőgép a 2000-es évek végi recesszió kezdete óta nem fogyott jól: 2008-ban, az első évben, amikor a Cessna először gyártotta a típust, 110 darabot szállítottak le, 2009-ben 41-et, 2010-ben pedig mindössze hét darabot adtak el belőle. A továbbfejlesztett repülőgép új, a Cessna által tervezett üveg pilótafülkét kapott, amelynek alapja a Garmin G2000. Az Intrinzic nevű rendszer két 14 hüvelyk (36 cm) széles, nagy felbontású kijelzővel és egy érintőképernyős vezérlővel rendelkezik, amely infravörös rácsot használ az érintéses parancsok fogadására. A frissített modell emellett kettős magasság- és irányreferencia-rendszerrel, GFC 700-as robotpilótával, Garmin GTS800-as forgalomelkerülő rendszerrel, Garmin GTX 33ES transzponderrel ADS-B-vel és a Garmin elektronikus stabilitásvédelmi rendszerrel rendelkezik, amely megvédi a repülőgépet a jóváhagyott repülési tartományon kívüli üzemeléstől. Az új TTx modell nem rendelkezik hagyományos műszerekkel, helyette az L-3 Trilogy-t használja tartalékként. A TTx beépített pulzoximéterrel, új festéssel és új belső térrel is rendelkezik. A Sun ‘n Fun 2011 végére a vállalat jelezte, hogy 16 darabot adott el az új TTx modellből.
A 2012. márciusi Sun ‘n Funon a vállalat bejelentette, hogy a TTx modellhez opcionálisan rendelhető lesz a repülés közbeni jegesedés elleni csomag. A rendszer akár 2,5 órás jegesedés elleni védelmet biztosít.
A konstrukció gyártása 2018 februárjában ért véget. A modell eladásai gyengék voltak, 2017-ben mindössze 23 példányt adtak el belőle, szemben fő versenytársával, a Cirrus SR22-vel, amelyből ugyanebben az évben 309 darabot adtak el.
SúlyokSzerkesztés
A 400-as maximális felszállósúlya 3600 font (1633 kg), a maximális leszállósúly pedig 3420 font (1551 kg). A tipikus üres tömeg jégtelenítő berendezések nélkül 2575 font (1168 kg). Teljes üzemanyagtöltettel 413 font (187 kg) marad a személyzet és a poggyász számára.
MinősítésSzerkesztés
A repülőgépet eredetileg a Szövetségi Légügyi Hivatal a FAR 23 szerint 2004. április 8-án LC41-550FG (Lancair Certified, Model 41, Continental 550 motor, Fixed Gear) modellként minősítette és Columbia 400 néven forgalmazta. Az EASA tanúsítással 2009 februárjában egészült ki.
A Cessna 400-at a Utility kategóriában tanúsították, 4,4-es pozitív határértékű manőverezési terhelési tényezővel, míg a legtöbb hasonló repülőgép (például a Cessna 182 és a Cirrus SR22) a Normal kategóriában kapott tanúsítványt 3,8-as terhelési tényezővel.
A 400-as maximális élettartama 25 200 repült órát tesz ki.