Az Alzheimer-kór kutatása egyre inkább a preklinikai szakaszra összpontosít, amikor az embereknél az Alzheimer-kór biológiai bizonyítékai vannak, de nincsenek vagy minimálisak a tünetek – ez az az időszak, amikor a beavatkozások megelőzhetik az idősebb felnőttek jövőbeli hanyatlását.
A Harvard Medical School és a Massachusetts General Hospital kutatói új megvilágításba helyezték ezt a területet. A JAMA Network Open című szaklapban megjelent új tanulmány szerint a depressziós tünetek kognitívan egészséges időseknél az agyi amiloiddal – az Alzheimer-kór biológiai markerével – együtt idővel változásokat idézhetnek elő a memóriában és a gondolkodásban.
Több HMS-hír itt
“Kutatásunk megállapította, hogy még az agyi amiloid lerakódás szerény szintje is befolyásolhatja a depressziós tünetek és a kognitív képességek közötti kapcsolatot” – mondta Jennifer Gatchel, a HMS pszichiátria adjunktusa és a Mass General geriátriai pszichiátere, a tanulmány vezető szerzője.
“Ez felveti annak lehetőségét, hogy a depressziós tünetek célpontjai lehetnek az Alzheimer-kór progressziójának késleltetését célzó klinikai vizsgálatoknak. További kutatásokra van szükség ezen a területen” – mondta.
A korábbi kutatások összefüggést mutattak ki a depresszió és a kognitív deficitek között az időseknél. Ez a tanulmány azonban az elsők között mutatta ki, hogy ezt az összefüggést befolyásolja az agykérgi amiloid jelenléte a nem károsodott idős felnőtteknél, még akkor is, ha a depressziós tünetek enyhe vagy közepes mértékűek.
A kutatók hét éven keresztül gyűjtöttek adatokat 276 közösségben élő idős felnőttől, akik mindannyian a mérföldkőnek számító Harvard Aging Brain Study résztvevői voltak.
Hanyatló kogníció
Azt fedezték fel, hogy jelentős kapcsolat van a depressziós tünetek súlyosbodása és a kogníció csökkenése között két-hét év alatt, amelyet az Alzheimer-kór patológiája befolyásolt, az agyi amiloid PET-képalkotással mérve.
“Eredményeink bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy egészséges idősebb felnőtteknél a depressziós tünetek az agyi amiloiddal együtt összefüggésbe hozhatók a memória és a gondolkodás korai változásaival” – magyarázta Gatchel.
“A depressziós tünetek önmagukban is a demencia-szindrómák preklinikai szakaszának korai változásai közé tartozhatnak. Ugyanilyen fontos, hogy ezek a szakaszok klinikai lehetőséget jelentenek a veszélyeztetett egyének szoros megfigyelésére és a kognitív hanyatlás megelőzését vagy lassítását célzó beavatkozások lehetséges bevezetésére” – mondta Gatchel.
A Mass General kutatói kiterjedt munkájuk során azt is megtudták, hogy nem minden depressziós tünetekkel és agykérgi amiloiddal küzdő idősebb felnőttnél jelentkezik a kogníció megromlása.
A szerzők által vizsgált további kockázati tényezők, amelyek módosíthatják a depresszió és a kogníció közötti kapcsolatot, közé tartozik az agyi anyagcsere és a hippokampusz térfogata, az agynak a tanulással és az új emlékek kialakításával összefüggő része. A szerzők azt is megjegyezték, hogy más mechanizmusok, köztük a tau által közvetített neurodegeneráció, a magas vérnyomás, a hiperkortiszolémia és a gyulladás is szerepet játszhatnak, amelyeket még vizsgálni kell.
“Ezek az eredmények aláhúzzák azt a tényt, hogy a depressziós tünetek többtényezősek, és valójában szinergikusan működhetnek az amiloiddal és a kapcsolódó folyamatokkal, hogy idővel befolyásolják a kogníciót idősebb felnőtteknél” – jegyezte meg Gatchel. “Ezt a területet továbbra is aktívan tanulmányozni fogjuk.”
A Mass General sajtóközleményéből adaptálva.
A tanulmányt a National Institute on Aging (PO1 AGO36694, K24 AG035007 és K23 AG058805), a BrightFocus Foundation, az Alzheimer’s Association és a Mass General Rappaport Fellowship támogatta.
Kép: iStock/CasarsaGuru
.