Argentína fővárosa; az ország fő gazdasági, politikai és kulturális központja. A Río de la Plata torkolatánál (ahol a Riachuelo folyó torkollik bele), egy jól védett öblözetben fekszik a jobb parton, 275 km-re az óceántól. A júliusi átlaghőmérséklet 10 °C, a januári átlaghőmérséklet 24 °C; a csapadék évi 987 mm. Buenos Aires Dél-Amerika egyik legnagyobb városa, lakossága 3 447 000 fő (1968). Önálló közigazgatási egységet alkot, a Fővárosi Szövetségi Kerületet. A szövetségi kerület mellett Nagy-Buenos Aires 18 elővárost foglal magában. Nagy-Buenos Aires területe 3646 négyzetkilométer; lakossága 8 millió (1968), ami Argentína lakosságának egyharmadát és városi lakosságának felét teszi ki.
Adminisztráció. Az ország alkotmánya szerint a fővárost Argentína elnöke irányítja. A gyakorlatban a fővárost az elnök személyesen vagy a Belügyminisztérium igazgatja. Az önkormányzat élén az intendente áll, akit az elnök nevez ki, és akinek az önkormányzati alkalmazottak és a kerületi intendánsok teljes személyzete alá van rendelve. A városi intézmények, szolgáltatások és vállalkozások közvetlen irányítását két titkárság látja el – a közmunka-, higiéniai és biztonsági titkárság, valamint a pénzügyi és közigazgatási titkárság. A Belügyminisztérium irányítja a városi rendőrséget, az Oktatási Minisztérium az iskolákat, a Gazdasági Minisztérium a városi vállalatok munkáját, a Közmunkaügyi Minisztérium pedig a városi építkezéseket és a városi gazdaságot. A város lakossága által választott városi tanács feladatai közé tartozik a költségvetés és a városi közigazgatás egyes aktusainak megerősítése, a városrendezés kérdései és így tovább.
Történelem. Buenos Airest 1536-ban (más adatok szerint 1535-ben) Pedro de Mendoza spanyol hódító alapította Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto de Nuestra Señora de Santa María de los Buenos Aires – a Szentháromság városa és a jó (szép) szelek Szent Szűz Máriájának kikötője (vagyis a tengerészek védőszentje) néven. A várost a spanyolok 1541-ben feldúlták és felégették; az indiánok nyomására elhagyták, akik elkeseredett harcot folytattak a hódítók ellen. Az újjáépítés 1580-ban kezdődött. 1776-ban Buenos Aires a Río de la Plata alkirályság fővárosa lett. 1810 májusától az amerikai spanyol gyarmatok függetlenségi háborújának egyik központja volt. 1816-tól 1826-ig Buenos Aires volt a Río de la Plata egyesült tartományainak fővárosa. 1880-ban az Argentin Köztársaság fővárosává nyilvánították. A város lakossága a 19. század közepe óta gyorsan nőtt; 1853-ban 91 000, 1905-ben 1 millió, 1914-ben 1,5 millió, 1958-ban pedig 3,8 millió volt. Buenos Aires a 20. század eleje óta az ország munkásmozgalmának központja. A proletariátus 1919 januárjában fegyveres osztályharcokba keveredett Buenos Airesben; az 1950-es és 1960-as években nagyszabású sztrájkok voltak a városban.
Gazdaság. Buenos Aires az ország fontos közlekedési központja. Latin-Amerika egyik legnagyobb tengeri kikötője, 20 millió tonnás teherforgalmával; rajta keresztül halad át Argentína importjának 85 százaléka és exportjának 40 százaléka. Az export terén a mezőgazdasági termékek dominálnak: hús, gyapjú és gabona. Az importban az ipari berendezések, a vasérc, a szén és az olaj dominál. A legtöbb vasútvonal (18 sugárút), autópálya, folyami útvonal és légi járat Buenos Airesben keresztezi egymást. A városnak van metrója. Ezeiza, a nagy nemzetközi repülőtér 40 km-re fekszik Buenos Airestől.
Buenos Aires az ország legfontosabb ipari központja; az ország ipari proletariátusának több mint fele és az ipari termelés több mint fele itt összpontosul. Az ipar fő ágai a gépgyártás (elsősorban az elektrotechnika); az olajfinomítás; valamint a vegyipar, az élelmiszeripar és a textilipar. Az élelmiszeriparban a húscsomagolás áll az első helyen. A város fogyasztja az ország villamos energiájának háromnegyedét.
Építészet és várostervezés. Buenos Aires alaprajza egy derékszögű utcahálózatra és a Río de la Plata felé nyíló főtérre épül. Az ipari vállalkozások Buenos Aires déli részén, a kikötő körül koncentrálódnak; a főváros központja – az öreg Buenos Aires – a város üzleti és kereskedelmi központja, a kormányzati intézmények, az elnöki rezidencia, a bankok és az üzletek helyszíne. A nagypolgári városrészek, a fényűző magánrezidenciákkal, gazdagon be vannak ültetve fákkal és cserjékkel. A külvárosokban és az ipari negyedekben nyomornegyedek találhatók. A 18. századból fennmaradt a San Ignacio (1710-34, építészek H. Kraus és A. Blanqui) és az El Pilar (1716-32, építészek A. Blanqui és J. B. Primoli) templom és a városháza (1725-54). A 19. és 20. században a gyarmati korszak kis házait felváltották a pompás, eklektikus, többszintes épületek, majd a kortárs stílusú épületek. Megépültek a fő közlekedési utak: az Avenida de Mayo (1889), az Avenida Nueve de Julio (1930-as évek; 140 m széles, mélygarázzsal) és az Avenida General Paz (1937-41; kb. 30 km hosszú és 100 m széles). Többszintes lakóházak, magánlakások, nagy középületek (Kongresszusi Csarnok, 20. század eleje, és a Colon Színház, 1909, építész V. Meano; a Városi Színház, 1958, építészek M. R. Alvarez és M. O. Ruiz), valamint kikötői, ipari és sportépületek épültek. Az 1960-as években magas lakóépületek, a Londoni és Dél-Amerikai Bank (1966-67, építészek: C. Testa, Sanchez és mások), valamint egy új egyetemi épület épült. Számos emlékmű található (többek között C. Alvear emlékműve, 1915-23, E. A. Bourdelle szobrász; C. Columbus emlékműve, márvány, A. Zocchi szobrász).
Az oktatási, tudományos és kulturális intézmények. Buenos Airesben van egyetem, technológiai intézet, konzervatórium és más oktatási intézmények; 11 fiókakadémia és számos más tudományos kutatóintézet. Itt található a Nemzeti Történeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, az Argentin Természettudományi Múzeum, a Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Díszítőművészeti Múzeum, a Modern Művészetek Múzeuma, a Városi Szépművészeti és Nemzeti Művészeti Múzeum és mások, továbbá a Nemzeti Könyvtár, a Kongresszusi Könyvtár, a Colon operaszínház és más könyvtárak és színházak.