Mindannyian voltunk már egyszer bűnösek benne: összekeverjük a brazil jiu-jitsut a jujutsuval. Ennek egy része a megfogalmazáson múlik. Ha például azt hallod, hogy valaki önmagában azt mondja, hogy “jiu-jitsu”, akkor vagy a BJJ-re, vagy a japán jiu-jitsura, más néven jujutsura utalhat. A nevek hasonlósága ellenére azonban a BJJ és a jujutsu (más néven japán jiu-jitsu, más néven jiujitsu… érted, miért zavaró ez?) két különböző művészet.
A brazil jiu-jitsut (BJJ) sokan ismerik a kortárs MMA versenyeken való használata miatt, de a jujutsut nem mindenki ismeri annyira. Valójában gyakori, hogy az emberek helytelenül felváltva használják a két kifejezést (vagy a BJJ-re egyszerűen “jiu-jitsu”-ként hivatkoznak). Bár a brazil jiu-jitsu gyökerei a hagyományos japán jujitsuban gyökereznek, ma már sok figyelemre méltó különbség van a két stílus között.
A japán jujitsu eredete
A hagyományos jujitsut gyakran tekintik az egyik legkorábban tanított harcművészetnek. Nagy hatással volt mind a judo, mind a brazil jiu-jitsu fejlődésére. Egyesek úgy vélik, hogy ez az évszázados harcművészet eredetileg a buddhista szerzetesek körében indult, mint egy békésebb önvédelmi módszer, amely nem igényelte a fegyverhasználatot; azonban a jujitsu egyik első ismert alkalmazása valójában a szamurájok által a csatatéren történt. Bár ezek a harcosok továbbra is használtak fegyvert a csatában, a jujitsu hatékony védekezési forma volt olyan helyzetekben, amikor a közelharcra volt szükség, például ha elvesztették a fegyvert.
A japán jujutsuban az áldozati dobás.
A katonai alkalmazás során a jujitsu főként a grappling módszerekre összpontosított, mint például az erőteljes dobások és az ízületi zárak. Bár ezt a harcművészetet jelenleg is használják a hadsereg és a rendfenntartó erők modern környezetben, az évek során nagymértékben megváltozott, hogy biztonságosan beépíthető legyen civil sportként, amely magában foglalja a rúgó és ütő mozdulatokat is. A tisztelet és a hagyományos elemek még mindig nagyon fontosak a modern jujitsuban.
A jujitsu fejlődése brazil jiu-jitsuvá
A BJJ fejlődése a jujitsu dzsúdóvá alakulásától függött. A 19. század végén a jujitsu technikákat egy Jigoro Kano nevű férfi fejlesztette judóvá.
Jigoro Kano.
Kano, aki 170 cm magas volt és kevesebb mint 100 fontot nyomott, úgy alakította át a művészetet, hogy kevésbé támaszkodjon az erőre. Nagyobb hangsúlyt fektetett a személyes fejlődésre és a támadó elleni védekezésre azáltal, hogy kizökkenti a támadót az egyensúlyából. Ez a harcművészet nem tartalmaz semmiféle rúgó- vagy ütéstechnikát, fegyverhasználatot vagy az ízületekre gyakorolt nyomást a dobások során. Inkább a koncentrált dobástechnikákra, fojtófogásokra és ízületi zárakra támaszkodik.
Az 1900-as évek elejére a judo népszerűsége megnőtt, és eljutott Brazíliába is, miután Mitsuyo Maeda, Kano tanítványa elkezdte ott tanítani a judót. Maeda egyik brazíliai tanítványa Carlos Gracie volt, akit a judo földharci aspektusa érdekelt. Ez eredményezte a brazil jiu-jitsu kezdeteit.
Mitsuyo Maedo.
A BJJ alkalmazásakor a harcos célja, hogy ellenfelét a földre vigye, majd az ellenfelet olyan helyzetbe hozza, amely a behódolást kényszeríti ki, mind a tőkeáttételre, mind a fogásra összpontosítva. A judóhoz hasonlóan ez a harcművészet is lehetővé teszi a kisebb, gyengébb egyének számára, hogy megvédjék magukat egy nagyobb ellenféllel szemben. Bár a brazil jiu-jitsu ma az MMA-versenyeken használt harcművészetek egyik legnépszerűbb fajtája, maga a sportág a grapplingre összpontosít, és nem tartalmaz rúgást vagy ütést.
Amellett, hogy hasznos az MMA területén, a BJJ nagyon hatékony a való életben is, ha utcai harcról vagy olyan helyzetről van szó, ahol önvédelemre van szükség. Az utcai harcok többsége a földön zajlik, ez teszi ezt a harcművészeti stílust olyan praktikussá. Még gyerekek, nők vagy kisebb termetű emberek is meg tudják védeni magukat egy náluk jóval nagyobb emberrel szemben a brazil jiu-jitsuban tanult technikák segítségével.
A BJJ-ben a hátrafogás.
Jujitsu vs. BJJ
Bár a jujitsu több száz éves, még mindig sok eredeti alapelvre és technikára támaszkodik. Mivel ezt a harcművészetet eredetileg a szamurájok számára fejlesztették ki, a japán jujitsu alkalmas a valós harci helyzetekre. Gyakran tanítják nagyon hagyományos környezetben, ahol a fegyelmet nagyra értékelik. A brazil jiu-jitsu ezzel szemben elsősorban sportolásra szolgál, és elsősorban a grapplingre összpontosít. Emiatt a BJJ-ben tanított technikák némelyike nem feltétlenül alkalmazható valós élethelyzetben, de a versenyen pontokat szerezhet.
Míg mind a jujitsu, mind a BJJ szorosan kapcsolódik egymáshoz az összefüggő történelmük miatt, ezek a stílusok nagyon különböznek abban, ahogyan a mai világban gyakorolják és alkalmazzák őket. A két stílus közötti különbség megértése lehetővé teszi a kezdők számára, hogy kiválasszák, melyik stílus tanulása érdekli őket, és javítsák általános tudásukat a harcművészetekről.