Csak a középiskolában kezdtem észrevenni, hogy anyukám egy közmondásos mondást ismételget a jövőről való aggódó elmélkedéseimre válaszul. “Virágozz ott, ahová ültetnek” – viccelődött, amikor azon bosszankodtam, hogy mit kezdjek az életemmel.
Akkoriban nem voltam keresztény, és a tinédzserkorom sűrűjében voltam, így ezek a mondások – egy másik idiómát kölcsönvéve – egyik fülembe be-, a másikból kiúsztak. Mi köze van a kertészetnek egy fiatalembernek a jövője iránti aggodalmához?
Amikor a főiskola második évében bíztam Krisztusban, a Szentírás iránti szenvedélyem kielégíthetetlenné vált. Arra vágytam, hogy megismerjem az igazságot, és megvitassam másokkal. Szüleim már keresztények voltak, így természetes volt, hogy beszélgetéseink gyakran a Bibliára terelődtek. Valamikor a megtérésem után beszélgettem a szüleimmel, valószínűleg a jövőről elmélkedve, amikor anya ismét előbányászta mezőgazdasági bölcsességét: “Virágozz ott, ahová ültettek.” De ezúttal hozzátette: “Hol van ez a Bibliában?”
Biblikusan hangzik, nem igaz? A Biblia tele van mezőgazdasági utalásokkal és illusztrációkkal, és van valami a mondat prima facie bölcsességében, amitől úgy hangzik, mintha egyenesen Salamon vagy Jézus szájából hangzott volna el.
Fogós köznyelvi kifejezés
A probléma persze az, hogy nincs ilyen mondat a Bibliában. Vedd elő a konkordanciádat, nyisd meg a bibliakereső programodat, fésüld át a Példabeszédeket és az Evangéliumokat – nem fogod megtalálni a “virágozz ott, ahová ültettek” kifejezést. A törvény és a próféták nem segítenek neked; Pál, Péter, Jakab vagy Júdás sem. A kifejezés egyszerűen nincs benne.
Sok köznyelvi kifejezéssel dobálóznak, amelyeket gyakran tévesen bibliai kijelentéseknek néznek. “Kíméld a vesszőt és rontsd el a gyermeket” az egyik, amelyet talán ismer. Ez nincs benne a Bibliában. A híres “Lábnyomok” című vers sem az. Mit szól a “A tisztaság az istenfélelem mellett”? Nem. “Isten útjai kifürkészhetetlenek”? Igen, de ez a mondat sehol sincs a Szentírásban.
Ahogy növekszünk a Krisztussal való járásban, vágynunk kell arra, hogy olyan jól ismerjük a Bibliánkat, hogy képesek legyünk észrevenni azokat a bibliai hangzású kijelentéseket, amelyek nincsenek a Bibliában. Ez alapvető megkülönböztető képesség kérdése, és minden keresztény felelőssége.
De a feladatunk itt nem áll meg.
Vágynunk kell arra, hogy olyan jól ismerjük a Bibliánkat, hogy képesek legyünk észrevenni azokat a bibliai hangzású kijelentéseket, amelyek nincsenek a Bibliában.
A “virágozz ott, ahová elültettek” esetében nem elég azt kifogásolni: “Ez nincs a Bibliában!”. A Szentírás egész tanítását kell figyelembe vennünk nemcsak a mondat szavaira, hanem annak jelentésére is. Ez a gyakorlat tiszteletben tartja Pál apostol intését: “Utáljátok a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz” (Róm 12:9; vö. 1Thessz 5:21-22). Más szóval, kérdezd meg, mi igaz egy állításban – és mi hamis.”
Mit jelent?
Mit jelent tehát az, hogy “virágozz ott, ahová elültettek”? Bár nem tudok minden hívő nevében beszélni, aki ezt használja, a legvalószínűbb jelentése: “Légy elégedett ott, ahová Isten helyezett téged az életben, és használd ki a legtöbbet a lehetőségeidből”. Ha ezt értjük alatta, akkor közel vagyunk ahhoz, hogy megragadjunk egy bibliai elvet.
Teológiailag a teremtés tana arra tanít minket, hogy Isten különleges készségekkel, érdeklődéssel és képességekkel tervezte és ruházta fel teremtményeit, és szuverén módon helyezte őket a körülményeik közé, hogy uralmat gyakoroljanak a föld felett (1Móz. 1:26-31; ApCsel 17:26).
Luther Márton és Kálvin János újra felfedezték ezt a bibliai tanítást, és azt tanították a keresztényeknek, hogy teljesítsék be egyéni hivatásukat, akár bankárként, földművesként vagy háziasszonyként szolgálják a társadalmat. Ha gondos figyelmet fordítasz a hivatásodra, értékes javakat termelsz a közösség számára, az anyák esetében pedig a következő nemzedéket neveled. A hivatásod betöltésére való gondos odafigyelés segít abban is, hogy elkerüld a bajt. Kálvin írta:
Az Úr mindannyiunknak azt ajánlja, hogy életünk minden cselekedetében figyeljünk hivatásunkra. Mert tudja, milyen nagy nyugtalansággal lángol az emberi természet, milyen szeszélyesen ide-oda sodródik, mennyire vágyik a becsvágya arra, hogy egyszerre többféle dolgot öleljen magához. Ezért, nehogy ostobaságunk és meggondolatlanságunk miatt minden a feje tetejére álljon, minden ember számára feladatokat jelölt ki a maga sajátos életútján. És hogy senki se lépje át meggondolatlanul a határait, az élet különböző fajtáit “hivatásnak” nevezte el. Ezért minden egyes embernek a saját életformáját az Úr egyfajta őrhelyként rendelte ki, hogy ne kószáljon meggondolatlanul egész életében.”
Más szóval, ha állandóan egy másik életről, egy jobb munkakörről vagy egy új közösségről ábrándozunk, az instabilitáshoz és a termelékenység hiányához vezet. Jó esély van rá, hogy Kálvin helyeselte volna anyám idiómáját.
Éld az életet, amit Isten adott neked
Még fontosabbnak tűnik, hogy Pál talán helyeselte volna azt a szülői tanácsot, amit fiatalemberként kaptam. Az 1Korinthus 7:17-ben azt mondja a házasságkötés miatt aggódóknak:
Mindenki csak azt az életet élje, amelyet az Úr rendelt neki, és amelyre Isten elhívta. . . Bármilyen állapotba is lett elhívva ki-ki, ott maradjon Istennél. (1Kor 7,17.24)
Pál nem teszi ezt abszolút szabállyá, mert azt mondja a rabszolgának, hogy elégedjen meg élethelyzetével, de ha lehet, keresse a szabadságot (1Kor 7,22). A házasoknak meg kell maradniuk, de a nőtlenek szabadon megházasodhatnak vagy hajadonok maradhatnak (1Kor 7:9, 27-28).
Pál mindazonáltal felismerte a bölcsességet abban, hogy beleássuk magunkat az Istentől kapott hivatásunkba, és ott keressük az elégedettséget és a produktivitást – ahelyett, hogy állandóan körülnéznénk és valami más után sóvárognánk (vö. Péld 17:24). A valódi bűnbánat nem feltétlenül követeli meg a munkánk megváltoztatását sem (Lk 3:10-14). De lehet – és itt jutunk el a mondás hiányosságához: “Virágozz ott, ahová elültettek.”
Mikor kell kivágni
A probléma nem annyira abban van, amit a mondat mond, hanem abban, amit nem mond. A tágabb bibliai kontextus nélkül a “Virágozz ott, ahová elültettek” kijelentés azt sugallhatná, hogy a hivatásodban való megmaradás az egyetlen, ami miatt aggódnod kell az életben.”
De ez a megközelítés nem számolna be olyan állomásokról, amelyek nyíltan bűnösek, és amelyekből az embernek “ki kell gyökereznie”, ha megismeri Krisztust. A keresztények nem maradhatnak Krisztusban és nem dolgozhatnak a pornó- vagy abortusziparban. Ilyen esetekben az igazi bűnbánat máshová való “ültetéshez” vezetne.”
Rövid, de édes
Mégis nem hibáztathatunk egy közmondást azért, mert közmondásos. Salamon fülbemászó pármondatai nem mindig adnak teljes képet, de nem szidjuk őt.
A szorgalom legtöbbször bőséghez vezet (Péld 12:27; 13:4; 21:5) – de nem akkor, amikor éhínség pusztít a földön.
Általában véve a laza kéz szegénységet okoz (Péld 12:27; 13:4; 21:5). 10:4)- de lehetséges, hogy a trehány ember nagy birtokot örököl.
Aki megtartja a nyelvét, az megóvja magát a bajtól (Péld 21:23)- hacsak a kéretlen baj nem találja meg.
Más szóval, egy jó közmondásnak nem kell mindent kimondania ahhoz, hogy hasznos vagy igaz legyen. A keresztények számára az olyan mondások, mint a “Virágozz ott, ahová ültettek”, tanulságosak és bátorítóak lehetnek, mivel bibliai keretek között értjük őket. Ez a bibliai belátás áldása, amit minden keresztény élvezhet, függetlenül attól, hogy hová vagyunk ültetve.