Minden alkalommal, amikor úgy érzem, hogy a legtávolabbi helyre értem, ahol valaha jártam, azt hallom: “Guten tag”, és egy németet látok a sarkon befordulni, aki lazán elsétál, mintha a müncheni vagy hamburgi szomszédságában sétálgatott volna, kellemesen eltévedt volna, és valahogy itt kötött ki Nyugat-Etiópia vadonjában vagy a bolíviai Andok csúcsai alatt. Minél többet járom a Földet, annál inkább rájövök, hogy a németek a modern világ nagy utazói.
Tudósításunk a koronavírus idején
Amíg az utazások a koronavírus járvány miatt szünetelnek, a BBC Travel továbbra is tájékoztatja és inspirálja olvasóinkat, akik ugyanúgy szeretnének többet megtudni a világról, mint ahogyan utazni is szeretnének oda, olyan történeteket kínálva, amelyek azokat az embereket, helyeket és kultúrákat ünneplik, amelyek ezt a világot olyan csodálatosan sokszínűvé és csodálatosakká teszik.
A kifejezetten a koronavírussal kapcsolatos utazási információkért és történetekért olvassa el a BBC News munkatársainak legfrissebb híreit.
A felfedezés iránti szeretetüket több szóval is kifejezik. Végül is tőlük kaptuk a “wanderlust” szót, amely a német wandern, azaz “vándorolni” és a lust, azaz “vágy” szavakat ötvözi. Ez a szó annyira provokatív az angolul beszélők számára, akik vágynak arra, hogy világot lássanak, hogy a németektől kölcsönöztük, és a magunkévá tettük.
De mi van, ha az utazás iránti vágyunk mély vágyakozó fájdalmat okoz nekünk, egy fájdalmat, ami emlékeztet minket arra, hogy ki kell mozdulnunk és látnunk kell a világot? Mi van, ha az otthonunkban ragadtunk, mert egy vírus túszul ejtette a Földet és lakóit, és kétségbeesést érzünk, hogy egyszerűen nem tudunk egyáltalán utazni?
Nos, a németeknek természetesen erre is van egy szavuk.
Ismerd meg a fernweh-t. A fern, azaz távolság, és a wehe, azaz fájdalom vagy betegség szavak házasításával a szót nagyjából úgy fordíthatjuk, hogy “távoli betegség” vagy “távoli jaj” – fájdalom, hogy a küszöbünkön túli távoli helyeket látjuk. Gondoljunk rá úgy, mint a heimweh (honvágy) ellentétére. Ezt a fájdalmat sokan éreztük már, de eddig nem volt rá szavunk. Most már van.
Az online angol nyelvű szótárak gyakran egyszerűen “vándorlási vágy”-ként definiálják a fernweh-t, majd elmagyarázzák, hogy az “utazási vágyat” jelent. De ezek a beskatulyázott definíciók messze elrugaszkodnak a céltól. Ráadásul nagy a különbség. A Fernweh valójában a wanderlustból nőtt ki, amely a 19. századi német romantikus mozgalom népszerű szava volt, amely a természet szeretetét értékelte, amely a Közép-Európa erdeinek és zabolátlan tájainak felfedezése iránti hirtelen jött teuton érdeklődésből eredt.
Az alábbiak is érdekelhetik:
– Mit tegyünk, ha a hygge már nem működik
– India minden rendben van életszemlélete
– Mit taníthat nekünk Japán a tisztaságról
A legtöbb forrás a szót egy bizonyos Hermann Ludwig Heinrich von Pückler-Muskau hercegre vezeti vissza. A kertészként dolgozó Herr Pückler-Muskaut az utazási kedv is elkapta, és végül több könyvet is kiadott az európai és észak-afrikai vándorlásairól (a “Semilasso” álnevet használva). 1835-ben Pückler-Muskau kiadta A Semilasso világának utolsó előtti útja: Álom és ébrenlét című könyvét. Ebben többször használja a fernweh szót, kijelentve, hogy soha nem szenved honvágytól, vagyis heimweh-től, hanem a fernweh ellentétes szenvedélyétől szenved.
A fernweh először Daniel Garrison Brinton 1902-ben megjelent The Basis of Social Relation című könyvében jelent meg angolul, amelyben a szerző a fernweh-t mély utazási vágyként vagy fájdalmakként, illetve “hajtó nyugtalanságként” írta le. Mégis, bár a vándorút szó ekkor már inkább a német lexikon része volt. De mélyen a 20. században a wanderlust német használata elhalványult, helyét a fernweh vette át, egy olyan szó, amely határozottan nem hangzik szexisen ahhoz a szóhoz képest, amelyből származik. A 20. század második felében a német utazási irodák újjáélesztették a szót, és reklámjaikban használták, hogy a német közönséget az útlevelük használatára csábítsák.
A németek számára már nem volt elég az erdei kirándulás. A Fernweh nemcsak Németország határain való túllépést jelent, hanem a bolygó más részeire való mély utazást is. Ez több, mint az úton lenni vágyás; ez egy tényleges fájdalom vagy fájdalom. Talán a fernweh felemelkedése és a vándorlási vágy hanyatlása a tömeges utazási ipar kialakulásával és a technológiai fejlődéssel áll összefüggésben, amely lehetővé tette számunkra a nemzetközi utazás könnyedségét.
Azzal, hogy nem is tudunk róla, valószínűleg sokan közülünk már megtapasztaltuk a fernweh-t. Én is. Az egyik korai emlékem – talán három vagy négy éves lehettem -, hogy az iowai Dubuque-ban, a szomszédságomban lévő dombon álltam, a távolban guruló utcákat és házakat méregettem, és vágyakoztam, hogy lássam, mi van mögötte. Annyira vágyakoztam – ha ez lehetséges -, hogy éreztem az éhség és a gyötrelem kínját a gyomromban. Tudtam, hogy egyedül nem mehetek el, de megfogadtam magammal, hogy ha idősebb leszek, ha elég nagy leszek ahhoz, hogy magammal vihessem a plüssállat-gyűjteményemet, megnézem, mi van a horizonton túl. Soha nem tudtam felfedezni, mivel a családom Los Angelesbe költözött, én pedig kinőttem a plüssállatok tartásából. De ahogy idősebb lettem, különösen amikor jogosítványt szereztem, elkezdtem hosszú utakon végigmenni, csak hogy végre megnézzem, mi van a kanyaron túl. Aztán elkezdtem repülni, buszra és vonatra szállni, és soha nem elégedtem meg azzal, hogy igazán letelepedettnek érezzem magam.”
“Azt hiszem, a fernweh a németeknél a melegebb és naposabb helyek, pálmafák, citromfák utáni vágyakozásra utal, de egy másfajta életmódra is, gondtalanabbra és kevésbé rendezettre” – mondta Ilona Vandergriff, a San Francisco State University német professzora (és, teljes nyíltsággal, az én korábbi német professzorom). Ahhoz, hogy igazán megértsük a fernweh jelentőségét, fontos megérteni, hogy a fogalom szakítást jelent azzal a legendásan rendezett társadalommal, amelyben a németek élnek. A fájdalmat vagy wehe-t az a vágy okozta, hogy kitörjenek annak a társadalomnak a merevségéből, amelyben nevelkedtek. Vandergriff Johann Wolfgang von Goethe 1795-ben megjelent Wilhelm Meister tanítványa című regényének egy részletére mutat rá. Ebben Mignon karaktere arra vágyik, hogy eljusson a “Land wo die Zitronen blühen”-be, vagyis abba az országba, ahol a citromok virágoznak.
Vandergriff hozzáteszi: “Goethe saját élete szépen tükrözi a német utazási vágyakat: hátrahagyni a németországi (vagy Goethe esetében a weimari) élet kényszereit, és élvezni a szabadabb életet Olaszországban, a napot, a meleget, a nagy szépséget és a szabad szerelmet.”
A Haza és távol: A Self-Reflexive Auto-/Ethnography című tanulmányában Christiane Alsop tudós elmagyarázza a vándorlásvágy és a fernweh közötti különbséget: “Az angol wanderlust a távozás vágyát fejezi ki, de a turista egy-két hetes kalandvágyát hangsúlyozza. A német jelentés viszont a horizont beszűkülését vonja maga után, olyannyira, hogy az otthon már-már fullasztóvá válik, és elvándorolunk. Elhagyjuk az ismerős sivatagot. Következésképpen lelkesedéssel találkozunk az új környezettel, a horizontunk kiszélesedését felhatalmazásként éljük meg, és felfedezzük identitásunknak otthon eltemetett aspektusait.”
Vlagyimir Nobokov orosz-amerikai regényíró elég szépen foglalta össze a fernweh gondolatát Mária című regényében, amikor így ír: “A fordított nosztalgia, a vágyakozás egy újabb idegen föld után, tavasszal különösen erősödött.”
Mivel az északi féltekén már majdnem tavaszodik, és az utazásmániás emberek többsége beült az otthonába, sokan közülünk elkezdik érezni a fernweh fájdalmait. Ami azt jelenti, hogy elég hamar, amint megöljük a koronavírusos fenevadat, rengetegen fogják leporolni az útlevelüket.
A Miért vagyunk, amik vagyunk a BBC Travel sorozata, amely egy ország jellemzőit vizsgálja, és azt vizsgálja, hogy igazak-e.
Csatlakozzon a BBC Travel több mint hárommillió rajongójához, ha kedvel minket a Facebookon, vagy követ minket a Twitteren és az Instagramon.
Ha tetszett ez a cikk, iratkozzon fel a bbc.com “The Essential List” című heti hírlevelére. A BBC Future, Culture, Worklife és Travel kézzel válogatott történetei minden pénteken a postaládájába érkeznek.