A zsidók több mint 2000 éve élnek Etiópiában. Az etióp hagyomány szerint a lakosság fele zsidó volt, mielőtt a kereszténységet a 4. században hivatalos vallássá nyilvánították volna. A zsidók több mint 1000 éven át megőrizték függetlenségüket a folyamatos mészárlások, vallási üldöztetés, rabszolgasorba taszítás és kényszerű áttérés ellenére.
A modern portugál fegyverek segítségével az amhara végül 1616-ban meghódította a zsidókat, rabszolgasorba taszította, áttérítette és megölte őket. A “falashák” néven ismert – ez a becsmérlő név “idegent” vagy “száműzöttet” jelent – etiópiai zsidók többé nem birtokolhattak földet és nem tanulhattak. Ma a zsidók száma mindössze 25 000, ami a lakosság kevesebb mint 1%-a. Nyolcvanöt százalékuk Gondar tartományban él, a Tana-tó melletti Semien-hegységben; a többiek Tigre és Wollo tartományokban élnek.
Az etiópiai zsidók bibliai, rabbinizmus előtti zsidók. Rendelkeznek a Tórával (írott törvény), de nem rendelkeznek a Talmuddal (szóbeli törvény). A nyelvük nem héber, hanem ge’ez. Vezetőik inkább papok (kohanim), mint rabbik. Nem ismerik a biblia utáni zsidó ünnepeket, mint például a chanukát vagy a purimot, vagy a törvény biblia utáni értelmezését, például a hús és tej keverésének tilalmát. A közelmúltig az etiópiai zsidók állatáldozatot és vízbe merítéssel történő rituális megtisztulást gyakoroltak. Egyébként vallásuk megegyezik az egész világon elterjedt judaizmussal, beleértve a szombat és a bibliai étkezési törvények betartását. Vallásos cionisták – azaz a Sionba való visszatérésről álmodnak. Béta Izraelnek (Izrael háza) nevezik magukat, és a modern Izrael államban akarnak élni annak 1948-as megalapítása óta.
Az etiópiai kopt kereszténység szokatlanul sok zsidó gyakorlatot tartalmaz, beleértve a férfiak körülmetélését, a kóser étkezési törvényeket és a szombatot (amelyet a keresztények szombaton és vasárnap is megtartanak). A keresztény császárok Dávid-csillagot viseltek a koronájukon, és Haile Szelassziét, az utolsó ilyen császárt “Júda törzsének hódító oroszlánja, Isten választottja” néven ismerték.”
A zsidó gyakorlatok beépítése a kopt kereszténységbe nem tett jót az etiópiai zsidóknak, hanem inkább nagyfokú ellenségeskedést váltott ki. A Kebra Nagast (Királyok dicsősége), a 14. századból származó vallási és nemzeti eposz jól szemlélteti az etióp kereszténység zsidókhoz való hozzáállását. Azt állítja, hogy Etiópiát Isten Sionnak választotta, mert a zsidók “méltatlanok”, “gonoszok”, “Krisztus-gyilkosok”, “Isten ellenségei”, és ezért ki lesznek irtva. A keresztények úgy tekintenek a zsidókra, akiket földnélküliségük miatt fazekasok és kovácsok munkájára kényszerítettek, mint akiket a buda, egy sátáni okkult erő megszállt. Ez az erő – sok keresztény még mindig úgy véli – képessé teszi a zsidókat arra, hogy éjszaka hiénákká váljanak, fiatal nőket szálljanak meg, hullákat egyenek vagy állatokká változtassák őket, gyerekeket zsákmányoljanak, szarvasmarhákat öljenek, és embereket szamárrá változtassanak, hogy rabszolgasorba taszítsák őket. A zsidókat gyakran okolják az éhínség, a terméskiesés, a vakság, az elmebaj, a betegség és a halál okozásáért.
A misszionáriusok segítettek a keresztényeket kínzó gonosz zsidóról alkotott elképzelés terjesztésében. Az 1541-ben a portugálokkal érkező jezsuiták a zsidókat a római katolicizmusra akarták téríteni, de a 17. században száműzték őket. A 19. század közepéig, a protestánsok térítési kampányának csúcspontjáig nem jöttek más misszionáriusok. Röviddel azután, hogy a London Society for Promoting Christianity Among the Jews missziós iskolát nyitott, a zsidók tömegesen próbálták elhagyni az országot, de sokan éhen haltak, maláriában és verésben. Még azután is, hogy a misszionáriusokat bebörtönözték és kiutasították, a megtért zsidók laikus tanítóként tovább prédikáltak, és a második világháború után Haile Szelasszié visszafogadta a száműzött protestáns misszionáriusokat. Az etiópiai zsidók mind a mai napig óvatosak az idegenekkel szemben, a megtérteket pedig kiközösítik.
A mai 25 000 Oritawi (Tóra-hű) zsidó mellett akár 50 000 Maryam Wodet (Mária szerelmesei) is lehet – olyan zsidók, akik a spanyolországi marranókhoz hasonlóan áttértek a kereszténységre, de titokban gyakorolják a zsidóságot. Az áttérésük fő indítéka az volt, hogy földet szerezzenek és elveszítsék a zsidósággal járó megbélyegzést. De bár megváltoztatják a nevüket, és kerülik a kovácsmesterséget és a fazekasságot, nem mindig mennek át kereszténynek; a megtérteket megkeresztelt zsidóknak tekintik.
A marxista kormány 1977-ben kiutasította a misszionáriusokat. Bár a kormány minden vallást az állam ellenségének tekint, nem tudta sikeresen betiltani. A kereszténység és az iszlám hivatalos vallássá vált, és a kerületi képviselők kötelező szemináriumokat tartottak, amelyek a “nem hagyományos,” illegális vallások – azaz a judaizmus és az animizmus – gonoszságairól szóltak.
Az új kormány földújraelosztási politikája értelmében a zsidók földet birtokolhatnak. Az elosztásért felelős paraszti társulások azonban rossz minőségű földet adtak a zsidóknak, és sokan még mindig föld nélkül maradtak. A földbirtokosok a földreform után is továbbra is bérleti díjat követeltek (a termés 50 %-át), és amikor a zsidók bírósághoz fordultak, ügyeiket elutasították.
A zsidók a jobb- és a baloldal bűnbakjai voltak. A jobboldalon egy antimarxista volt földbirtokosok egykori csoportja, az Etióp Demokratikus Unió 1978-ban ámokfutásba kezdett a zsidók ellen, gyerekek lábát vágták le, csecsemőket vertek agyon, férfiakat kasztráltak, nőket erőszakoltak meg, öregeket kínoztak, nőket és gyerekeket adtak el rabszolgának. A baloldalon a marxista-leninista Etióp Népi Forradalmi Párt szintén támadta a zsidókat, mint akiknek “szűk nacionalista” érdekeik vannak, amelyek nem elfogadhatóak egy modern (azaz amhara uralta) államban.
A zsidókat a kormány is üldözte. 1981-ben Melaku őrnagy, a központi kormánypárt tagja és Gondar tartomány kormányzója elkobozta a vallási könyveket, bezáratta a zsinagógákat és iskolákat, bebörtönzött és megkínzott héber tanárokat és vallási vezetőket, mert “cionista propagandát” tanítottak, megnehezítette a zsidók utazását az országban, és a piacot szombat kivételével bezáratta – így a zsidókat, akik szombaton nem fognak dolgozni vagy utazni, arra kényszerítette, hogy muszlim közvetítőket alkalmazzanak, akik a profit nagy részét elvették. Ma már nem engedélyezett a zsidó oktatás és vallásgyakorlás.
A kormány kivándorlás elleni politikáját a jelenlegi rezsim cionizmus-ellenessége miatt szigorúbban alkalmazzák a zsidókkal szemben. Az etiópiai zsidók kivándorlásának engedélyezését Izraelnek nyújtott közvetett támogatásnak tekintik. A zsidókat letartóztatják, amikor megpróbálnak megszökni, és ha valaki mégis kijut, másokat is letartóztatnak, hogy információkat szerezzenek. Miután bebörtönözték őket, gyakran megkínozzák őket – felakasztják, megverik, törött üvegen kénytelenek járni. Egy etiópiai zsidó szerint, aki nemrég Bostonban beszélt, a körülmények egyre romlanak.
Ennek ellenére sok zsidónak sikerült elmenekülnie a szomszédos arab országokba, ahol a zsidó menekülteket gyakran zaklatják, letartóztatják, megkínozzák, megölik vagy rabszolgasorba hurcolják. Ennek következtében sok menekült kereszténynek adja ki magát. Mások megpróbálnak egyedül boldogulni, a menekülttáborokon kívül élnek egy olyan országban, ahol nem ismerik a nyelvet, a kultúrát és a vallást. Jelenleg körülbelül 3000 zsidó él ezekben a menekülttáborokban, és a táborok egyes látogatói szerint helyzetük még sürgetőbb, mint az Etiópiában maradt zsidóké.
1975 előtt az etiópiai zsidók nem vándorolhattak be Izraelbe, bár néhányukat behozták, hogy megtanuljanak héberül, hogy Etiópiában taníthassanak. Mások keresztény zarándokoknak álcázva magukat jutottak be. 1975-ben az askenázi főrabbi követte a szefárd főrabbi 1973-as nyilatkozatát, miszerint a Bét Izrael valóban zsidók, és a visszatérési törvény értelmében automatikus állampolgárságot kaptak. E nyilatkozat ellenére keveset tettek az etiópiai zsidók Izraelbe hozatala érdekében.
1980 óta ez a helyzet változott. A fekete zsidókkal kapcsolatos közismertség nőtt, és a Begin-kormány nagy lépéseket tett az etiópiai zsidók Izraelbe való áttelepülésének elősegítése érdekében.
Már több mint 3000 etiópiai zsidó él Izraelben. Megérkezésükkor orvosi ellátásban részesülnek, mivel legtöbbjük szem-, légzőszervi vagy belső betegségben szenved. Busszal viszik őket egy integrációs központba, ahol 12-18 hónapig maradnak (más bevándorlók csak hat hónapig maradnak ezekben a központokban), és ingyenes lakhatást, egészségügyi ellátást, közüzemi szolgáltatásokat és ösztöndíjat kapnak.
Az első két hétben egyedül maradnak a korábban Etiópiából érkezettekkel. Ezután intenzív héber nyelvtanfolyamot kezdenek, és három-négy újonnan érkezőt egy izraeli mellé osztanak be, aki a közelben lakik, és napi hat-nyolc órát tölt velük. A legtöbb etiópiai zsidó még soha nem látott vagy használt ágyat, szekrényt, gáztűzhelyet, áramot, vízcsapot vagy fogkefét. Kilencvenöt százalékuk analfabéta. Meg kell tanulniuk, hogyan kell fogni egy ceruzát, hogyan kell használni a konzerveket, hogyan kell vásárolni és bankot használni, ha alkalmazkodni akarnak az izraeli élethez.
Az etiópiai bevándorlók gyorsan alkalmazkodtak az izraeli társadalomhoz: Sokan tanulnak az egyetemeken, vagy dolgoznak ápolóként, elektronikai technikusként, földművesként és informatikusként. Ugyanakkor megpróbálják fenntartani saját kulturális identitásukat az izraeli társadalmon belül, kézműves termékeket készítenek és árulnak, etióp dalokat énekelnek, és művészeti kiállítást állítanak össze – izraeli szociális munkások bátorításával és segítségével. A Cionista Világszervezet azt tervezi, hogy a következő két éven belül létrehoz egy moshavot (szövetkezeti települést) az etióp zsidók számára.
Az etióp zsidók megsegítésére több csoport is alakult Izraelben és Észak-Amerikában, köztük a Union for Saving Ethiopian Jewish Families (Izrael), a Canadian Association for Ethiopian Jews, az American Association for Ethiopian Jews és a Jewish Community Council of Metropolitan Boston Ethiopian Jewry Committee.
1982 augusztusában a képviselőház külügyi bizottsága meghallgatott egy tanúvallomást az etiópiai zsidók helyzetéről, 1983 áprilisában pedig Reps. Stephen Solarz és Barney Frank szponzoráltak egy törvényjavaslatot (H. Con. Res. 107), amely felszólította az amerikai kormányt, hogy fejezze ki aggodalmát az “érintett külföldi kormányok” felé, és keresse a módját az etiópiai zsidók kivándorlásának segítésére. 1983. július 19-én Paul Tsongas benyújtotta ugyanennek a törvényjavaslatnak a szenátusi változatát (S. Con. Res. 55).
Az etióp hatóságok megmutatták, hogy figyelnek a közvéleményre, ezért az amerikaiaknak írjanak képviselőiknek és szenátoraiknak, és sürgessék őket, hogy támogassák ezeket a törvényjavaslatokat. A State Dept. 1983-as jelentése az emberi jogi gyakorlatról azt mondja: “A vallási és kulturális területeken a falashák 1981 közepe óta rosszabb helyzetben vannak, mint más etnikai csoportok Gondar tartományban”. Az etiópiai zsidók alkotják a legveszélyeztetettebb zsidó közösséget a világon.