Az eséstől való félelem

Meghatározás

Az eséstől való félelem (FOF) vagy az esés utáni szindróma a személynek a szokásos vagy normális járással vagy mozgással kapcsolatos szorongása, amely azzal az érzékeléssel jár, hogy esés fog bekövetkezni. Gyakori elesés után, bár előfordulhat elesés nélkül is.

A FFOF-et inkább tünetként, mintsem diagnózisként írják le. A FOF gyakori az idősek körében, és a nők gyakrabban tapasztalják, mint a férfiak. Funkcionális hanyatlást, csökkent mobilitást és további eséseket okoz. Az esések a morbiditás és a mortalitás jelentős okai. További részletekért lásd az Esések oldalunkat.

Klinikai bemutatás

1. Funkcionális hanyatlás: A személynek lehet, hogy volt már esése, vagy ismer valakit, aki elesett és súlyos sérüléseket szenvedett. Ennek következtében a személy fél a mozgástól, nehogy elessen és megsérüljön. Ennek eredményeképpen csökkenti a szokásos tevékenységeit, ami megmutatkozhat a személy közelmúltbeli tevékenységeinek vagy az ADL-eknek a szubjektív vizsgálatában, összehasonlítva azzal, amit a személy vagy a gondozója szerint korábban végzett. A FOF-nek való hosszabb kitettség összefüggésbe hozható a funkcionális hanyatlás fokozott kockázatával.

2. Csökkent mobilitás: A csökkent ADL-ek eredménye izomgyengeséghez és egyensúlyvesztési reakciókhoz vezet, ami növeli a személy elesésének tényleges esélyét. Ezért a FOF “önbeteljesítő jóslattá” válhat, és a félelem, a csökkent aktivitás, a csökkent fizikai funkció, az esések és sérülések stb. körforgásává válhat.

3. Szorongás és depresszió: A szorongás tekintetében Harding és munkatársai különbséget tesznek a tevékenységet kísérő szorongás között, pl. ideges vagyok, miközben kint sétálok egy meredek ösvényen, szemben a szorongással, amely megakadályozza a tevékenységet, pl. “Szorongok a gondolattól, hogy kimegyek, elesek a kertben és eltöröm a csontomat, ezért nem fogok többet kertészkedni”. Az egyén depresszióval és rossz hangulattal jelentkezhet, és a FOF következtében nem tud részt venni a szokásos ADL-jeiben és társadalmi szerepeiben.

• A FOF kockázati tényezői: Ezek ugyanazok, mint az esések kockázati tényezői. A járás megváltozása, a fizikai egészség rossz önértékelése, a csökkent kognitív funkciók és a gazdasági erőforrások összefüggést mutattak az eséstől való félelemmel.

Diagnosztikai eljárások

1. Szubjektív értékelés: Ez magában foglalja a következőket:

• A közelmúltbeli aktivitási mintázat – napok, hónapok, év alatt
• Az esések története, beleértve az eseményt, az azt követő kezelést és rehabilitációt, életmódbeli változások (vagy nem) az esést követően
• Jelenlegi élethelyzet
• Jelenlegi mobilitás mind otthon, mind a közösségben
• A személyt szorongással járó tevékenységek leírása
• A személy által jelenleg szedett gyógyszerek
• Korábbi szorongáskezelés általában, és ha/ha a FOF-et a múltban kezelték

2. Objektív értékelés: Ennek tartalmaznia kell:

• Mozgékonyság a funkcionális feladatokban, pl. székre és ágyra való fel- és leszállás, járás beltérben, járás a szabadban, mozgósítás lépcsőn, mozgósítás a fürdőszobába és a fürdőszobából, milyen segédeszközöket használ (ha van ilyen) vagy próbáltak ki a múltban
• Egyensúly (lásd alább)
• A törzs és a végtagok ereje
• A szorongás szintje (lásd alább)
• Kogníció – (lásd alább). bár ez kívül eshet a fizioterapeuta tevékenységi körén

Eredményességi mérések

FOF

• Tinett Falls Efficacy Scale
• Falls Efficacy Scale International (FES-I)
• Fear of Falling Avoidance Behaviour Questionnaire*

Mobilitás

• Timed Up and Go*
• Elderly Mobility Scale

Balance

• Berg Balance Scale
• Functional Reach

Erő

• Manuális izomteszt

ADLs

• Barthel-index
• Katz
• Funkcionális függetlenség mérése
• Idősek fizikai aktivitás skálája
• Tevékenységek-Specific Balance Confidence Scale*

Anxiety

• Hospital Anxiety and Depression Scale

• SF-36

Cognition

• Mini Mental State Examination

*Egy tanulmány szerint a három kimeneti mérőszám együttesen 49.2 százalékát a varianciának az esések előrejelzésében. Ezek a Tevékenység-specifikus egyensúlyi bizalom skála (38,7%), az eséstől való félelem elkerülési viselkedés kérdőív (5,6%) és az időzített “Fel & Go” teszt (4,9%).

Kezelés / beavatkozások

Kezeljük a “kezeljük, amit látunk” megközelítést, foglalkozzunk a mögöttes módosítható kockázati tényezőkkel e.pl. csökkentse a gyógyszereket az orvos közreműködésével, és a testmozgással összpontosítson az egyensúlytréningre az esések megelőzése és a mobilizálással kapcsolatos önhatékonyság növelése érdekében.

Egy 2016-os Cochrane tanulmány szerint a testmozgás-intervenciónak kis vagy közepes hatása volt a FOF-ra közvetlenül a beavatkozás után. Ez a hatás kis mértékű és statisztikailag jelentéktelen volt hosszabb távon, pl. hat hónapig és tovább. A Cochrane-tanulmányt az általa csoportosított tanulmányokban talált elfogultság korlátozta, és további kutatásokra van szükség a testmozgásra és a FOF-re vonatkozó rendelkezésre álló bizonyítékok megerősítéséhez.

A 65 év feletti, közösségben élő felnőttek körében végzett külön, újabb Cochrane-tanulmány kimutatta, hogy az esések tekintetében a testmozgás “csökkenti a közösségben élő időseknél az esések arányát és az eséseket elszenvedők számát”. Különösen azok a programok, amelyek olyan mozgásformákat tartalmaztak, mint az egyensúly- és funkcionális gyakorlatok, ellenállási gyakorlatok. A Tai Chi is valószínűleg csökkentette az eséseket.

1. Izomerősítés

Az idős felnőtteknél fennáll az izomtömeg és -funkció csökkenésének kockázata, de ez bizonyos mértékig visszafordítható, ezért fokozatos erősítő programot kell indítani.

2. Egyensúlytréning

Ez kezdődhet az egyén által stresszesnek vagy szorongást kiváltónak tartott feladatokkal vagy tevékenységekkel. Ha ez túl nehéz, akkor a tevékenységet először kisebb részekre lehet bontani, majd onnan lehet továbblépni.

A Tai Chi és az Otago-gyakorlatprogram bevált beavatkozások az egyensúly javítására, ami aztán ideális esetben nagyobb magabiztosságot eredményez a mobilizálásban.

3. Az önhatékonyság kiépítése

A legújabb kutatások szerint, ha a FOF-et a poszttraumás stressz zavarral összefüggésben vizsgáljuk, a FOF nem csak negatív, hanem lehet rosszul alkalmazkodó (a fent leírtak szerint) vagy adaptív, pl. az egyén óvatosan navigál a kihívást jelentő egyensúlyi helyzetekben, de nem kerüli el azokat teljesen. Ennek eredményeképpen a szerzők azt javasolják, hogy az egyén önhatékonyságának növelése értékes eszköz a maladaptív FOF kezelésében.

Az önhatékonyság építése magában foglalhat pszichológiai technikákat, pl. kognitív viselkedésterápiát, a szorongást kiváltó feladatok vagy tevékenységek gyakorlását, a személlyel való közös munkát a stratégiák megtalálásában, a személy megtanítását arra, hogy reflektáljon képességeire és sikereire, a fizikai teljesítmény növelését, pl. izomerősítés, egyensúlytréning.

A célmeghatározás segíthet a kezelés irányításában és a szorongó személy kezelésbe való bevonásában, mivel értelmes eredményt biztosít, amiért dolgozhat.

4. Vonja be a gondozókat és a fontos személyeket

Mivel az idősek gyakran rendelkeznek támogatással, akár a közösségben, akár a gondozási intézményekben élnek, értékes a gondozók vagy a családtagok bevonása a gyakorlatok elvégzésébe, az otthoni átalakításokba és az idős felnőtt felügyeletébe a kihívást jelentő mobilitási helyzetekben.

Források

Physiopedia’s Falls kategória

NeuRa

Falls Efficacy Scale – International (FES-I)

1. Murphy J, Isaacs B. The post-fall syndrome. Vizsgálat 36 idős beteg bevonásával. Gerontológia. 1982. 28;4:265-70.
2. 2.0 2.1 2.2 Vellas BJ, Wayne SJ, Romero LJ, Baumgartner RN, Garry PJ. Az eséstől való félelem és a mozgáskorlátozottság idős elesetteknél. Age Ageing Ageing. 1997. május. 26;3:189-93. Hozzáférés 2019. szeptember 25.
3. 3.0 3.1 3.2 3.3 Harding S, Gardner A. Félelem az eséstől. Aust J Adv Nurs. 2009. 27;1: 94-100. Hozzáférés: 2019. szeptember 25.
4. 4.0 4.1 Landers MR, Oscar S, Sasaoka J, Vaughn K. Balance Confidence and Fear of Falling Avoidance Behavior Are Most Predictive of Falling in Older Adults: Prospective Analysis. Phys Ther. 2016. 96;4:433-442. Hozzáférés 2019. szeptember 25.
5. Choi K, Jeon G, Cho S. Prospektív vizsgálat az eséstől való félelemnek a funkcionális hanyatlásra gyakorolt hatásáról a közösségben élő idős nők körében. Int J Environ Res Public Health. 2017. 14;5: 469. Hozzáférés 2019. szeptember 25.
6. Kumar A, Delbaere K, Zijlstra GAR, Carpenter H, Iliffe S, Masud T, Skelton D, Morris R, Kendrick D. Exercise for reducing fear of falling in older people living in the community: Cochrane szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Age and Ageing. 2016. 45; 3:345-352. Hozzáférés 2019. szeptember 26.
7. Sherrington C, Fairhall NJ, Wallbank GK, Tiedemann A, Michaleff ZA, Howard K, Clemson L, Hopewell S, Lamb SE. Testmozgás az esések megelőzésére a közösségben élő időseknél. Cochrane Database of Systematic Reviews 2019, 1. szám. Art. No.: CD012424. DOI: 10.1002/14651858.CD012424.pub2. Hozzáférés: 2019. szeptember 26.
8. Adamczewska A, Nyman SR. Az eséstől való félelem új megközelítése a poszttraumás stresszbetegséggel kapcsolatos irodalom összefüggéseiből. Gerontol Geriatr Med. 2018 Jan-Dec; 4: 2333721418796238. Online megjelent 2018 Aug 27. doi: 10.1177/2333721418796238. Hozzáférés: 2019. szeptember 25.