Gral. José de San Martínt Argentína egyik atyjaként és Dél-Amerika felszabadítójaként tartják számon, aki a spanyolok elleni harcot vezette Argentína, Chile és Peru függetlenségének kivívásáért.
San Martín Yapeyúban született, katonai tanulmányait Spanyolországban végezte, ahol Napóleon ellen harcolt. Amikor visszatért Argentínába, megalapította a Regimiento de Granaderos a Caballo-t, és a hadsereg parancsnoka volt északon. Megszervezte a Los Andes-i hadsereget, és megszervezte a lehetetlennek tűnő feladatot: átkelni a Cordilleras de Los Andes-en – a világ egyik legnagyobb hegyláncán, ahol nagyon nehéz körülmények uralkodnak – Chilébe, és ott harcolni a spanyol hadsereg ellen. Ezután Limába indult, hogy 1821-ben kikiáltsa Perú függetlenségét, és csatlakozott Simón Bolívarhoz a híres guayaquili interjúban.
Élete későbbi szakaszában, az ország politikai helyzete miatt a Granaderost feloszlatták és más erőkhöz helyezték át. San Martín kénytelen volt Franciaországba száműzetni, ahol meghalt. Évekkel később holttestét visszavitték Argentínába, és 1880-ban a Buenos Aires-i katedrálisban helyezték örök nyugalomra. Az eredeti Granaderók közül már csak heten maradtak életben. Felöltöztek régi egyenruhájukba, és elhatározták, hogy a kikötőbe vonulnak, hogy átvegyék tábornokuk holttestét, és végső nyughelyére kísérjék. Egész éjjel őrséget álltak, másnap reggel pedig elindultak és eltűntek.
Néhány évvel később újra megalakult a Regimiento de Granaderos. Egy hét Granaderosból álló csoport minden reggel látható, amint a Casa Rosadától (az elnöki hivataltól) a katedrálishoz vonul, és közülük kettő egész nap őrségben marad San Martín emlékműve előtt.
A gyönyörű emlékmű három női alakból áll, amelyek azokat az országokat képviselik, amelyek felszabadításában San Martín segített. A síremlék körül két tábornokának és jó barátjának, Tomás Guidónak és Juan Las Herasnak a maradványai, valamint az ismeretlen katona sírja található.