Az art deco stílus és annak hatásai Charles Rennie Mackintosh-tól Josef Hoffmannig, Clarice Cliffig és Le Corbusier-ig.
A folyamatosan népszerű art deco stílus egy 1910 és 1940 között népszerű építészeti és díszítőművészeti stílus.
Az art decót erősen stilizált természetes és geometrikus formák és díszítések jellemzik, amelyek általában erősen szimmetrikusak.
Az art deco kiemelkedő amerikai példái a Chrysler Building és a Radio City Music Hall New Yorkban.
A század néhány legjelentősebb művésze, például Pablo Picasso, Fernand Leger, Sonia Delaunay és Wassily Kandinszkij az art deco stílusban alkotott, akárcsak számos bútor-, textil-, ékszer- és reklámtervező.
A Balboa Parkban a Ford Building (ma Aerospace Museum) az ipari art deco dizájnt példázza.
A magas, kör alakú tornyot óriási fogaskerekeket elválasztó kék lamellák borítják. Utalás a fogaskerékre és utalás az emberiség gépesítés általi fejlődésére.
Az épületet Walter Teague építész “Expo Plant”-ként tervezte az 1935-ös kaliforniai Csendes-óceáni Nemzetközi Kiállításra.
Az art deco témái gyakran klasszikus motívumok voltak, amelyeket geometrikus stilizációra redukáltak.
Edgar Brandt kovácsoltvas paravánokat díszített szimmetrikus szökőkutakkal; Emil Ruhlman ébenfa szekrényeket intarziázott elefántcsonttal, hogy geometrikus pontosságú virágdíszeket ábrázoljon; René Lalique kristályba vagy matt üvegbe maratott jeleneteket, például egy kecsesen lépkedő nőstényt farkaskutyával vagy gazellával; Jean Puiforcat és a Daum pedig absztrakt geometrikus formákat ábrázolt.
Az art deco kifejezést az 1960-as években alkották meg, amikor a stílus iránti érdeklődés újraéledt, és a L’Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes kifejezésből származik.
Az 1925-ös párizsi kiállítás az art deco fejlődésének félidejére esett, és a stílus meghatározó bemutatója volt. Ekkoriban az art deco-t “Art Moderne” vagy “modernista” néven is ismerték; később “dzsesszmintának” vagy “felhőkarcoló-modernnek” nevezték.”
Az építészetben ezzel egy időben alakult ki az International Style, amely 1925 után jelentősen befolyásolta az art deco végső szakaszát.
A kubista festészettel és a német Bauhaus-iskolával együtt Le Corbusier és más nemzetközi stílusú építészek munkássága változást eredményezett az art deco korábbi, dekoratívabb szakaszától az 1930-as évekre jellemző egyszerűbb, merészebb megközelítés felé.
Az art deco a szecesszióra adott reakcióként alakult ki.
Az art deco stílus két előfutára a skót Charles Rennie Mackintosh és a bécsi Josef Hoffmann volt.
Mindketten a szecessziós stílus túlkapásainak megreformálói voltak, és 1900 körüli munkáik jelezték, hogy mi fog megjelenni a következő évtizedekben.
Hoffmann szigorú brüsszeli Palais Stoclet (1905-11), Gustav Klimt mozaikos falfestményeivel, korához képest meglepően fejlett volt, és az art nouveau-ból az art decóba való átmenetet jelentette.
1903-ban Hoffman megalapította a Wiener Werkstatte műhelyt, amely a legkorábbi art deco minták közül néhányat készített.
1910-ben ezeket a koncepciókat Párizsban a müncheni és bécsi dekoratív művészetek Louvre-kiállításán mutatták be.
A kiállításon a 19. század eleji neoklasszicista-biedermeier stílus és a paraszti művészet, vagyis a népművészet egyszerűsítésén alapuló új stílus volt látható, amely szinte a szecesszió ellentéte volt.
Egy másik jelentős eseményre is sor került 1910-ben Párizsban; a Ballets Russes de Serge Diaghilev Scheherazade című előadására.
Leon Bakst káprázatos, barbár színekben pompázó keleti díszleteket és jelmezeket eszelt ki; ez a divatvilág részéről igényt támasztott az egzotikumra, amire Paul Poiret divattervező válaszolt.
1912-ben Poiret létrehozta saját tervezőiskoláját, az Atelier Martine-t, hogy kiterjessze art deco elképzeléseit.
Az 1920-as évekre az art deco stílusú kubista festészet hatásait a reklámokban és a terméktervezésben is láthattuk.
Coco Chanel kubista színeket és formákat használt a női divat megalkotásakor, amelyeket art deco ékszerekkel öltöztetett.
Az afrikai szobrászat és az ókori egyiptomi és délnyugat-amerikai indián művészetek mind hatással voltak az art decóra ebben az évtizedben, akárcsak az archaikus görög művészet.
1925 után a Bauhaus és az internacionális stílus hatása az art deco az ipari korszakot tükröző végső fejlődési szakaszába lépett.
A művészetek és a gépi termelés összeegyeztetése, amely az ipari forradalom kezdete óta foglalkoztatta a művészeket és a tervezőket.