A megosztás gondoskodik!

  • Twitter
  • Pinterest
  • Email
  • Print

A 19. század közepét gyakran nevezik az irodalom “amerikai reneszánszának”, mivel ebben az időszakban számos irodalmi remekmű született.

Ezt az időszakot, amelyet néha New England reneszánszának is neveznek, mivel a központja New Englandben volt, körülbelül 1830-tól a polgárháború végéig tartott, és szorosan azonosították az amerikai romantikával és a transzcendentalizmusnak nevezett szellemi mozgalommal.

Az amerikai reneszánsz azért volt jelentős, mert a történelemben először fordult elő, hogy az amerikai írókat egyenrangúnak, sőt jobbnak tartották az európai íróknál. Abban az időben Amerika egy fiatal ország volt, ahol nem volt igazi irodalmi tehetség vagy teljesítmény, amiről beszélni lehetne.

Miután Sydney Smith brit kritikus 1818-ban kijelentette: “Az amerikaiaknak nincs irodalmuk… A földkerekség négynegyedén ki olvas amerikai könyvet?” Ez az amerikai reneszánsz kezdetével megváltozott.

Ki alkotta meg az amerikai reneszánsz kifejezést?

F.O. Matthiessen író alkotta meg először az “amerikai reneszánsz” kifejezést 1941-ben az American Renaissance című könyvében: Art and Expression in the Age of Emerson and Whitman.

Matthiessen érvelése szerint a mozgalom egy sokkal szűkebb időkeretben, 1850 és 1855 között zajlott, és csak öt szerzőből állt: Herman Melville, Nathaniel Hawthorne, Henry David Thoreau, Ralph Waldo Emerson és Walt Whitman, akik szerinte mély hatást gyakoroltak az amerikai irodalomra és az egész társadalomra, Christopher N. szerint.Phillips a Cambridge Companion to the Literature ofthe American Renaissance című könyvében:

“Matthiessen számára azonban nem egyszerűen az volt a tét, hogy meghatározzon egy vízválasztó pillanatot az amerikai irodalom termelésében; az volt a célja, hogy megmutassa, hogyan váltak “a demokrácia lehetőségei” erőteljesen az amerikai irodalom középpontjába azokban az években és művekben. Azzal érvelve, hogy Melville, Hawthorne, Thoreau, Ralph Waldo Emerson és Walt Whitman megváltoztatta a demokrácia eszményéről szóló nemzeti beszélgetést, Matthiessen megváltoztatta a kritikai beszélgetést arról, hogy miről beszélünk, amikor az amerikai irodalomról beszélünk” (Phillips 1).

Mégis Phillips azt mondja, hogy bár Matthiessen alkotta meg először az “amerikai reneszánsz” kifejezést, az a gondolat, hogy a 19. század közepén egy jelentős irodalmi mozgalom jött létre, nem volt új.

1887-ben Charles F. Richardson, a Dartmouth professzora “New England Transcendental Renaissance”-ról beszélt az AmericanLiterature, 1607 – 1885 című könyvében. Majd 1900-ban BarrettWendell, a Harvard professzora “New England reneszánszát” írta le Amerika irodalomtörténete című könyvében.

Ezek a tudósok úgy vélték, hogy olyan költők voltak a mozgalom vezetői, mint Longfellow, Whittier, Lowell és Holmes.

A 20. század eleji tudósok szintén egyetértettek abban, hogy jelentős irodalmi mozgalom zajlott le, mint például Lewis Mumford 1926-ban megjelent Golden Day című könyve, Vernon Parrington 1927-ben megjelent Main Currents in American Thought című könyve, Fred Lewis Pattee 1935-ben megjelent The First Century of American Literature című könyve és Van Wyck Brooks 1936-ban megjelent The Floweringof New England című könyve.

Mumford volt az első, aki azt állította, hogy valójában más szerzők, Melville, Whitman és Thoreau voltak azok, akik az élen jártak, Phillips szerint:

“Mumford olyan “kívülálló” szerzőket támogatott, mint Melville, Whitman és Thoreau. Matthiessien átvette Mumford kánonját, és Melville és Whitman New York-i gyökereit a demokratikus témával együtt arra használta fel, hogy az amerikai irodalomról szóló beszámolóját sokkal nemzetibb léptékűvé tegye, mint a korábbiak voltak. Richardson és Wendell reneszánsza öntudatosan regionális volt; Matthiessené retorikailag, ha nem is földrajzilag, de átfogta a nemzetet.” (Phillips 2)

Az amerikai reneszánsz eredeti meghatározása kizárólag a fehér emberek műveire összpontosított. Ezzel teljesen elfedte a nők és a kisebbségek, például Frederick Douglass, Louisa May Alcott és Frances E. W. Harper hozzájárulását.

Amikor azonban egyre több irodalomtörténész mérlegelt, az amerikai reneszánsz definíciója fejlődni kezdett, bár Phillips szerint ez sokáig tartott:

“Csak a polgárjogi mozgalom fellángolása után, az 1960-as és 1970-es években találtak az ilyen női szerzők, valamint a fekete és őslakos szerzők valami biztos helyet az amerikai reneszánszban” (Phillips 3).

Az amerikai reneszánsz női íróira és kisebbségi íróira összpontosító számos könyv – például Timothy Powell Ruthless Democracy és Eric Sundquist To Wake the Nations című könyve – megjelenésével 2000-re a kérdés, hogy “mi volt az amerikai reneszánsz, áttevődött arra, hogy ki volt az amerikai reneszánsz” (Phillips 5).

Mégis megmaradt az egyik legnagyobb kihagyás, az amerikai őslakos szerzők hangja, amely mellett Mark Rifkin szerző a Settler Common Sense című könyvében érvel: Queerness and Everyday Colonialism in the American Renaissance (Queerness és mindennapi gyarmatosítás az amerikai reneszánszban) című írása szerint “az amerikai reneszánsz irodalmának középpontjában áll” (Phillips 5).

A mozgalom meghatározása továbbra is fejlődik, mivel az irodalomtörténészek azt is vitatják, hogy hol és mikor zajlott a mozgalom, mivel egyes tudósok megkérdőjelezték, hogy egy olyan egyetlen régió, mint New England, hogyan tarthat igényt egy egész mozgalomra, Phillips szerint:Ezt példázza Kirsten Silva-Gruesz Ambassadors of Culture (2002) és Anna Brickhouse Transamerican Literary Relations and the Nineteenth-Century Public Sphere (2004) című könyve, mely utóbbi különösen Matthiessan fejével szállt szembe, megkérdőjelezve mind a szerzők kiválasztását, mind a nemzeti reprezentációra vonatkozó állításait:

“A “hemispheric turn” különösen hasznosnak bizonyult az antebellum irodalomtudomány New Englandre való összpontosításának megkérdőjelezésében. Az amerikai reneszánsz egyszerre zajlott New York állam északi részén, Sacramentóban, Cincinattiban, Havannában, Limában és Concordban, mint kiderült” (Phillips 5).

A mozgalom kronológiája is kibővült. A mozgalom végül az 1849-ben elhunyt Edgar AllanPoe-ra is kiterjedt, és a közelmúlt néhány tudósa több évtizedet, sőt talán egy évszázadot is felölelő korszakként fogalmazta újra, ahogyan Jay Grossman Reconstituting the AmericanRenaissance című könyvében is olvasható, amely Emerson és Whitman írói stílusának eredetét a 18. századi irodalmi és politikai hagyományokra vezeti vissza.

American Renaissance by F.O. Matthiessen

Phillips kifejti, hogy az amerikai reneszánsz távolról egészen a jelenig terjed, és hogy az 1850-es évek szavai sokféleképpen kapcsolódnak napjainkhoz.

Amerikai reneszánsz írók:

Az alábbiakban az amerikai reneszánsz írók listája olvasható a Writers of the AmericanRenaissance című könyv szerint:

Amos Bronson Alcott (1799 – 1888)

Louisa May Alcott (1832 – 1888)

William Apess (1798 – 1839)

Robert Montgomery Bird (1806 – 1854)

William Wells Brown (ismeretlen – 1884)

William Cullen Bryant (1794 – 1878)

Alice Cary (1820 – 1871)

Phoebe Cary (1824 – 1871)

William Ellery Channing (1780 – 1842)

Caroline Chesebro’ (1825 – 1871) 1873)

Lydia Maria Child (1802 – 1880)

James Fenimore Cooper (1789 – 1851)

Christopher Pearse Cranch (1813 -1892)

Maria Susanna Cummins (1827 – 1866)

Rebecca Harding Davis (1831 – 1910)

Martin Robinson Delany (1812 – 1885)

Emily Dickinson (1830 – 1886)

Frederick Douglass (1818 – 1895)

Emma Catherine Embury (1806 – 1863)

Ralph Waldo Emerson (1803 – 1882)

Fanny Fern (1811- 1872)

Margaret Fuller (1810 – 1850)

William Lloyd Garrison (1805 – 1879)

Caroline Howard Gilman (1794 – 1888)

Grace Greenwood (1823 – 1904)

Angeline Grimke (1805 – 1879)

Charlotte L. Forten Grimke (1879 – 1914)

Sarah Grimke (1792 – 1873)

Sarah Josepha Hale (1788 – 1879)

Frances Ellen Watkins Harper. (1825 -1911)

George Washington Harris (1814 -1869)

Nathaniel Hawthorne (1804 – 1864)

Caroline Lee Whiting Hentz (1800 -1856)

Oliver Wendell Holmes (1809 – 1894)

Ellen Sturgis Hooper (1812 – 1848)

Julia Ward Howe (1819 – 1848) 1910)

Washington Irving (1783 – 1859)

Harriet Ann Jacobs (1813 – 1897)

Sylvester Judd (1813 – 1853)

Caroline M. Kirkland (1801 – 1864)

Abraham Lincoln (1809 – 1865)

George Lippard (1822 – 1854)

Henry Wadsworth Longfellow (1807 -1882)

Augustus Baldwin Longstreet (1790 -1870)

James Russell Lowell (1819 – 1891)

Maria Jane McIntosh (1803 – 1878)

Herman Melville (1819 – 1891)

Elizabeth Oaks Smith (1806 – 1893)

Frances Sargent Locke Osgood (1811. -1850)

Theodore Parker (1810 – 1860)

Elizabeth Stuart Phelps (1815 – 1852)

Edgar Allen Poe (1809 – 1849)

James Redpath (1833 – 1891)

John Rollin Ridge (1827 – 1891)

Edgar Allen Poe (1809 – 1849)

James Redpath (1833 – 1891)

John Rollin Ridge (1827. 1867)

Catherine Maria Sedgwick (1789 -1867)

Lydia Huntley Sigourney (1791 – 1865)

William Gilmore Simms (1806 – 1870)

Elizabeth Cady Stanton (1815 – 1902)

Maria W. Stewart (1803 – 1879)

Harriet Beecher Stowe (1811 – 1896)

Bayard Taylor (1825 – 1878)

Henry David Thoreau (1817 – 1862)

Thomas Bangs Thorpe (1815 – 1878)

Henry Timrod (1828 – 1867)

Sojourner Truth (1797 – 1883)

Jones Very (1813 – 1880)

Susan Warner (1819 – 1885)

Frances Miriam Berry Whitcher(1811 – 1852)

James Monroe Whitfield (1822 – 1871)

Sarah Helen Whitman (1803 – 1871)

Sarah Helen Whitman (1803 – 1885) 1878)

Walt Whitman (1819 – 1892)

John Greenleaf Whittier (1807 – 1892)

Nathaniel Parker Willis (1806 – 1867)

HarrietE. Wilson (1825 – 1863)

Amerikai reneszánsz témái és stílusa:

Az amerikai reneszánszt az amerikai irodalom romantikus korszakának tartják. Az amerikai romantika olyan irodalmi stílus volt, amely az érzelmeket hangsúlyozta az ész helyett, az egyéniséget a társadalom helyett, a természetet az iparosítás helyett, a köznépet az arisztokraták helyett és a szabadságot a tekintélyi ellenőrzés helyett.

A romantikus korszakból született két irodalmi mozgalom: a transzcendentalizmus és az antitranszcendentalizmus.

A transzcendentalizmus az érzéki észlelésen és az anyagi létezésen túli spirituális vagy transzcendentális igazságokba vetett hit volt. A transzcendentalizmus közös témái az önbölcsesség, a természet és a társadalmi reformok voltak. A transzcendentalista szerzők közé tartozik Henry David Thoreau, Ralph Waldo Emerson és Margaret Fuller.

Az antitranszcendentalizmus az emberi természet és gondolkodás sötét oldalát kutatta. Ismertebb nevén a sötét romantika. Az antitranszcendentalizmus közös témái a bűntudat, a szégyen és az eredendő bűn voltak. Az antitranszcendentális vagy sötét romantikus szerzők közé tartozik Edgar Allan Poe, Nathaniel Hawthorne és Herman Melville.

Források:
Knight, Denise D. Writers of the American Renaissance: An A-to-Z Guide. Greenwood Press, 2003.
The Cambridge Companion to the Literature of the American Renaissance. Szerkesztette Christopher N. Phillips. Cambridge University Press, 2018.
Matthiessen, F. O. American Renaissance: Art and Expression in the Age of Emerson and Whitman. Oxford University Press, 1941.
“Fogalmak és témák”. University of Houston Clear Lake, coursesite.uhcl.edu/HSH/Whitec/terms/A/AmRenConcept.htm
Mann, Stephen. “Amerikai reneszánsz: a fény & a sötétben”. OUPblog, Oxford University Press, blog.oup.com/2018/04/american-renaissance-the-light-the-dark/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.