Az őszinte igazság az, hogy több időt tölt azzal, hogy rád gondol, mint amennyit valaha is bevallana.
Az őszinte igazság az, hogy ha tudnád, mennyi időt tölt azzal, hogy rólad beszél, csak jót hallanál. De valószínűleg ugyanúgy bosszankodnál, mint a barátai.
Az őszinte igazság az, hogy ha tudnád, hogy te vagy minden első gondolata reggel és minden utolsó gondolata este, talán kevésbé éreznéd magad egyedül, amikor éjszaka ébren fekszel.
Az őszinte igazság az, hogy alig alszik, mert valahol a szerelem és a szívfájdalom között vergődik. Az agyát tördelve gondolkodik rajtad, és azon, hogy vajon minden csak a fejében van-e, de azt akarja, hogy amit érez, az igaz legyen.
A legjobb barátai mind ismerik téged. Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptél az életébe, mindig kicsit más hangnemben beszélt. Minden pillantása egy kicsit intenzívebb volt. És akár akarták, hogy beléd szeressen, akár nem, kicsit szkeptikusan néznek rád, mert nem akarnak azok lenni, akiknek mindezek után fel kell venniük őt.
Az őszinte igazság az, hogy törődik veled. Jobban törődik, mint valaha is gondolta volna, és bármennyire is megijeszt ez téged, őt még jobban megijeszti.
Tudom, hogy látod.
Minden kedves gesztus és minden kedves szó, ami elhagyja a száját, lehetetlen nem érezni.
Minden ölelés egy kicsit tovább tart. Minden mosoly egy kicsit nagyobb, ha a közeledben vagy. Minden visszatér hozzád.”
Tudom, hogy minden alkalommal egy kicsit másképp nézel rá, ellentmondásban aközött, hogy mi lehet jó neked, és a bizonytalanság között, hogy “akarom-e ezt most?”
Közel tartod magadhoz, csak nem elég közel. Törődsz vele, csak nem eléggé ahhoz, hogy tegyél érte valamit. A flörtölés minden, csak nem ártatlan, és valahogy oda-vissza lépkedsz a határvonal között, hogy mi az elfogadható és mi nem. Bizonytalanság van köztetek, de az igazi kérdés nem az, hogy ő mit érez. Ez mindig is rólad szólt. És nem ő az, akiben bizonytalan vagy. Hanem magadban. Ránézel és látsz valakit, akivel boldog lehetsz, de benned van egyfajta aggodalom. Néha teljesen rosszkor találod meg a megfelelő embert.
Az őszinte igazság az, hogy ha a tökéletes emberre gondolnál, akkor ő lenne az, de megkérdőjelezed, hogy te tudsz-e az lenni, akire szüksége van és akit megérdemel.
Míg ő azon töri a fejét, hogy nem elég jó neked, te ugyanezen töprengsz. Te valahol az önzőség és aközött, hogy beengedsz valakit, aki minden, csak nem az.
Mindketten járjátok ezt a táncot, de egyikőtök sem mond semmit.
Elképzelhető, hogy ezt azzal igazolod, hogy ő mindenkivel így van. De szerintem a szíved mélyén tudod, hogy ez egy kicsit más, mint bármelyik eddigi kapcsolatod.
Talán szereted, hogy a közeledben van, mert tudod, hogy valaki mindig ott lesz melletted, mert ha valamit bebizonyított, az a hűség, amit senki sem tud megingatni.
Van valami, amit az olyan lányról lehet mondani, aki nem erőlteti az embert egyik vagy másik irányba. Van mit mondani arról a lányról, aki csöndes türelemmel nézi, ahogy kitalálod, hogy mire van szükséged. És csak abban reménykedik, hogy vele ér véget.
Minden sms-re gyorsan válaszolsz. És az őszinte igazság az, hogy ha először őt keresnéd meg, az bearanyozná a napját.
Minden első like lehet, hogy mindig ő lesz. De az őszinte igazság az, hogy nem látod az arcát felragyogni, amikor a te neved jelenik meg a képernyőjén.
Minden snap gyorsan megnyílik. Nincs olyan történet, amit nem nézett volna meg. Amit nem látsz, az az, hogy érdekli az életed, de ennél is inkább részese akar lenni.
Válaszol akkor is, amikor te nem. Akkor is ad, amikor te nem viszonozod.
De még a legjobb emberek is elfáradnak.
Belefáradt abba, hogy a legjobbat adja magából, még akkor is, ha te nem kérted. Belefáradt abba, hogy reméli, egy nap felébredsz és rájössz arra, amire ő is rájött attól a pillanattól kezdve, hogy megismert téged. Belefáradt abba, hogy be akarja bizonyítani, hogy ő az egyetlen, aki elég jó neked.
De ő kitart, mert úgy gondolja, hogy megéri. Még akkor is, ha a barátai azt mondják neki, hogy csak az idejét pazarolja, és többet vagy jobbat érdemel. Ő nem akar jobbat, ő téged akar, és csak téged.
Az őszinte igazság az, hogy az önbizalma egy kicsit megingott veled.
De eljön a nap, amikor rájön, hogy már nem tehet semmit. Lesz egy nap, amikor elsétál. És ez meg fogja törni a szívét, hogy ezt teszi, de sokkal szívszorítóbb, hogy minden nap ugyanazzal az emberrel állsz szemben és bizonytalanságban.
És amikor a hallgatása elgondolkodtat, és a telefonod nem szólal meg a nevével, emlékezz mindarra, amit korábban tett. Azon fogsz tűnődni, hogy érdekli-e még mindig. És talán küldesz egy sms-t, hátha válaszol. Az őszinte igazság az, hogy ha eljut arra a pontra, hogy elég erős ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon téged, ahogy te tetted vele olyan gyakran, az megöli őt.
Feltételezni fogod, hogy továbblépett, és talán találkozott valaki mással. De az igazság az, hogy akárhány nap is telik el, valószínűleg még mindig rád gondol. Valószínűleg még mindig időről időre megnézi a közösségi médiádat, még ha nem is lájkolt semmit. Lehet, hogy a neve már nem jelenik meg, amikor egy történetet készítesz, de ő meg akarja nézni. Lehet, hogy már nem jön el hozzád úgy, mint régen, anélkül, hogy magyarázatot adnál arra, hogy miért. És valószínűleg már nem beszél rólad a barátainak.
Az őszinte igazság az, hogy valószínűleg összetöri a szívét, csak ő nem ismeri be.
Ez a csend a leghangosabb kiáltása, hogy hiányzol neki, és vissza akar téged kapni az életébe. De valahol megrekedt aközött, hogy hiányzol neki, és eléggé tiszteli magát ahhoz, hogy ezt ne mutassa ki.
Az őszinte igazság az, hogy jobban hiányzol neki, mint bárki másnak, de arra vár, hogy te is hiányold őt. 