Az ütősebességgel kapcsolatos mítoszok megcáfolása

Az ütősebesség mérésének és az eredményeknek az indítómonitorokkal és a 3D-s mozgásérzékelőkkel való párosításának lehetőségével végre megvizsgálhatók az ütősebesség és az ütőlabda jellemzői közötti kapcsolatra vonatkozó állítások. Az edzők véleménye az ütősebesség edzéséről eltérő, egyesek azt állítják, hogy a kilépési sebesség gyakran nő az ütő ütősebesség csökkenésével. Úgy tűnik, hogy ez részben abból az elképzelésből ered, hogy az ütősebesség a hordókontroll rovására megy, amibe később belemerülünk. Ez az elképzelés logikusnak tűnhet, különösen azok számára, akiknek van tapasztalatuk a baseball ütéshez szükséges finommotoros készségek végrehajtásában vagy edzésében, de vajon tényleg igaz-e?

A lengési jellemzők és az ütött labda eseményei közötti kapcsolatok létrehozása újszerű elképzelés, amely kevés dokumentációval rendelkezik a baseball világában. Szerencsére az elmúlt évben saját adatokat gyűjtöttünk az edzőtermi ütőkről ebben a formában, ütőérzékelők és kilövésmonitorok használatával. Ez a bejegyzés a belső Blast és HitTrax adataink párosításával igyekszik tisztázni a klubházakban és a közösségi médiában tomboló ütősebesség-vitákat, ami lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsoljuk a lengésméréseket az ütéslabda-eseményekkel. Külön megvizsgáljuk azt az állítást, hogy az alacsonyabb ütősebesség nagyobb kilépési sebességgel jár, és megvizsgáljuk az ütősebességgel kapcsolatos egyéb összefüggéseket, valamint az ütők edzésének következményeit.

Az ütősebesség magyarázata

Kezdjük a baseball ütés alapvető fizikai alapjainak rövid magyarázatával, konkrétan azzal, hogy mi okozza, hogy a baseball labda nagy kilépési sebességgel hagyja el az ütőt.

Ezek a szempontok azok, amelyek közvetlenül hozzák létre az ütőlabda kilépési sebességét:

• ütősebesség
• ütő tömege
• ütési sebesség
• ütési hatékonyság (a labda eltalálása a sweet spoton)

A többi tényező közvetett része az egyenletnek, amely az ütősebességet eredményezi. Az ütés ballisztikus mozgás, ami azt jelenti, hogy a test gyorsan átadja az energiát a test középső részéből a végtagok felé (proximálisan a disztális felé), amíg el nem éri a legdisztálisabb szegmenst. Az ütés esetében a kéz átadja ezt az energiát az ütőnek, amely ezt az energiát átadja a labdának, lövedékként elküldve azt.

Ezekkel a módszerekkel lehet nagyobb kilépési sebességet produkálni:

• növelni a legdistálisabb szegmens (az ütő)
• csökkenteni a rezgést az érintkezéskor (sweet spot)
• növelni a labda dobási sebességét

Az ütő és a labda típusának, súlyának és sebességének ellenőrzésével egyértelmű, hogy az ütő gyorsabb mozgatása az egyetlen módja a nagyobb kilépési sebesség előállításának.

Megjegyezzük, hogy a kilépési sebességről és nem a megtett távolságról beszélünk. A labdát az érintkezés után befolyásoló tényezők a gravitáció, a légköri viszonyok és a pörgés. A szélsőséges magasságban való játék kivételével ezek a környezeti szempontok nem befolyásolják jelentősen az ütő és a labda ütközését, ami az ütött labda kilépési sebességével kapcsolatos.

Mivel ez így van, az ütők két tényezőt tudnak befolyásolni: az ütő sebességét és a labda egyenesre ütését a sweet spoton. Tehát, ha két ütő azonos ütősebességgel, azonos labdával és ütővel, azonos pályán, azonos időben, azonos ütősebességgel üti meg a labdát, akkor az az ütő, aki az ütő csövével a leggyorsabban haladva ütötte meg a labdát a becsapódáskor (a Blast által mért ütősebesség), nagyobb kilépési sebességet produkált.
A nagy ütősebességet rossznak tartó érvekben van egy finom utalás arra, hogy minél gyorsabban lendítik az ütőt, annál kisebb az esélye annak, hogy a labdát egyenesen találják el. Ez a meggyőződés kísértetiesen hasonlít azokra az érvekre, hogy minél keményebben dob valaki, annál rosszabb az irányítása. Mint korábban említettük, a jó hír az, hogy ma már rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyekkel mérni és tesztelni tudjuk e hiedelmek érvényességét.

Az ütősebesség, a kilépési sebesség és a produktív ütés kvantitatív elemzése

Vizsgáljuk meg most az ütősebesség, a kilépési sebesség és a produktív ütés közötti statisztikai összefüggéseket. Megállapítottuk, hogy az ütősebesség fizikai szempontból fontos szempont a magas kilépési sebességű ütésnél, de néhány összefüggés lefuttatása az edzőtermi ütőinkkel jobb képet adhat arról, hogy mennyire fontos.

A Blast és HitTrax adatok párosításával kapcsolatos korábbi blogbejegyzésekben használt adatok felülvizsgálatával kialakítottuk az alábbi táblázatot, amely egy korrelációs mátrixot mutat az ütősebesség és az alapvető ütéslabda paraméterek között a párosított Blast és HitTrax ütéslabda adataink alapján.

(A korrelációs mátrix azt mutatja, hogy az ütősebesség szignifikánsan korrelál a kilépési sebességgel, míg az edzőtermünkben edző ütők esetében az ütősebesség viszonylag alacsony kapcsolatban áll a kilövési szöggel és a vízszintes szórásszöggel)

Az edzőtermünkben gépi munka során az ütőink által végzett 9.000 lendítésből álló minta alapján azt látjuk, hogy a kilépési sebesség és az ütősebesség között a legerősebb a kapcsolat, míg a kilövési szög és a vízszintes szórásszög egyaránt jelentéktelen kapcsolatban áll az ütősebességgel. (A HitTrax és Blast adatokat párosító eredeti blogbejegyzésünkben is említettük, hogy az ütősebesség és az erő mérőszámok között rendkívül erős kapcsolat van.) Bár az ütősebesség és a kilépési sebesség közötti .204-es korreláció abszolút értékben nem tűnik különösen figyelemre méltónak, a mintánkban szereplő 9000 lendítés segít csökkenteni az ütősebesség és a kilépési sebesség közötti szignifikáns kapcsolat megtalálásához szükséges minimális küszöbértéket. Ezért a félreolvasások, a különböző ütők használata és a sportolóink eltérő tehetségszintje ellenére ésszerű statisztikai bizonyossággal állítható, hogy az ütősebesség és a kilépési sebesség pozitív korrelációt mutat.

Az ütősebesség és az ütött labda mérőszámainak vizsgálatakor azonban a swingenkénti elemzésnek megvannak a maga korlátai, mivel nagyon sok olyan tényező van, amely erősen befolyásolhatja az egyes swingek eredményeit: a dobás minősége, az ütő típusa, a fáradtság, a félreolvasások stb. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy robusztusabb számsorozatot vizsgálunk, és elemezzük az ütőink (azok az ütők, akik nagyobb mintával rendelkeznek a lendítési és ütéslabda-adatokból párosítva) saját leíró mérőszámait a kilépési sebességről és az ütősebességről: e két mérőszám átlagait, maximumait és még a standard eltéréseket is, valamint a Blast Time to Contact mérőszámát. A “hibás ütések” arányát is összevontuk minden egyes ütő esetében, követve a Statcast saját besorolását a rosszul eltalált labdára (< 59 EV alatt), mint a hordó konzisztenciájának és az ütő irányítási képességeinek helyettesítője.

Az átlagos kilépési sebesség és az átlagos ütősebesség, valamint a maximális kilépési sebesség és a maximális ütősebesség között hatalmas pozitív lineáris kapcsolatot látunk, 0,823-as, illetve 0,841-es értékekkel. Ezen kívül nagy, negatív korreláció van az átlagos és a maximális ütősebesség és mind az átlagos kontaktusig tartó idő mérőszámok, mind pedig a hibás ütések aránya között. Más szóval, az ütőnkénti nagyobb maximális és átlagos ütősebesség alacsonyabb átlagos kontaktidőre és a hibás ütések alacsonyabb arányára utal. Ez nem meglepő, figyelembe véve, hogy az ütő tehetségszintje és az ütősebesség között is találtunk összefüggést, amikor a játékosokat szintek szerint csoportosítottuk.

Az alábbiakban egy táblázatot találunk a p-értékekről egy sor páronkénti korrelációs teszthez.

(Még egy konzervatívabb szignifikancia-meghatározás vagy többszörös összehasonlítás korrekció alkalmazása esetén is (pl, Bonferroni-Holm, stb.) a fent leírt összefüggések nagyságrendileg statisztikailag szignifikánsak maradnak.)

Az ütősebesség és az ütött labda mérőszámok között kimutatott összefüggés egyenes kapcsolatot biztosít az ütősebesség és az ütőnél nyújtott általános teljesítmény között; azonban nem méri közvetlenül az ütősebesség és a produkció közötti kapcsolatot. Ennek eredményeképpen a mintánkban szereplő minden egyes ütőt gyors, közepes vagy lassú ütősebességűnek minősítettünk a Blast-átlaguk alapján (>+1 SD ütősebesség = “gyors”, <-1 SD ütősebesség = “lassú”), és ennek megfelelően osztályoztuk a BIP-jeiket. Ezután kiszámítottuk az egyes BIP-k wOBACON-ját (wOBA on contact), és az eredményeket átlagolva létrehoztuk az alábbi táblázatokat.

Az eredmények azt mutatják, hogy a “gyors” ütősebességű ütők 139 wOBACON-ponttal jobban teljesítettek, mint a “lassú” ütősebességűek az összes BIP-nél és 213 ponttal a kockás BIP-nél. Tehát egyértelmű bizonyítékunk van arra, hogy az ütősebesség maximalizálása kritikus fontosságú a dobóteljesítmény javításához. Ez különösen igaz, ha kifejezetten a squared-up dobásokat vizsgáljuk, mivel a nagyobb ütősebesség lehetővé teszi a játékosok számára, hogy maximalizálják a termelést, amikor egy dobást sima kontaktussal ütnek.

Hogyan kapcsolódik ez ahhoz az állításhoz, hogy az edzők gyakran látják, hogy a játékosaik csökkentik az ütősebességüket, és nagyobb kilépési sebességet produkálnak nagyobb következetességgel? Az edzőtermi ütőelemzésünk révén egyértelmű, hogy az ütők nem produkálnak nagyobb kilépési sebességet vagy jobb teljesítményt a lemezen, amikor csökkentik az ütősebességüket, mivel a kettő közötti kapcsolat pozitív és szinte egyenesen lineáris.

Egy lépéssel tovább mehetünk, és normalizálhatjuk az egyes játékosok ütősebességét egy adott ütésnél a becsült maximális ütősebességük százalékában (amit a legjobb 10% leggyorsabb ütésük átlagos mph-jaként számolunk ki), hogy összehasonlíthassuk az ütéseredményeket az ütésintenzitással. A wOBACON-t a teljesítmény mérőszámaként használva azt találjuk, hogy az ütők akkor teljesítenek a legjobban, ha az ütősebesség a maximális erőfeszítésű lendítésük 90-95%-a között van, és akkor küzdenek, ha az ütősebesség a maximális erőfeszítésű lendítésük 85%-a alatt van.

(Ez még inkább összhangban van az ütősebesség javításának ügyével, mivel a maximális ütősebesség javításának azt kell jelentenie, hogy a maximális ütősebesség százalékos aránya is javul.)

Bár lehetnek olyan egyedi esetek, amikor az ütők dobásonként csökkentik az ütősebességüket és nagyobb kilépési sebességet produkálnak, nem találtunk olyan adatokat, amelyek ezt az esetet bármilyen következetes alapon alátámasztanák. Több dolog is magyarázatot adhat ezeknek a ritka eseteknek az értelmezésére, például a játékosok és az edzők megerősítési torzítása, a dobásonkénti eltérések, vagy akár az ütőérzékelők téves leolvasása. Ez tovább vezet ahhoz a téves következtetéshez, hogy az ütő sebessége ellentétben áll a szilárd kontaktus létrehozásával, és így a kilépési sebességgel.

Most, ezek az eredmények nyilvánvalónak tűnhetnek, különösen, ha összehasonlítjuk a középiskolás és alacsony szintű amatőr játékosok ütősebességét a sokféle tehetséggel rendelkező főiskolás és profi játékosokkal. De mi a helyzet akkor, ha az MLB-szintű játékosokat hasonlítjuk össze, akik szinte biztosan mindannyian elit ütősebességgel rendelkeznek? Elkülöníthetjük-e a jó ütőket a rossz ütőjátékosoktól a legmagasabb szintű ütősebesség becslésével?

Ezt a kérdést nehéz megválaszolni, mert bár már volt néhány bátor erőfeszítés az elemzők részéről, hogy Statcast adatokon keresztül MLB ütősebesség becsléseket kapjanak; a legtöbb nyilvánosan elérhető ütősebesség becslés túlillesztett kilépési sebességgel az ütközési hatékonyságra vonatkozó feltételezések miatt. Ez azt eredményezte, hogy a legtöbb nyilvános lengési sebességbecslés túl szoros korrelációt mutat az ütött labdák eredményével, így nem szívesen használjuk ezeket a becsléseket az elemzésünkben.

Ennek eredményeképpen kifejlesztettük az MLB lengési sebesség saját helyettesítőjét, kizárólag a HitTrax/Blast és Statcast adatbázisunkban található, felfelé irányuló ütések felhasználásával. Azáltal, hogy kiszűrtük a nem csőre húzott ütéses labdákat, az adatállományunkban minden egyes BIP-nek van egy ütközési hatékonyság becslése, amely közel van a maximális értékhez, lehetővé téve számunkra, hogy elkerüljük az ütközési hatékonysággal kapcsolatos változó feltételezéseket lendítésenként, amelyeket mások kénytelenek voltak megtenni.

Az ütősebességnek a kilépési sebességre gyakorolt hatásának elkülönítéséhez egyszerű módon egyszerűen kiszámítottuk az egyes játékosok átlagos “csúcs kilépési sebességét” a Blast/HitTrax adatainkban, és lefuttattunk egy regressziót, amely megjósolta a játékosok átlagos csúcs kilépési sebességének értékét az átlagos ütősebességükkel szemben. Egy tekintélyes, .6125-ös R^2-értéket találtunk, ezt az egyenletet illesztettük a Statcast 2018-as ranglistájára, és létrehoztuk az átlagos ütősebesség mértékét (a Blast definíciója szerint) a Major League Baseball minden egyes pozíciós játékosára.

Amint a fentiekben látható, az ütősebesség-elsőkre és -lemaradókra vonatkozó becsléseink szorosan illeszkednek az intuícióhoz, és ami még fontosabb, úgy tűnik, nem illesztjük túl az ütősebességet egy játékos átlagos kilépési sebességéhez.

Azzal a meggyőződéssel, hogy az ütősebesség-egyenletünk meglehetősen pontos becsléseket ad az MLB szintjén, lefuttattunk egy egyszerű regressziót, amelyben összehasonlítottuk az ütők 2018-as Steamer-előrejelzett wOBA-ját (az ütőtehetség helyettesítője) a 2018-as MLB átlagos ütősebesség-becslésükkel. A két mérőszám közötti .15-ös R^2 értéket kapva bizonyítékot találtunk arra, hogy az ütősebesség és a valódi tehetség közötti kapcsolat meglehetősen hasonló a dobójátékosok gyorsasága és a különböző tehetségbecslők közötti kapcsolathoz.

Mivel széles körben elfogadott, hogy a gyorslabda sebességének fejlesztése hihetetlenül fontos ahhoz, hogy sikeresek legyünk a dobódombon, arra a következtetésre juthatunk, hogy az ütősebesség szintén létfontosságú összetevője a dobótéren való teljesítménynek is.

Az ütősebesség és az ütők edzése

Most, hogy tisztábban látjuk az ütősebesség, a kilépési sebesség és a támadó produkció közötti összefüggéseket, vizsgáljuk meg ezeknek az eredményeknek a következményeit a produktív ütők edzésére vonatkozóan.

A fent említett edzőtermi ütőink adatai alapján egyértelmű kapcsolat van az ütősebesség és a kilépési sebesség között, és mivel a kilépési sebesség a produktív ütés egyik fő mutatója, az ütők fejlesztésébe be kell vonni.

Az ütősebesség edzésének módjai jól dokumentáltak, és a Driveline-nél ezt túlnyomórészt túlterheléses/alulterheléses ütőkkel, sebességalapú edzéssel a súlyzós teremben, és ami talán a legfontosabb, a baseball-labda kemény megütésének szándékával edzünk. A szándék, hogy keményen üssük a labdát, kettős. Ahogy a fizika is mutatja, az ütő gyors meglendítése és a legkisebb rezgéssel történő érintkezés (sweet spot) a kilépési sebesség két fő tényezője. Tehát, amikor az a szándékunk, hogy keményen üssük a labdát, az ütő gyors mozgatásának szándéka és a labda négyszögletes ütése a hordón egyformán fontos az edzéshez.

Azzal kapcsolatban lehet vitatkozni, hogy melyik a fontosabb, de kontraproduktívnak tűnik az ütő gyors mozgatásának szándékát figyelmen kívül hagyni. Bár egyértelműen soha nem jó ötlet azt mondani egy ütőnek, hogy csökkentse az ütő sebességét annak érdekében, hogy nagyobb kilépési sebességet produkáljon, ahogy azt sokan látták a twitteren, nem ritka, hogy az MLB-s ütők úgy érzik, hogy lassabban lendítenek, hogy keményebben üssék a labdát. Az ALTIS ismert arról, hogy a gyorsulást lassúnak érezhetik az elit sportolók, de az edzőtermi és MLB-adataink révén egyértelmű, hogy maga az ütő nem mozog lassabban a sportoló érzése ellenére. Ez egy jó példa arra, hogy az érzés nem valós, és az edzőnek arra kell összpontosítania, hogyan kommunikálja ezeket a különbségeket az ütőinek. Ezért tartjuk olyan fontosnak a kilövési monitorok és ütőérzékelők használatát, ha rendelkezésre állnak, mert ezek segíthetnek az ütő érzésének párosításában azzal, amit az ütő és a labda valójában csinál – hasonlóan ahhoz, ahogyan egy dobójátékos egy labdakövető eszközt és kamerát szeretne használni az érzés és a valóság párosításához, amikor egy új dobást tanul. Ha egy ütő úgy érzi, hogy lassan lendíti az ütőt, de a kilépési sebesség és az ütő sebessége nő, akkor tudja, hogy mit kell éreznie ahhoz, hogy mindkettőt elérje.

Miután alaposan megvizsgáltuk az ütősebesség és a kilépési sebesség közötti kapcsolatot és annak edzésének jobb módját, vizsgáljunk meg néhány más kapcsolatot az ütősebesség és a minőségi ütés között, amelyet érdemes edzeni.

A Blast és a HitTrax adatait párosító eredeti blogbejegyzésre visszatérve láthatjuk, hogy negatív korreláció van az ütősebesség és a kontaktusig eltelt idő között. Azt is megállapítjuk, hogy ez a tulajdonság összefügg a profik csoportjával, mivel az ő ütősebességük magasabb, a kontaktusig eltelt idő pedig alacsonyabb, mint az amatőr ütőké.

Azt is levonhatjuk, hogy a profi ütők hajlamosak arra, hogy a labdát mélyebbre engedjék a zónában. Az érintés mélységét a céltábla hátuljától mért távolságként mérve, profi ütőink átlagosan 23,52 hüvelykkel a céltábla hátuljától mérve érintkeznek, ami valamivel több mint három hüvelykkel mélyebb a középiskolás ütőkhöz képest (26,13 hüvelyk) és valamivel kevesebb mint egy hüvelykkel (24,22 hüvelyk) az egyetemi ütőkhöz képest. Ez a megállapítás segíthet megmagyarázni az alacsonyabb érintkezési időt, mivel ez a mérőszám nagymértékben függ attól, hogy az ütő hol érintkezik a labdával a lemezhez képest. Ha az ütő mélyebben érintkezik, a kontaktusig eltelt idő alacsonyabb lesz; ha a kontaktus elöl történik, akkor a kontaktusig eltelt idő magasabb lesz.

Az ütő sebességével is van kapcsolat, mivel a Blast a hordó sebességét közvetlenül a kontaktus előtt méri. Ez a sebesség valószínűleg alacsonyabb lesz, minél kevesebb ideje van az útra (mély kontaktus), és magasabb, ha több időt és teret kap az útra (out-front kontaktus). Mivel profi játékosaink gyorsabban lendítik az ütőt, és képesek mélyebbre ütni a labdát, nem valószínű, hogy a lendítési sebesség csökkentése alacsonyabb érintkezési időt eredményezne. Az ütősebesség és a kontaktusig eltelt idő közötti negatív korreláció miatt sokkal valószínűbb, hogy a mélyebb ütéspont felelős az alacsonyabb kontaktusig eltelt időért.

Ha az a képesség, hogy nagy ütősebességgel mélyen a lemezen szilárd kontaktust tudunk létrehozni, magasabb szintű ütéskészséggel korrelál, akkor további módszereket kell találnunk ennek a készségnek az edzésére. Addig is az egyik kedvenc gyakorlatunk erre a célra a mélységi létra. Ennél a gyakorlatnál helyezzünk három labdát a lemez közepére és körülbelül 8-10 hüvelykre a lemez elejétől, és adjunk feladatot az ütőnek, hogy váltakozó mélységben végezzen süllyesztett kontaktust. Az e gyakorlat mögötti készséget túlterheléses/alulterheléses ütőkkel és ütőplyókkal bővítjük, hogy megerősítsük az ütő azon szándékát, hogy az ütőt gyorsan mozgassa az ütőt, és a labdát az ütő sweet spotjánál egyenesen üsse meg. Hogy stabilizáljuk ezt a készséget a játékütésekre való átvitelhez, vegyes ütőgyakorlatok vagy nagy sebességű gépi munka véletlenszerű komponensét adjuk hozzá.”

Következtetés

Tudjuk, hogy az ütősebesség fontos eszköz a hatékony ütővé váláshoz és a nagy kilépési sebességű ütőlabda előállításához. Az edzőknek ennek megfelelően kell edzeniük az ütőket, azzal a szándékkal, hogy gyorsan lendítsék az ütőt, és flush kontaktot érjenek el, némi variabilitással kell edzeniük, és ha rendelkezésre áll, technológiát kell használniuk, hogy az ütő sebességének és kilépési sebességének eredményeit az ütő érzésével párosítsák.”

A cikkünk célja az volt, hogy ne csak az ütő sebesség fontosságának fizikai és statisztikai összetevőire derítsen fényt, és megcáfolja az alacsonyabb ütő sebesség és nagyobb kilépési sebesség mítoszát, hanem az ütő sebesség összefüggéseiről az ütők edzésére is ugorjunk. Az ütősebesség fontossága alapvető fizikai szempontból nyilvánvaló, de egy statisztikai elemzéssel jó látni a lineáris kapcsolatot papíron, más összefüggésekkel együtt, amelyek némi világosságot hozhatnak az ütők edzéséhez. Röviden, az ütőknek gyorsan kell lendíteniük az ütőt, függetlenül attól, hogy mit éreznek és mi szükséges ehhez. Az ezt az eredményt előidéző edzési technikák változhatnak, de az ütősebesség fontossága változatlan marad.

Az ütéskoordinátor Max Dutto, Alex Caravan kvantitatív elemző és Dan Aucoin szabermetriai elemző

írta.