A 19. századtól kezdve az élettartammal szembeni elvárások megnőttek. A ma született amerikai csecsemők például közel 79 éves korukig számíthatnak az életre, szemben az 1900-ban született amerikaiak mindössze 47 éves átlagos várható élettartamával.
Az Albert Einstein College of Medicine tanulmánya szerint az emberi élettartamot nem lehet meghosszabbítani, mivel az ember maximális élettartamát már elértük.
Most az MDI Biológiai Laboratórium tudósai a kaliforniai Novatóban található Buck Institute for Research on Aging és a kínai Nanjing Egyetem tudósaival együttműködve olyan szinergikus sejtes útvonalakat különböztettek meg a hosszú élet érdekében, amelyek ötszörösére fokozzák a várható élettartamot a C. elegansban, az öregedés kutatásában modellként használt fonalféregben. A tanulmány szerint az élettartam növekedése 400 vagy 500 évnyi emberi életnek felelne meg.
A feltárás két jelentős, az öregedést nyomon követő útvonal feltárására támaszkodik a C. elegansban, amely népszerű modell az öregedés kutatásában, mivel génjeinek nagy részét átadja az embernek, és mert rövid, mindössze háromtól körülbelül egy hónapig tartó várható élettartama lehetővé teszi a kutatók számára, hogy gyorsan felmérjék az egészséges élettartam meghosszabbítására irányuló genetikai és környezeti beavatkozások hatásait.
Mivel ezek az útvonalak konzerválódtak; tehát az evolúció révén átöröklődtek az emberre, intenzív kutatások tárgyát képezik.
Érdekes, hogy jelenleg néhány olyan gyógyszer van fejlesztés alatt, amely ezen útvonalak megváltoztatásával az egészséges élettartam növelését ígéri. A tanulmány megnyitja az utat a még hatékonyabb öregedésgátló terápiák előtt.
A tanulmányhoz a tudósok egy olyan kettős mutánst használtak, amelyben az inzulin jelátviteli (IIS) és a TOR útvonalakat genetikailag megváltoztatták. Ez 500 százalékkal növelte az élettartamot.
Dr. Hermann Haller, az MDI Biológiai Laboratórium elnöke elmondta: “Annak ellenére, hogy a C. elegansban felfedezték az öregedést irányító sejtes útvonalakat, nem volt világos, hogy ezek az útvonalak hogyan működnek együtt. Azzal, hogy segítünk jellemezni ezeket a kölcsönhatásokat, tudósaink megnyitják az utat a gyorsan öregedő népesség egészséges élettartamát növelő, nagyon szükséges terápiák előtt.”
Jarod A. Rollins, Ph.D., az MDI Biológiai Laboratórium munkatársa elmondta: “A szinergikus kiterjesztés vad. A hatás nem egy plusz egy egyenlő kettő, hanem egy plusz egy egyenlő öt. Eredményeink azt mutatják, hogy a természetben semmi sem létezik vákuumban; a leghatékonyabb öregedésgátló kezelések kifejlesztéséhez a hosszú élettartam hálózatokat kell vizsgálnunk, nem pedig az egyes útvonalakat.”
Pankaj Kapahi, Ph.D., a Buck Intézet munkatársa elmondta: “A szinergikus kölcsönhatás felfedezése elvezethet a kombinált terápiák alkalmazásához, amelyek mindegyike más-más útvonalat érint, az egészséges emberi élettartam meghosszabbítására, ugyanúgy, ahogyan a kombinált terápiákat alkalmazzák a rák és a HIV kezelésére.”
A tanulmány a Cell Reports című folyóiratban jelent meg.