Balról jobbra: Emily Leung, kutatási asszisztens, Kathleen McIntosh, RN, főnővér, és Patricia Dykes, PhD, RN, FAAN, Haley ápolási tudós tartják a kezükben az ápolók és a betegek által használt, újonnan tervezett, betegközpontú esésmegelőzési tervet.
Az Ápolási Tanszék elkötelezett a legmagasabb színvonalú betegellátás biztosítása mellett. Ennek érdekében az ápolók számos eredményt követnek nyomon. “Ezek az intézkedések a szakmai gyakorlati modellünk részét képezik, és az egyik legfőbb prioritásunk” – mondta Deb Mulloy, PhD, RN, CNOR, a minőségért és az Ápolási Kiválóság Központjáért felelős helyettes vezető ápoló.
Mulloy a BWH minőségügyi gyakorlatát “fejlesztési tudományként” írja le, amelynek során bizonyítékokon alapuló minőségfejlesztési folyamatokat léptetnek életbe, az eredményeket mérik és összehasonlítják a kiindulási értékkel, hogy értékeljék, történt-e változás az eredményekben ennek eredményeként. Számos nővér-érzékeny minőségi mutatót – amelyeket azért neveznek “nővér-érzékenynek”, mert az ápolásra reagálnak – rutinszerűen értékelnek. Mindegyiket más-más módon, szakértelemmel mérik és követik nyomon.
Margie Sipe, DNP, RN, NEA-BC, a Center for Nursing Excellence minőségügyi programigazgatója szerint a minőség a legjobb gyakorlatok elsajátításáról szól. “Az együttműködés fontos” – mondta Sipe. “Együttműködünk más egészségügyi intézményekkel, nemzeti szervezetekkel és kollaborációkkal, hogy beavatkozásaink az aktuális bizonyítékokon alapuljanak a legjobb eredmények elérése érdekében.”
Az esések megelőzése
A sérülésekkel járó esések megelőzése a BWH számára prioritás. Az esésekre vonatkozó adatokat elemzik és értékelik a tendenciák azonosítása érdekében. Ezen elemzés alapján célzott beavatkozásokat hajtanak végre a BWH esésmegelőzési folyamatainak folyamatos javítása érdekében.
A felvételkor minden beteget egy ápoló értékel, hogy meghatározza az elesési kockázatát és az esésből eredő sérülések kockázatát. “Személyre szabott esésgondozási tervet készítenek az egyes betegek sajátos kockázati tényezőinek kezelésére” – mondta Escel Stanghellini, RN, MSN, CPHQ, az ápolási minőségi programok igazgatója. A betegeket nyolcóránként vagy állapotuk megváltozása esetén újraértékelik. A szakmaközi csapattal együttműködve az ápolók bevonják a beteget és családját az értékelési folyamatba, valamint az egyéni gondozási terv kidolgozásába a Falls TIPS oktatási poszter segítségével. A szóbeli oktatás kiegészítéseként az ápolók más eszközöket is használhatnak, például az esésmegelőzési brosúrát vagy az esésmegelőzési videót. Az esésből eredő sérülések szempontjából leginkább veszélyeztetett betegeket az “esésmegelőzés plusz” programba helyezik, amely egy kombinált beavatkozást foglal magában, beleértve a vizitek gyakoribb gyakoriságát és a WC-használat közbeni támogatást, az érzékenyebb ágyriasztókat és a gyógyszerelés felülvizsgálatát.
Az esésmegelőzési program része a folyamatos virtuális monitorok (CVM) bevezetése. A CVM, a betegszobákban elhelyezett megfigyelő eszköz lehetővé teszi, hogy egy speciálisan képzett betegápolási asszisztens, szorosan együttműködve egy ápolóval, megfigyelje és monitorozza az elesésre és sérülésre hajlamos betegeket, hogy potenciálisan megelőzze az elesést vagy a káros viselkedést.
A nyomási fekélyek csökkentése
Negyedévente egyszer az egész kórházra kiterjedő, ápolók és minősített sebellátási szakértők (WOCN) által vezetett nyomási fekélyek előfordulásának felmérésére kerül sor. Az ápolói csoportok minden egyes jogosult beteget megvizsgálnak a nyomási fekélyekre utaló jelek szempontjából. “Idővel számos új, bizonyítékokon alapuló kezdeményezést vezettünk be a nyomásfekélyek előfordulásának csökkentése érdekében” – mondta Sipe, és néhány példát említett, köztük az oktatást, a gondos bőrvizsgálatot és kockázatértékelést, a betegek szisztematikus átpozícionálásának kezdeményezését, a nehéz vászon alátétek lecserélését vékony, nedvességelvezető betétekre és szilikon orrkanülök beszerzését a nyomás csökkentése érdekében. “Ezeknek a gyakorlati változtatásoknak köszönhetően óriási javulást tapasztaltunk a nyomásfekélyek arányában”.
A korlátozás használatának nyomon követése
A korlátozás gyakoriságának felmérését a nyomásfekélyek gyakoriságának felmérésével egy időben végzik el, és annak folyamatát tükrözik. “A csapatok célja, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a korlátozások használatát, hogy csökkentsék a nyugtalanságot, a traumát, a delíriumot és a bőrbetegségeket” – állítja Mulloy.
Az elmúlt 10 évben a kórház csökkentette a korlátozások használatát alternatív intézkedések és bizonyítékokon alapuló irányelvek alkalmazásával, beleértve a korai mobilizációt, a Falls TIPS-t és a DASH programot, . “A korábbi gyakorlat az volt, hogy a betegeket lefogták, hogy ne essenek el” – mondta Stanghellini. “Ma a tudomány megtanított minket arra, hogy foglalkozzunk a mögöttes etiológiákkal, és próbáljunk meg alternatív, kevésbé korlátozó intézkedéseket alkalmazni a korlátozásokban töltött idő minimalizálása érdekében. A korlátozások használatának csökkentése nem járult hozzá az esések számának növekedéséhez. Valójában ez jobb a betegeknek, mert kevesebb káros eseményt tapasztalnak a fizikai korlátozások miatt.”
A felmérés során összegyűjtött adatokat a pontosság és a hozzájáruló tényezőkkel kapcsolatos esetleges tendenciák szempontjából értékelik, majd benyújtják a Nővéri Minőségmutatók Nemzeti Adatbázisába (National Database of Nurse Quality Indicators, NDNQI). Ez lehetővé teszi a BWH számára, hogy összehasonlítsa eredménymutatóit más akadémiai egészségügyi központokéval. Ezenkívül az adatokat elküldik a Massachusetts Hospital Association (MHA) PatientCareLink nevű adatbázisába. Ezeket az adatokat Massachusetts hasonló méretű kórházaival hasonlítják össze, és a nyilvánosság számára is megtekinthetők.
A nemzeti szinten nyomon követett és jelentett minőségi mutatók közé tartozik még a centrális vénás fertőzések, a szepszis, a mélyvénás trombózis, a katéterrel összefüggő húgyúti fertőzések (CAUTI) előfordulása, a betegelégedettség, a fájdalom és a vérátömlesztés biztonsága.
“Ez a munka rávilágít az ápolás folyamatos hozzájárulására a betegek eredményeinek javításához. Emellett a bizonyítékok továbbra is alátámasztják a szakmaközi team-megközelítés fontosságát az ilyen kihívást jelentő betegellátási problémák pozitív befolyásolásában” – mondta Mulloy. “Ez az inkluzív megközelítés a betegek javát szolgálja.”