Néhány évvel ezelőtt a Johns Hopkins Egyetem tanulmánya szerint a terhes nők, akiknek megérzésük volt a babájuk nemét illetően, az esetek 70%-ában helyesen tippeltek – de azok a nők, akik álmodtak a babájuk neméről, az esetek 100%-ában helyesen tippeltek!
Nagyon mély tudáshoz férünk hozzá odabent, és legtöbbször átalszunk rajta.”
Az álmok elárulják, mit tudunk valójában valamiről, mit érzünk valójában. Arra irányítanak, amire szükséged van a növekedéshez, az integrációhoz, a kifejezéshez és a személyhez, helyhez és dologhoz fűződő kapcsolataid egészségéhez. Segítenek az irányod finomhangolásában, és megmutatják a befejezetlen ügyeidet. Ők jelentésgépek. És soha nem hazudnak. Tom Robbins író egyszer azt mondta, hogy az álmok nem valóra válnak, hanem igazak. Amikor az álmaink valóra válásáról beszélünk, akkor az ambícióinkról beszélünk.”
Az álmodozás végső soron az ébredésről szól. A tudattalan, amelyből az álmok felbugyognak, úgy tűnik, tartalmazza annak a képét, amilyennek lenned kellene, és folyamatosan, éjjel-nappal ennek a lehetőségnek a kifejeződésén dolgozik. Gyakran tud olyan dolgokat, amelyekről egyébként sötétben tapogatózol, olyan dolgokat, amelyek a tudatosság fényes nappalában láthatatlanok maradnak, ahogyan a csillagok játszanak egy üres háznak nappal, amikor süt a nap. Vannak dolgok, amelyeket csak akkor lehet látni, amikor sötét van. Ha az álmok által nyújtott információk nélkül próbálod megoldani a problémáidat, utat törni magadnak, vagy megragadni a prioritásaidat, az olyan, mintha bíró lennél, aki csak a tények felét ismeri az ügynek.
Az álmok figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy kitépsz oldalakat a saját kibontakozó történetedből, amely végigkanyarog az éjszakai műszakon, és elvágod magadat attól a helytől, ahonnan a szenvedélyek és a hivatások erednek. A legtöbb spirituális hagyomány egyértelműen az istenek és istennők kinyilatkoztatásainak tekinti az álmokat, és az ébrenlét és az álmodás, a tudatos és a tudattalan szétválasztását nem tartja olyannak, mintha egy növényt elválasztanánk a gyökereitől.”
A jungiánus szerző, James Hillman írta: “Amikor azt kérdezem: “Hol van a lelkem, hogyan találkozom vele, mit akar most?”, a válasz az, fordulj a képeidhez. Ami alatt elsősorban az álmokat és a művészetet érti, hiszen mindkettő vizuális nyelven beszél. Ha tehát irányjelzőt akarsz, amely segít megismerni a lelkedet és eligazodni az életedben, nem tehetsz jobbat, mint hogy az álmaidhoz fordulsz.
Egyrészt a metaforikus kommunikáció remekművei:
* Próbálsz dönteni a szenvedély vagy a biztonság követése között, és arról álmodsz, hogy bedobsz egy követ egy bank ablakán, majd elásod az aktatáskádat a hátsó kertben.
* Egy nagyon nyilvános élet felé irányuló hívást követsz, és nem ismered fel a magánélet feláldozásával kapcsolatos valódi érzéseidet, amíg egy szorongásos álom azt nem mutatja, hogy a szigetet, amelyen élsz, a szárazföld felé vontatják.
* Valaki, akivel az összefogást fontolgatod, álmodban megjelenik, divatos ékszereket és műbőr cipőt visel.
* Elhalasztasz egy fontos döntést, és azt álmodod, hogy “lemaradsz a hajóról.”
* Nem vagy biztos benne, hogy képes vagy-e megbirkózni egy lehetetlennek tűnő feladattal, de aztán repülő álmot látsz.
* Az újságírói pályafutásom elején elvesztett állást megelőző hetekben, amelybe elsősorban a biztonság és a státusz miatt kapaszkodtam, az álmaimban szétrepedtek az előjelek, hogy valójában mit érzek a tisztesség elcserélésével kapcsolatban a kényelemért és egy adag hírnévért. És bár hűségesen feljegyeztem őket az álomnaplómba, egyáltalán nem tettem semmit az értelmezésükért. Valamilyen szinten nem akartam tudni, hogy mit akarnak mondani nekem. Ami másképpen azt jelenti, hogy tudtam, mit akarnak mondani nekem.
Az egyik álmomban egy köteg százdolláros bankjegyet adtak a kezembe, és később rájöttem, hogy becsaptak: csak a legfelső bankjegy volt százas, a többi egyes. Egy másikban elvesztettem a tárcámat az összes személyi igazolványommal együtt. Egy másikban egy aranyborjút találtam, eltorzítva és a földhöz láncolva. Egy másikban meghívtak a főnök birtokára egy extravagáns medencés partira, de a medence üres volt.
Ez nem éppen rakétatudomány. Ezeknek az álmoknak a jelentése akkor sem lehetett volna egyértelműbb, ha az orrnyergemre tetoválták volna. Arra hívtak, hogy nézzem meg alaposan, mit csinálok azon a munkahelyen, hogyan érzem magam ott, és mivel nem akartam megnézni, az állás hirtelen elvesztése – a hivatalos indok, megfelelően, az volt, hogy “nincs megfelelő állás” – teljes sokként ért, pedig nem kellett volna.”
A racionalista humbuggal ellentétben, miszerint az álmok nem valóságosak (“Csak álmodsz”), az álmok nagyon is valóságosak. Valós információt, valódi hatást, valódi érzelmeket közvetítenek, és valódi következményei vannak, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Ha nem tiszteled az álmaidat, legalábbis addig fogod álmodni őket, amíg nem tiszteled, vagy a tudatalatti más csatornákat “álmodik” az üzeneteiknek, például tüneteket, neurózisokat és kényszereket. Mint minden, amit elkerülsz, minél inkább figyelmen kívül hagyod az álmaidat, annál kitartóbbá válnak.
A malajziai Senoi nevű törzs nagy hangsúlyt fektet az álmaira, és minden reggel összegyűlik, hogy megossza azokat. Amikor azt álmodják, hogy üldözik őket, azt feltételezik, hogy ami üldözi őket, az inkább szövetségesük, mint ellenségük, ezért megfordulnak és szembefordulnak üldözőjükkel, hogy megkérdezzék, miről szól az üldözés, mi lehet az üzenet, amit az üldöző hordoz.
Ez az álommunka lényege, az álmaidban a felszínre törő hívások természetének feltárása, az általuk hozott üzenetek megfejtése. A kihívás abban rejlik, hogy megfordulj és szembenézz azzal, ami ott van, ahelyett, hogy elfutnál előle. Tény, hogy arany van azokban a hegyekben, de az álmok tanulmányozásához kell némi bátorság, ugyanolyan bátorság kell, mint egy petárda vizsgálatához, ami nem robbant fel.
Ez bizonyára segít megmagyarázni, miért olyan csúszós ügy az álomfelidézés. Egy részünk nem akar emlékezni rájuk, az általuk hordozott üzenetek, a dolgok, amiket felfednek, az irányok, amiket mutatnak nekünk. Az igazság felszabadíthat, de megvan rá az esély, hogy először a frászt hozza rád.
Ami magát az álomanyagot illeti, egy része olyan, mint a szemét, csak kis százaléka igazán hasznos és érdemes átrágni magát rajta. Némelyik ráadásul olyan őrült mambóban érkezik képek, vignetták, metaforák és egyéb pszichikai efemerák formájában, hogy értelmet próbálni belőle, olyan, mintha az utcán rohanva próbálnád megragadni egy kézirat elszabadult papírjait, amit a szél ragadott ki a kezedből.
De ne feltétlenül az első értelmezéssel fuss, ami eszedbe jut. Gondolkodj el az összes asszociáción, amit az álom képeivel vagy eseményeivel kapcsolatban fel tudsz idézni, különösen az álomban szereplő leghatásosabbat. Milyen szavak, gondolatok, emberek, emlékek és érzések jutnak eszedbe? Aztán válaszd azt, amelyik a legtöbb energiát váltja ki belőled, amelyiknek a legnagyobb az ereje.
Kerüld az álomszótári, ez-az-az-mit jelent megközelítésű értelmezést. Az álmok túlságosan szubjektívek ehhez. A víz például egészen mást fog jelenteni annak, aki gyerekkorában majdnem megfulladt, mint annak, aki jobban érzi magát a vízben, mint a halak között.
Mivel a legtöbb álom (bár nem mindegyik) úgy tűnik, hogy valamilyen jelen idejű eseményhez kapcsolódik, kérdezd meg, hogy mihez kapcsolódik az álom a mostani életedben, ha egyáltalán kapcsolódik. Hol láttad ezt a bizonyos forgatókönyvet mostanában lejátszódni? Mit próbál elmondani neked? Mi a központi üzenete? Ha repülésről, zuhanásról, ellenség legyőzéséről, arról álmodik, hogy nem talál valamit, rendkívüli képességekkel rendelkezik, üldözik, kérdezze meg, hogy ezek hogyan szimbolizálhatják az életének egyes aspektusait. De előbb ellenőrizd a fizikai világot, mielőtt megállapodnál az értelmezésben. Ha azt álmodja, hogy az autója elveszíti a fékeket, ellenőrizze a fékeket. Ha semmi sem derül ki, ellenőrizd, hogy az életedben hol érzed talán úgy, hogy képtelen vagy megállni, irányíthatatlannak.”
Az álmokat azonban nem is szükséges megérteni vagy jelentésükért bányászni, írja Thomas Moore a Care of the Soul című könyvében. Pusztán azzal, hogy figyelmet szentelsz nekik, megadva nekik autonómiájukat és titokzatosságukat, nagyban hozzájárulsz ahhoz, hogy megnyíljanak a kapuk, és az analízisről az érzékenységre való átálláshoz. Valójában, ami nagyban meghatározza, hogy egyáltalán felidézzük-e az álmainkat, az egyszerűen az, hogy mekkora érdeklődést tanúsítunk irántuk.
Az álmok nemcsak a figyelemre reagálnak, hanem a közvetlen kérésekre is. Más szóval, nem kell várnod arra, hogy megjelenjenek. Kéréssel is magadhoz csalogathatod őket. Alkudozhatsz velük. Ha szokásoddá válik, hogy álomvezetést kérsz, miközben álomba merülsz, az álmok eléggé utat fognak törni az ajtód felé. Csak készülj fel a diktálásra: tarts az ágyad mellett jegyzettömböt és tollat, vagy magnót. Ígérd meg magadnak, hogy ha álmot kapsz, ébredés után leírod, még ha az hajnali háromkor is lesz, és konkrét kérdésekkel ösztönözd őket. Kérjen útbaigazítást. Kérdezzen nyomokat. Kérdezd meg, mi legyen a következő lépésed. Kérjen felvilágosítást a tegnap esti álomról.
Kérdezze meg az álmait, mielőtt a világ megtenné. Írd le őket, mielőtt még felkelsz az ágyból, mert abban a pillanatban, amikor a lábad a földre ér, szó szerint földet érsz, és az álmok villámló energiája eltűnik a földben.
Végül fontold meg egy rituálé elvégzését, amely segít konkretizálni az álmot, kihozva azt az álomállapotból az éber életbe, az absztraktból le az izmaidba, az érzelmeidbe és a fizikai életedbe. A rituálé az álom üzenetének, annak a változásnak a megvalósítása, amelyre az álom felszólít. Ez egy módja annak, hogy megtegyünk egy kis lépést ebbe az irányba, külső jelét adva egy belső szándéknak. Ez egy kis rítus.
A keresztény egyházban van egy régi hagyomány, miszerint az ember nem imádkozott, ha az ajkai nem mozdultak meg. Ez azt a pszichológiai igazságot fejezi ki, hogy valami fizikai dolognak kell történnie ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy komolyan gondoljuk a dolgot, hogy a növekedés iránti elkötelezettségünk valódi, és nem csupán egy magunkról alkotott nagy vélemény.
Ha például arról álmodunk, hogy a szenvedélyt kell választanunk a biztonság helyett, rituálisan elégethetünk egy egydolláros bankjegyet, miközben a bátorság istenéhez könyörgünk. Ha az álom arra utal, hogy szakítani kell a hagyományokkal, fogj egy fadarabot, és törd ketté. Ha álma azt mutatja, hogy átrepül az akadályokon, állítson fel egy sor követ a hátsó udvaron, adja meg nekik az akadályok nevét, és ugorjon át rajtuk széles ugrásokkal.
A rituálé lehet olyan egyszerű is, mint virágot tenni egy vázába, kövekből kört készíteni, eltemetni valamit, ami egy régi szokást képvisel, letérdelni imádságban, megmosakodni a folyóban, megkenni magad olajjal, ellátogatni az állatkertbe, hogy egy kis időt tölts az álmodban szereplő állattal, elültetni valamit, dobolni vagy énekelni, lakomázni vagy böjtölni, maszkot készíteni, gyertyát gyújtani.
“Meggyújthatok egy gyertyát, mert szükségem van a fényre” – mondja Christina Baldwin író – “vagy mert a gyertya jelképezi a fényt, amire szükségem van.”
Még többet a Passion! látogasson el a www.gregglevoy.com