Atavizmus definíció
Atavizmusnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy fenotípusos tulajdonság egy szervezetben a távollét után újra megjelenik. Az atavizmus olyan tulajdonságra utal, amely egy egyed közvetlen elődeiben nincs jelen, bár az elődökben létezett.
Az evolúciós folyamat során a gének viselkedése miatt lehetséges. Amikor a fenotípusos tulajdonságok a természetes szelekció során elvesznek, a DNS-ben lévő, azokat kódoló genetikai információ nem feltétlenül vész el, hanem lehet, hogy csak inaktívvá válik. Ez azt jelenti, hogy a gének újra aktiválódhatnak, akár több generáción át tartó szunnyadás után is.
Atavizmusok különböznek a csökevényes szerkezetektől. Ezek olyan fenotípusos jellemzők, amelyek egy faj minden tagjánál jelen vannak, és amelyek a szervezet evolúciós múltjában szükségesek voltak a túléléshez, de a mai egyedeknél már nem használatosak vagy funkcionálisak.
Példák az atavizmusokra
Az emberi farok
Tudományos adatok szerint többször előfordult, hogy az emberi csecsemők porcokat és csigolyákat tartalmazó farokkal, úgynevezett “farokfüggelékkel” születtek.
Minden emberi csecsemő egy kis születés előtti farokkal nő az anyaméhben – ez a fán élő főemlősökként való evolúciós gyökereink “visszavetett” jellemzője. A farok növekedését irányító gének a génszabályozás eredményeként általában kikapcsolódnak, és a farok visszaszívódik az embrió szöveteibe. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez a génszabályozás meghibásodik, és a farok tovább nő az embrionális fejlődés szakaszán túl.
A képen egy emberi embrió látható az anyaméhben. A farok látható. Bár a fejlődést irányító géneket általában génszabályozással kikapcsolják, néha ez nem sikerül, és az ember farokkal születik.
Csirkák fogakkal
A még ki nem kelt embriók csőrét vizsgálva a tudósok több olyan csirkeembrió előfordulását fedezték fel, amely a fogképződés jeleit mutatja, sőt olyan embriócsirkékre is bukkantak, amelyek teljes fejlett fogsorral rendelkeznek! Ami még furcsább, a fejlődő fogak hasonlítanak a legközelebbi élő rokonoknál, a krokodiloknál talált fogakhoz!
A madarak körülbelül 80 millió évvel ezelőtt elvesztették a fogképzés képességét, azonban a modern csirkék még mindig rendelkeznek az odontogenezisért (fogképzésért) felelős génnel, bár a gén már régen kikapcsolt állapotban van. A tudósok ezt a gént Talpid2-nek nevezték el.
Noha a Talpid2 letális, vagyis a gén kifejeződése miatt a csibék soha nem kelnek ki sikeresen, a felfedezés alátámasztotta az atavizmust. A hipotézis bizonyítására Matthew Harris biológus olyan vírust szerkesztett, amely képes volt utánozni a génmutáció molekuláris jeleit. Normális, egészséges csirkékbe beültetve rövid időre ugyanolyan kúp alakú krokodilfogakat fejlesztettek ki, bár azok gyorsan visszaszívódtak a csőr szövetébe.
Delfinek lábakkal
2006-ban Japán közelében kifogtak egy delfint, amely amellett, hogy rendelkezett a minden delfinre jellemző két mellső uszonyával, a farokhoz közelebb egy pár kicsi és szimmetrikus medenceuszonya is volt.
Ez egy példa az atavizmusra; az uszonyok a hátsó lábakra emlékeztetnek, így úgy tűnik, hogy a szárazföldön járni képes delfinek ősének “visszadobott” fenotípusa. Emlősökként a cetfélék evolúciós vonala olyan szárazföldi emlősökre vezethető vissza, mint a víziló, és a négy végtaggal rendelkező delfin felfedezése arra utal, hogy a végtagok növekedését kódoló gének még mindig jelen vannak.
Kvíz
1. Az atavizmusokat az alábbiak okozzák:
A. Új mutációk a DNS-ben
B. Szunnyadó gének újraaktiválása
C. Egy szervezet kísérlete a környezethez való alkalmazkodásra
D. Egy csökevényes szerkezet újrafelhasználása egy szervezetben
2. Miért nőnek a csirkéknek a krokodiléhoz hasonló fogai?
A. Ez a fogak standard formája
B. Az alakot egy véletlen mutáció okozta
C. Közös ősük van
D. Ez a táplálkozásukhoz legjobban alkalmazkodó alak