Amikor Gautama Buddha Bodh Gaya-ban elérte a megvilágosodást, a Varanasi külvárosában lévő Sarnathba érkezett. Ott találta meg öt tanítványát, Assajit, Mahānāmant, Kondaññát, Bhaddiyát és Vappát, akik korábban elhagyták őt. Bevezette nekik első tanításait, és ezzel megalapította a dharmachakrát. Ezt a motívumot vette fel Ashoka, és ábrázolta oszlopai tetején.
A 24 küllők a Buddha által tanított tizenkét oksági kapcsolatot és a paṭiccasamuppāda (Függő keletkezés, feltételes keletkezés) tizenkét ok-okozati kapcsolatát jelképezik előre, majd fordított sorrendben. Az első 12 küllők a szenvedés 12 szakaszát jelképezik. A következő 12 küllőt az ok és okozat nélküliséget jelképezi. Tehát az elme tudatosságának köszönhetően a mentális kondicionálás kialakulása megáll. Ez a folyamat megállítja a születés és halál folyamatát, azaz a nibbānát. Az “idő kerekét” is ábrázolja, azaz a nap 24 óráját A Nagy Himalája 24 szentjének megfelelően. A tizenkét oksági kapcsolat, a hozzájuk tartozó szimbólumokkal párosítva a következő:
- Avidyā tudatlanság
- Sanskāra az elme tudattalan kondicionálása
- Vijñāna tudatosság
- Nāmarūpa név és forma (a mentális és fizikai lét alkotóelemei)
- Ṣalāyatana hat érzékszerv (szem, fül, orr, nyelv, test és elme)
- Sparśa érintkezés
- Vedanā érzékelés
- Taṇhā szomjúság
- Upādāna megragadás
- Bhava születés
- Jāti születés
- Jarāmaraṇa öregség és halál – holttest hordozása.
Ez a 12 előre és hátrafelé összesen 24 küllőt képvisel, amelyek a dharmát képviselik.