A zenei kompozíció feldolgozása egy zenemű átdolgozása úgy, hogy az az eredetitől eltérő hangszerrel vagy hangszerkombinációval játszható legyen. Például egy egyszólamú, zongorakísérettel írt dalt lehet úgy feldolgozni, hogy kórus énekelhesse szólamokban, vagy egy hegedűre írt darabot lehet úgy feldolgozni, hogy helyette klarinéton játszható legyen. A hangszerelést végző személy lehet maga a zeneszerző, de lehet valaki más is.
A zenetörténetben a zeneszerzők gyakran publikálták kompozícióikat, mondván, hogy a zenét különböző hangszerekkel lehet játszani vagy énekelni. Például amikor angol zeneszerzők a 16. század végén madrigálokat publikáltak, gyakran azt állították, hogy azokat énekesek is énekelhetik vagy hegedűn játszhatják (“apt for voices as for viols”). A klasszikus zenei korszakban egy zeneszerző kiadhatott egy szonátát azzal, hogy azt hegedűn, fuvolán vagy blockflötén lehet játszani. Ez segített abban, hogy több példányt adjanak el, mert a hegedűsök, a fuvolisták és a blockflötisták mind meg akarták venni a kottát. Bizonyos értelemben ez nem is igazi hangszerelés, mert nem változtattak a kottán.
Amikor azonban hegedű- vagy csellózenét úgy hangszerelnek, hogy az brácsán is játszható legyen, szükség lehet néhány változtatásra, mivel a brácsa esetleg más hangnemben játszik, vagy egyes akkordok kényelmetlenebbek lehetnek, mint ahogy eredetileg megírták őket. Ez egy feldolgozás.
Egy népszerű darab, például Rimszkij-Korszakov A dongó repülése szinte bármilyen dallamhangszerrel játszható: hegedűvel, xilofonnal, tubával stb. Ezek mind feldolgozások.
Ha egy kórusra és zenekarra írt darabot a kórustagok számára nyomtatnak ki, a zenekari szólamot két kottára nyomtatják, hogy a próbákon zongorán lehessen játszani. Ez is egyfajta feldolgozás.
A zenetörténetben sok zeneszerző készített feldolgozást mások által komponált zenéből. Tették ezt azért, hogy megismerjék a zeneszerzést, valamint azért, hogy más hangszeren is eljátszhassák azt. Johann Sebastian Bach például Vivaldi négy versenyművéből készített feldolgozásokat, hogy azokat orgonán lehessen játszani.
A feldolgozásokat gyakran olyan emberek készítik, akik olyan hangszereken játszanak, amelyekre nem sok zenét írtak. A brácsán, gitáron, tubán stb. játszó emberek gyakran hangszerelnek más zenéket, hogy nagyobb repertoárjuk legyen (több zenét játszhassanak).
Néha a zeneszerzők változtattak mások által írt zenekari művek hangszerelésén. Ezt megtehették azért, mert a hangszerek megváltoztak a zene megírása óta, vagy egyszerűen azért, mert úgy gondolták, hogy ők jobban meg tudják csinálni. Mozart például feldolgozta Handels Messiását, olyan hangszereket, például klarinétokat is hozzáadva, amelyeket Händel nem ismert volna. Rimszkij-Korszakov Muszorgszkij operáiból készített feldolgozásokat, azt gondolván, hogy ezzel javítja azokat.
A feldolgozások néha azért készülnek, mert egy játékosnak valamilyen fogyatékossága van. Cyril Smith zongoraművész, akinek csak egy karja volt, zongoraduókat játszott feleségével, Phyllis Sellickkel. Úgy hangszerelték a zongora-duetteket, hogy három kézzel is játszhatók legyenek.
Néha olyan feldolgozások készülnek ismert klasszikus darabokból, amelyekben a zenét “feldzsesszelik” vagy népszerűbbé teszik a filmes vagy színházi előadásokhoz. Néha a zenészek úgy gondolják, hogy ez nem jó dolog. Néha kis énekegyüttesek, mint például a Swingle Singers, Bach és mások műveiből könnyed változatokat készítenek.