Az állatok élelmezési célú tartása időt vesz igénybe, és kemény munkát igényel egészségük és jólétük fenntartása. Az emberekhez hasonlóan a haszonállatok is megbetegszenek néha, és gyógyszerekre van szükségük a fertőzések kezelésére. A fertőzéseket okozó organizmusok azonban egyre inkább ellenállóvá válnak a rendelkezésre álló gyógyszerekkel szemben. Ez az antimikrobiális rezisztencia annál nagyobb, minél többször használnak egy gyógyszert, és ha azt nem megfelelően alkalmazzák.
Az antiobiotikumokkal való visszaélés az emberi egészségre is hatással van. Az antimikrobiális rezisztenciáról gyakran az antibiotikumokat túlzottan használó emberek szemszögéből gondolkodunk, de valójában ez egy összetett probléma, amely számos egymással összefüggő tényezőből áll, beleértve az állatok egészségét, a környezetet és az élelmiszertermelést.
Az állatokban megfigyelt baktériumok közül sok az emberekben is betegséget okozhat, és számos, az emberi egészség szempontjából fontos antibiotikumot az állatoknál is használnak. A rezisztens mikroorganizmusok az állatokról közvetlen érintkezés, az élelmiszerlánc és a környezet révén – például a növények trágyázása révén trágyával, amely aztán a vízrendszerbe kerül – átkerülhetnek az emberekhez.
Kutatásaink kimutatták, hogy a felelős antibiotikum-használat az állattenyésztésben bonyolult, és bár fontos, hogy kevesebb antibiotikumot használjunk, ez nem elegendő a rezisztencia növekvő problémájának megfékezéséhez. Mit lehet tehát tenni?
A fenyegetés leküzdése
Míg az ilyen összetettség számos kihívást teremt, mindenki kiveheti a részét az antimikrobiális rezisztencia problémájának kezeléséből. Az embereknek például csak akkor kell antibiotikumot szedniük, ha azt felírták, szigorúan be kell tartaniuk az utasításokat, és soha nem szabad megosztaniuk vagy felhasználniuk a maradék antibiotikumokat.
A gazdáknak és az állatorvosoknak is fontos szerepük van e globális fenyegetés elleni küzdelemben. Számos oka lehet annak, hogy a gazdák antibiotikumok használata mellett döntenek. Ide tartozik a terápiás felhasználás egy állat bakteriális fertőzésének kezelésére, de a profilaktikus felhasználás is, amikor a betegség hiányában antibiotikumokat adnak, hogy megelőzzék a potenciális fertőzések kialakulását.
Például, ha egy állat fertőzést kap, profilaktikus antibiotikumokat adhatnak az egész állománynak. Bár bizonyos körülmények között ez előnyös lehet, az ilyen gyakorlatokat helytelenül is alkalmazhatják az intenzív termelési gyakorlatból, a túlzsúfoltságból és az állatok rossz életkörülményeiből eredő megnövekedett járványkitörési kockázat ellensúlyozására.
Egy másik ok az állatok növekedésének elősegítése a takarmány antibiotikumokkal való kiegészítésével. Bár ez gazdaságilag előnyös lehet a gazdálkodó számára, mivel segíthet a nagyobb állatok gyorsabb felnevelésében, az antibiotikumok növekedésserkentőként való alkalmazása nem tekinthető megfelelőnek, mivel hozzájárul az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához.
Az Európai Parlament jóváhagyta az antibiotikumok profilaktikus mezőgazdasági felhasználásának korlátozására vonatkozó jogszabályt, amely 2020 folyamán lép hatályba. A növekedésserkentő gyógyszerek használatát Európában, az Egyesült Államokban és számos más országban betiltották, de vannak olyan helyek, például néhány latin-amerikai ország, ahol még mindig elterjedt ez a gyakorlat. Ez potenciális kockázatot jelent a Brexit utáni élelmiszertermelésre nézve. Bár valószínű, hogy az Egyesült Királyság továbbra is támogatni fogja az antibiotikumok felelős használatát a mezőgazdaságban, kockázatokat rejt magában az Egyesült Királyság piacának megnyitása a gyengébb szabályozású országokból származó állati termékek előtt.
A kihívás mértéke
Az antimikrobiális rezisztencia kezelése az állattenyésztésben kihívást jelent. Az antibiotikumok használatára vonatkozó döntések meghozatalakor a gazdáknak és az állatorvosoknak ideális esetben azt kellene tenniük, ami az állat számára a legjobb, ugyanakkor csökkenteniük kellene az antimikrobiális rezisztencia kockázatát. Ez azt jelenti, hogy az antibiotikumokat nem profilaktikusan kell használni, a megfelelő antibiotikumot a megfelelő dózisban, a megfelelő ideig kell alkalmazni az azonosított fertőzések esetén, de ami a legfontosabb, eleve meg kell előzni ezeket a fertőzéseket.
Az antibiotikumok használatának csökkentése és a fertőzések terjedését megakadályozó intézkedések alkalmazása azonban további költségeket okozhat a gazdáknak, és magasabb élelmiszerárakat eredményezhet. Kutatásunk kimutatta, hogy nincs egyetlen megoldás, és különböző stratégiákra van szükség az antibiotikumok felelős használatának javításához a különböző állattenyésztési ágazatokban.
Az egyik lehetőség például az lenne, ha az állatorvosok felelős antibiotikum-felírással kapcsolatos oktatását fertőzésmegelőzési gyakorlatokkal egészítenénk ki, hogy növeljük az alternatív stratégiákba vetett bizalmukat. A fertőzés jelenlétét vagy hiányát megerősítő diagnosztikai tesztek használatának ösztönzése pozitívan befolyásolhatná az állatorvosok hozzáállását az antibiotikum-használat csökkentéséhez, és javíthatná a szarvasmarhák és sertések esetében történő felírását.
A gazdák számára a gazdálkodási gyakorlat és az állattartás javítása kulcsfontosságú – a jó tartási körülmények és a tisztaság minden állat számára elsődleges fontosságú, ha egészségesek akarnak lenni. Emellett azonban kutatásunk kimutatta, hogy ahol az antibiotikumok nem terápiás célú használata különösen nagy problémát jelent a sertéseknél, ott az antibiotikum-használattal és a rezisztenciával kapcsolatos ismeretek javítása is hasznos lehet. A szarvasmarhák esetében az olyan stratégiák, mint az alternatív, nem antibiotikumos kezelések alkalmazása vagy az állományok vakcinázása pozitív hatással lehet.
A kormányok vagy a fogyasztók által gyakorolt külső nyomást is befolyásoló tényezőként azonosították. Ha nő a kereslet a jólét és az antibiotikumok szempontjából felelősen nevelt tejtermékek, hús és baromfi iránt, a gazdák és a kiskereskedők nyomást éreznek majd arra, hogy kielégítsék ezeket az igényeket, és megfeleljenek az irányelveknek és a legjobb gyakorlatoknak. Ez azonban több erőforrást és erőfeszítést igényel a gazdák részéről, és a költségeket a fogyasztókra háríthatja. Ezt az árat tehát hajlandónak kell lennünk megfizetni az egészségesebb állatokért és biztonságosabb élelmiszerekért.
A vásárlóerővel rendelkező lakosság tagjaiként mindannyian ugyanúgy szerepet játszhatunk az antibiotikum-használat javításában a mezőgazdaságban, mint a gazdák és az állatorvosok – ezt érdemes észben tartani, amikor legközelebb a szupermarketben való választásainkat mérlegeljük.