A fájdalom olyan kellemetlen érzékszervi élmény, amely fizikai károsodással vagy érzelmi élménnyel jár. Bár alapvetően érzékelés, a fájdalomnak erős kognitív és érzelmi összetevője van, amely a szenvedés fogalmával írható le. Az állatok az emberéhez hasonló mechanizmusokon keresztül érzik és anticipálják a fájdalmat, ezért az állatorvosok kötelessége a hatékony fájdalomcsillapítási stratégia elősegítése.
A megfelelő fájdalomcsillapítás érdekében szükséges az állatok fájdalmának felismerése és értékelése. Ez azonban kihívást jelentő feladat, mivel ezek az egyedek nem képesek verbálisan kommunikálni. Az állatok fájdalmának felismerése elsősorban a viselkedésbeli változások megfigyelésén alapul, amelyeknek fajspecifikusnak kell lenniük. Az olyan fiziológiai paraméterek, mint a megnövekedett szívfrekvencia és vérnyomás, szintén bevonhatók a fájdalom értékelésének folyamatába, de önmagukban nem használhatók, mivel ezeket más, a fájdalomtól független tényezők is módosíthatják.
A felismerés kihívásának leküzdése után a következő lépés a fájdalmas élmény számszerűsítése, a fájdalomcsillapító beavatkozás szükségességének és hatékonyságának meghatározása. Az állatgyógyászatban a fájdalom számszerűsítése sokáig egydimenziós skálák használatára korlátozódott, mint például az egyszerű leíró, numerikus értékelő és vizuális analóg skálák, amelyeket a humán orvostudományból adaptáltak, hogy egy megfigyelő alkalmazza őket. A fájdalom értékelését irányító objektív kritérium hiánya azonban szubjektívvé és a megfigyelő tapasztalatától függővé teszi ezeket a skálákat.
A szubjektivitás korlátozása és az állatok fájdalmának felismerése és mérése pontosságának növelése érdekében a vizsgálatok az egyes fajokra jellemző, a viselkedési változások részletes leírására összpontosító értékelő eszközök kifejlesztésére és validálására irányították a figyelmet. Ha ezen eszközök érvényessége és megbízhatósága megalapozott, akkor ezek a legpontosabb és legmegbízhatóbb információk a fájdalom értékelésére és számszerűsítésére az adott fajban.