An Oral History of “Free Bird”

Majdnem ötven évvel a megírása után a “Free Bird” még mindig a Lynyrd Skynyrd nevű déli rockzenekar jellegzetes koncertzáró dala, amelynek utolsó búcsúturnéja októberben ér véget a Tennessee állambeli Manchesterben. Az alapító tagok, Ronnie Van Zant és Allen Collins 1970-ben írták a dalt a floridai Jacksonville-ben, és nem telt el sok idő, mire a “Free Bird” és a vége felé elnyújtott gitárszólója a zenekar egyik legismertebb dallamává és az élő koncertek kedvencévé vált.

Miután Van Zant 1977-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, a dal új értelmet nyert. A gitáros Gary Rossington, aki túlélte a balesetet, az 1980-as években felvette Ronnie öccsét, Johnny Van Zantot, hogy segítsen megreformálni a zenekart, és – végül – rajongók ezreinek énekelje el bátyja szavait.

Beszéltünk Johnny Van Zanttal, Rossingtonnal és a gitáros Rickey Medlocke-kal a dal eredetéről és fejlődéséről, arról, hogy a rajongók miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a “Free Bird!” a koncerteken, és milyen érzés, hogy minden este más városban adják elő utoljára.

Az eredet

1964-ben egy csapat tizenéves barát, köztük Ronnie Van Zant énekes és Gary Rossington és Allen Collins gitárosok elkezdtek együtt jammelni a floridai Jacksonville-ben. Több zenekarnevet is kipróbáltak, végül a Lynyrd Skynyrd-nél kötöttek ki, tréfásan utalva Leonard Skinnerre, a középiskolai tornatanárukra, aki a fiúk hosszú haját szidta. A hetvenes évekre a zenekarnak már voltak követői, és a barátok írták a Skynyrd legnépszerűbb dalait, köztük a “Free Bird”-öt. A multiinstrumentalista Rickey Medlocke nem sokkal később egy időre csatlakozott, dobolt és felvételt készített.

Gary Rossington: Egy próbanapon Allen elkezdte játszani a “Free Bird” akkordjait abban a házban, ahol iskola után és az iskola befejezése után szoktunk lógni. Ronnie mindig lefeküdt a kanapéra két-három óra próba után. Ott feküdt, hallotta a hibákat, és azt mondta: “Javítsuk ki”. Amikor valamelyikünknek jó ötlete támadt, azt mondta: “Játszd el, játszd el.”

Allen-nek megvoltak ezek az akkordok, és újra és újra eljátszotta őket, de Ronnie először úgy gondolta, hogy túl sok akkordváltás van ahhoz, hogy szöveget írjon hozzá. Ezúttal Ronnie azt mondta: “Játszd el újra”. Allen eljátszotta az akkordokat, aztán én játszottam őket, Ronnie pedig csak ült és megírta a szöveget, egy szerelmes dalt. Hogyan utaztunk az úton. Még nem igazán értünk oda. Mindenhol játszottunk, ahol csak lehetett. Eleinte nem volt olyan nehéz vagy semmiség számunkra.

Rickey Medlocke: Ronnie úgy írta a dalszövegeket, hogy te a magad módján kihoztad belőle a jelentést. A “Bye bye, baby, it’s been a sweet love” számomra nem jelent végleges búcsút. Azt jelenti, hogy viszlát, amíg vissza nem térek.”

GR: Elkezdtük játszani, csak a lassú részt, klubokban. Aztán néhány szett után Ronnie azt mondta: “Játsszatok még egy kicsit, fáj a torkom, és szükségem van egy kis szünetre”. Egyik este egy perccel tovább játszottunk, aztán a következő este két vagy három perccel, aztán öt percig vagy még tovább. Egy srác egy atlantai klubban azt mondta: “Eljátszanátok azt a ‘Firefly’ című dalt, aminek nagy vége van? Amire mindannyian táncolhatunk a végén?”

RM: Csak akkor engedték el a “Free Bird”-öt, amikor hozzáadták azt a befejezést. A dal beindult a klubokban.”

1972-ben a Lynyrd Skynyrd leszerződött az MCA Recordshoz, amely kiadta és 1973-ban megjelentette a zenekar debütáló albumát, a Lynyrd Skynyrd (ejtsd: ‘Lĕh-‘nérd ‘Skin-‘nérd) címűt. A “Free Bird” volt a második oldal utolsó száma.

RM: A legelső felvételt Muscle Shoalsban vettük fel. A zenekar már kidolgozta a befejezést, amikor én csatlakoztam. Megmutatták nekem a teljes verziót, és azt hiszem, olyan tizenhét perc hosszú volt.

GR: Az MCA azt mondta, hogy nem adhatjuk ki a teljes dalt, mert senki sem játszaná a rádióban. Túl hosszú volt. Azt mondták, hogy csináljuk meg a lassú részt és fade out, mi meg azt mondtuk: “Nem, nem fogjátok megváltoztatni a dalunkat, mert mi szeretjük a befejező részt”. Megcsináltuk a teljes verziót, de az MCA-nak meg volt a hatalma, hogy úgy csinálja, ahogy ők akarták.”

A “Free Bird”, a hosszabb befejezésével, a zenekar élő show-jának jellegzetességévé vált a hetvenes években.”

GR: A koncertjeink során Ronnie dedikálta valakinek. Miután Berry és Duane motorbalesetben elhunyt, nekik dedikáltuk, mert ahogy Ronnie mondta, ők szabad madarak voltak. A barátaink voltak, nagy hatással voltak ránk, és ez összetörte a szívünket. Azt mondtuk: “Ez a dal ma este nekik szól.”

The Return

1977. október 20-án, amikor a zenekar a dél-karolinai és louisianai koncertek között repült, a chartergépből kifogyott az üzemanyag és lezuhant egy mississippi erdőben, hat utas, köztük Van Zant meghalt. Collins súlyos sérülésekkel élte túl a balesetet. Ő 1990-ben hunyt el. Rossington szintén túlélte a balesetet, és ma a zenekar egyetlen élő eredeti tagja, aki még mindig fellép. 1987-ben Rossington és a többi, a baleset előtti tag újraegyesítő turnét szervezett, és megkereste az akkoriban szólóelőadóként tevékenykedő Johnny Van Zantot, hogy csatlakozzon hozzájuk énekesként.

Johnny Van Zant: Van Van Van Van: “Soha nem akartam a zenekarban lenni. A Lynyrd Skynyrd örökké a bátyámmal folytatta volna. Tíz évvel a baleset után behívtak egy megbeszélésre. Bementem egy szobába, és itt voltak ezek a srácok, akik a bátyámmal együtt túlélték a balesetet. Azt akarták, hogy jöjjek el egy tribute turnéra.”

Van Zant kényelmetlenül érezte magát, amikor a “Free Bird”-öt énekelte a turnén, amíg Rossington nem mondott valamit, ami megváltoztatta a véleményét.

GR: A baleset után csak Ronnie mikrofonja volt nálunk, rajta egy sapkával, és instrumentálisan eljátszottuk a “Free Bird”-öt, és hagytuk, hogy a közönség énekelje. De tudtam, hogy az emberek hallani akarják a dalt. És tudtam, hogy Ronnie azért írta, hogy énekeljék.

JVZ: Azt mondtam Garynek, “Ronnie az a fickó, akinek ezt el kellene énekelnie.”. Aztán az egyik koncerten az “Alabama” után lejöttünk a színpadról, és Gary azt mondta: “A közönség felháborodott, és én nem megyek vissza, hacsak nem énekeled el.” Azt mondta nekem: “Ronnie énekes és dalszerző volt, és ezt a dalt el kell énekelni”. Ez megfogott, és azóta is ezt éneklem.

Collins 1990-ben bekövetkezett halála után Medlocke, aki korábban a Blackfoot zenekar frontembere volt, újra csatlakozott a Lynyrd Skynyrdhoz gitáron.

RM: Történetesen Allen stílusa és az én stílusom hasonló volt, így elég jól meg volt határozva, hogy én fogom játszani Allen szólamait. A legkönnyebben a “Free Bird”-öt lehetett feldolgozni, mert a befejezés szakaszokra van összerakva. Átveszem Allen alapszólamát, és elég jól ragaszkodom hozzá, de itt-ott egy kis csavart teszek bele. A “Free Bird” minden este egy kicsit más. A közönség nem látja, de én igen. Nem volt még olyan este, hogy ne maradtak volna ott az egész szett után, hogy meghallgassák a “Free Bird”-öt.”

The Legacy

A koncertlátogatók “Play Free Bird!”-et kiabálnak – akár Lynyrd Skynyrd koncerten, akár nem – ez csak az egyik módja annak, hogy a dal beszivárgott a rockzene történetébe.

GR: Nem voltunk tudatában annak, hogy az emberek más koncerteken azt kiabálják, hogy “Free Bird!”, egészen addig, amíg ez már nem volt egy dolog, mert a mi koncertjeink alatt, amikor megálltunk, azt mondták, hogy “Free Bird!”. Free Bird!”

JVZ: Egyszer elmentem egy Cher koncertre itt Jacksonville-ben a feleségemmel. Ittunk néhány koktélt, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy kint vagyok a közönségben és azt kiabálom, hogy “Free Bird!”. “Free Bird!” Cher-nek. A feleségem azt mondta, hogy fogjam be.

GR: Ronnie és Allen nem éltek elég sokáig ahhoz, hogy lássák, hogy klasszikus lett belőle. Nem láthatták, hogy a “Free Bird”-öt mindenki ismeri mindenhol. Ballagásokon, esküvőkön és temetéseken játsszák, és sokan azt mondják, hogy a “Free Bird”-del vittük át őket a főiskolán.

Minden este, amikor kinézünk a közönségre, látjuk, hogy az emberek minden szöveget Johnnyval együtt énekelnek. A végén mindenki elkezd ugrálni, és nagyon megható nézni, ahogy a közönség ezt teszi. A dal elgondolkodtat a szerelmedről vagy azokról az emberekről, akiket elvesztettél.