Természeti jelenségek | 18.12.2017
A kádban elalvás nagyon rossz ötletnek tűnik az emberek számára. Egyszerűen azért, mert a víz alatt nem tudunk lélegezni. De mi a helyzet a bálnákkal és más tengeri emlősökkel – ők miért nem fulladnak meg?
Egy kissé szürreális látvány lehet. Képzeljük el, hogy búvárként egy csapat ámbráscetre bukkanunk, amelyek nem úsznak, hanem egyenesen és mozdulatlanul lebegnek a nyílt tengeren. Ha valaha is látsz ilyen jelenetet, gratulálok, alvó ceteket találtál. Ritkán fordul elő, de időnként közzétesznek képeket ilyen felfedezésekről (lásd fentebb).
Még kutatók is dolgoznak a témán különböző tengeri emlősfajokon – mind a vadonban, mind fogságban. Mindkét megközelítés eredményei alapján képet kaphatunk arról, hogyan működik az alvás a bálnák világában.
Még 2008-ban egy skót és egy japán tudóscsoport szó szerint belebotlott egy, a víz felszínéhez közel, függőlegesen sodródó ámbráscet-csoportba. Az emlősök annyira elmerültek a “sodródásnak” nevezett állapotban, hogy még csak nem is reagáltak az elhaladó hajó jelenlétére. A bálnákat megfigyelve a fedélzeten lévő kutatók megállapították, hogy a bálnák a napjuk mindössze hét százalékát töltik szunyókálással, alkalmanként körülbelül 10-15 perces kitörésekkel.”
Félig ébren, de alszanak
Ez a szerény szunyókálás az ámbrásceteket a bolygó legkevésbé alvásigényes fajává teszi, letaszítva a trónról a zsiráfokat, amelyek a napjuk mintegy nyolc százalékát töltik szunyókálással. Az emberek valószínűleg nem lennének képesek így élni. Amikor alszunk, azt több órán keresztül tesszük egymás után. Ennek oka, hogy önkéntelenül lélegzünk, ami azt jelenti, hogy számíthatunk az automatikus légzés képességére.
A bálnáknak ezzel szemben minden egyes lélegzetvételükön gondolkodniuk kell. A tudósok úgy vélik, hogy nyitott szemmel és az agyuk egyik felével ébren alszanak, nemcsak azért, hogy szabályozzák a légzésüket, hanem azért is, hogy biztosítsák, hogy el tudják kerülni a ragadozókat, fenn tudják tartani a társas kapcsolatokat vagy folytatni tudják az úszást. A jelenséget unihemiszférikus lassúhullámú alvásnak nevezik, és fogságban élő bálnáknál is feljegyezték.
Egymás fajok, másfajta alvás
A különböző cetfajok légzésvisszatartási képessége néhány perc és több mint egy óra között változik. Alvási szokásaik szintén nem szabványosak.
A púpos bálnákat például találtak már olyan példányokat, amelyek körülbelül 30 percig mozdulatlanul pihennek a víz felszínén. Sokáig azonban nem maradhatnak így, mert inaktív állapotban túl sok testhőmérsékletet veszítenek. Ezzel szemben a delfinek éjszaka néhány órát alszanak egyhuzamban. A palackorrú delfineken végzett elektroenkefalogram (EEG) mérések kimutatták, hogy az emlősök a napjuk átlagosan 33,4 százalékát alvással töltik.
Egy hatalmas púpos vagy egy ámbráscet hasonló módon történő kutatása valószínűtlen forgatókönyv. Ez azt jelentené, hogy ki kellene fejleszteni egy elég nagy EEG-berendezést (és egy együttműködő bálnát) az agy elektromos aktivitásának rögzítéséhez. Addig is a tudománynak továbbra is a felfedezésekre kell hagyatkoznia, hogy jobban megértse, hogyan alszanak a bálnák.
Klaus Esterluss