Az agy egy rendkívül kompartmentális szerv, amely kivételesen érzékeny a metabolikus hibák felhalmozódására. Az Alzheimer-kór (AD) az idősek legelterjedtebb neurodegeneratív betegsége, amelyet a magasabb kognitív funkciókkal összefüggő idegi eltérések regionális specifitása jellemez. Az alumínium (Al) a Föld legnagyobb mennyiségben előforduló neurotoxikus fémje, amely az ember számára széles körben biológiailag hozzáférhető, és többször kimutatták, hogy felhalmozódik az Alzheimer-kórra érzékeny neuronális fókuszokban. Ennek ellenére az Al szerepét az AD-ben a következő állítások alapján erősen vitatják: 1) a biológiailag hozzáférhető Al nem tud olyan mennyiségben bejutni az agyba, hogy károsodást okozzon, 2) a felesleges Al hatékonyan kiválasztódik a szervezetből, és 3) az Al felhalmozódása a neuronokban inkább következménye, mint oka a neuronvesztésnek. A kutatások azonban azt mutatják, hogy: 1) nagyon kis mennyiségű Al szükséges a neurotoxicitás előidézéséhez, és ez a kritérium az étrendi Al-bevitel révén teljesül, 2) az Al különböző transzportmechanizmusokat köt meg, hogy aktívan áthaladjon az agyi gátakon, 3) a kis mennyiségű Al fokozatos felvétele az élet során kedvez a szelektív felhalmozódásnak az agyszövetekben, és 4) 1911 óta kísérleti bizonyítékok ismételten bizonyítják, hogy a krónikus Al-mérgezés reprodukálja az Alzheimer-kór neuropatológiai jellemzőit. Az Al biológiai hozzáférhetőségével kapcsolatos tévhitek félrevezethették a tudósokat az Al jelentőségét illetően az Alzheimer-kór patogenezisében. Az a hipotézis, hogy az Al jelentősen hozzájárul az Alzheimer-kór kialakulásához, nagyon szilárd kísérleti bizonyítékokra épül, és nem szabad elvetni. Azonnali lépéseket kell tenni az emberek Al-expozíciójának csökkentése érdekében, amely az Alzheimer-kórral kapcsolatos legsúlyosabb és leginkább elkerülhető tényező lehet.