Altaji nyelvcsalád

Az altaji nyelvcsalád nevét az Altaj-hegység régiójáról kapta, ahonnan a feltételezések szerint ezek a nyelvek származhatnak. 66 nyelvet foglal magában, amelyeket mintegy 250 millió ember beszél (Ethnologue). Az altaji nyelvek beszélői hatalmas területen élnek, amely Északkelet-Szibériától a Perzsa-öbölig és a Balti-tengertől Kínáig terjed, a legtöbbjük Közép-Ázsia körül csoportosul. Az altaji nyelvek történelmi fejlődéséről kevés írásos adat áll rendelkezésre. A legkorábbi mongol írásos emlékek például a Kr. u. 13. századból származnak, míg a mandzsu nyelveké csak a Kr. u. 17. századig nyúlik vissza.

Az altaji nyelvcsaláddal kapcsolatban két irányzat létezik.

• Az altaji irányzat szerint a mongol, tunguz és türk csoportok, valamint a koreai és japán nyelvek egy közös ősi *proto-altaji nyelvből származnak. Ennek az elméletnek a hívei rámutatnak az e nyelvek közötti tipológiai hasonlóságokra.
• Az anti-altaji iskola azt állítja, hogy a tagnyelvek közötti tipológiai hasonlóságok nem a közös ősöknek, hanem az intenzív kölcsönzésnek és a köztük lévő hosszú kapcsolatoknak köszönhetőek. Meg kell jegyezni, hogy a koreai és a japán státusza az altaji nyelvcsalád tagjaiként különösen vitatott.

Az altaji nyelveket általában három nagy csoportra osztják. Az alábbiakban az egyes csoportok főbb nyelveit soroljuk fel.

.

.

Az altaji nyelvek interaktív térképének megtekintéséhez kattintson ide.

Státusz

Kilenc altaji nyelv, köztük a koreai és a japán, rendelkezik hivatalos státusszal az adott országban.

.

A tunguz csoport valamennyi nyelve, valamint a mongol és a türk csoport egyes nyelvei veszélyeztetettek vagy kihalófélben vannak.

Nyelvjárások

Az ebbe a családba tartozó nyelvek, különösen azok, amelyeket több országban beszélnek, számos nyelvjárással rendelkeznek, amelyek közül néhány nem kölcsönösen érthető. Megjegyzendő, hogy az alább felsorolt nyelvjárások egy országon belül is tovább oszthatók kisebb regionális változatokra.

• Az Üzbegisztánban beszélt észak-üzbég és az Afganisztánban beszélt dél-üzbég nyelv számos jellemzőben különbözik egymástól.
• Az Oroszországban beszélt déli altáji és északi altáji nem értik egymást.
• Az Iránban beszélt déli azerbajdzsáni és az Azerbajdzsánban beszélt északi azerbajdzsáni jelentősen különbözik egymástól kiejtésben, nyelvtanban és szókincsben.
• A balkáni gagauz török különbözik a Moldovában beszélt gagauztól, valamint az Iránban beszélt khorasani töröktől és a Törökországban beszélt töröktől.

Szerkezet

Hangrendszer

Az altaji nyelvek hangrendszere viszonylag egyszerű.

• Az altaji nyelvek szótagjai általában mássalhangzóból + magánhangzóból állnak.
• Egy közös jellemzőjük van, mégpedig a magánhangzóharmónia, egyfajta fonológiai folyamat, amely korlátokat szab arra, hogy mely magánhangzók találhatók egymás közelében egy szóban. Kétféle magánhangzó létezik. Elülső magánhangzók, amelyek a száj elülső részén keletkeznek, pl. /i/, /e/, és hátsó magánhangzók, amelyek a száj hátsó részén keletkeznek, pl. /a/, /u/, /o/. A török anyanyelvű szavak például csak minden elülső vagy minden hátsó magánhangzót tartalmazhatnak, és minden utótagnak és toldaléknak meg kell felelnie a szóban őket megelőző szótag magánhangzójának. A szó elején lévő magánhangzó kiválthatja a szó többi magánhangzójának asszimilációját, pl. a törökben az ev- ‘ház’ + -ler ‘többes szám’ az evler ‘házak’; çocuk- ‘gyerek’ + -ler ‘többes szám’ az çocuklar ‘gyerekek’. Az első példában az evlerben minden magánhangzó elülső magánhangzó. A második példában a çocuklar összes magánhangzója hátsó magánhangzó.
• Az altaji nyelvek többnyire kevés mássalhangzóhalmazt engednek meg. A török például megenged néhány mássalhangzó-halmazt a szó végi pozícióban, de a kezdő pozícióban nem engedélyezettek a halmazok. Kivételek más nyelvekből kölcsönzött szavakban fordulnak elő.

Grammatika

Az altaji nyelvek agglutinatívak. Az agglutináló nyelv olyan nyelv, amelyben minden egyes toldalék jellemzően egy nyelvtani funkciót képvisel, pl. ‘múlt idő’, ‘többes szám’ vagy ‘hímnem’. Ezek az affixumok nem olvadnak össze egymással, és nem változtatják meg az alakjukat, mint az európai nyelvekben (pl. az angolban például az -s az sings-ben 2. személy + egyes számot jelent). Egyszerűen csak összeadódnak egymáshoz egy sorban. Ez esetenként hosszú szavakat eredményezhet, amelyek az európai nyelvekben mondatoknak, sőt egész mondatoknak felelnek meg, pl, mongol eke-yin-iyen ‘a saját anyjától’ (Britannica).

Névmások, melléknevek és névmások

Az altaji főnevek erősen flektáltak,

• A főnevekkel számban nem egyeznek meg a határozószavak, és a melléknevek nemben, esetben és számban nem egyeznek meg a főnevekkel.
• A főneveket opcionálisan számmal jelöljük, pl, a törökben atlar ‘lovak’ (at ‘ló’ + lar ‘többes szám).
• A számneveket és más számszerűsítő szavakat egyes számú főnevekkel használjuk.
• A nemet többnyire nem jelöljük nyelvtanilag.
• A főnevek esetét jelöljük. Az esetek száma nyelvenként változik. Például a törökben hat eset van, a mandzsuban öt, míg az evenkiben akár tizennégy is. Ezenkívül a mongol nyelvek kettős eseteket is megengednek, pl,eke-yin-dür ‘anyához/anyánál’, szó szerint anya + genitivus + dativus + locativus’ (Britannica).
• A melléknevek nem flektálódnak, és nem egyeznek meg az általuk módosított főnevekkel.
• Megkülönböztetünk inkluzív mi (a hallgatót is beleértve) és exkluzív mi (a hallgatót kizárva).
• A névmások harmadik személyű névmások helyett használnak névmásokat, ill, ‘ezek’ vagy ‘azok’ az ‘ők’ helyett.”
• Nincs határozott névelő, de a névmás birtokos alakja használható helyette.

Az igék

Az altaji igék rendkívül összetettek.

• A legtöbb altaji nyelvben az igék nem jelöltek az alanyukkal való személy- és számbeli megegyezésre.
• A török nyelvekben több igetörzs van, például jelen, jövő, aorisztikus, feltételes, kötőszó és két múlt idő. Az igeidőt és a hangulatot az ezekhez a törzsekhez csatolt toldalékok jelölik.
• A török nyelveknek két múlt idejük van. Az evidens múlt időt akkor használják, ha az esemény közismert, vagy ha a beszélő tanúja volt egy eseménynek. Ezzel szemben a következtető múlt időt akkor használják, amikor az eseményről a beszélőnek beszámoltak, vagy arra következtetnek.
• Az igekötőben számos segédige adódik egymáshoz. A segédigék a főigét követik.
• A segédigék az igét követik.

Szótagolás

A szórend az altaji nyelvekben jellemzően alany-tárgy-ige. A számnevek és a számszerűsítő szavak a módosított főnevet követik, míg a melléknevek megelőzik azt. A segédigék jellemzően a főigét követik. A kérdéseket kérdőpartikulával vagy kérdőszóval képezzük, a szórend módosítása nélkül. Pragmatikai okokból a mondat régi információt hordozó összetevői megelőzik az új információt hordozó összetevőket.

Szótár

Az altaji nyelvcsalád három ága viszonylag kevés rokon értelmű, azaz közös eredetű szóval rendelkezik. Alapszókincsük lényegében anyanyelvi, még akkor is, ha nagymértékben kölcsönöztek más nyelvekből. Szókincsüket nagyrészt a szomszédos nyelvek és az őket uraló gyarmatosító hatalmak nyelvei befolyásolták. Például a korábban a császári Oroszország, majd a Szovjetunió által uralt területeken beszélt közép-ázsiai és szibériai nyelvek, mint a jakut és az even, sok kölcsönszót tartalmaznak az oroszból, míg az egykori Oszmán Birodalom területén beszélt türk nyelvek, mint a kazah, az üzbég és a kirgiz, nagyszámú arab és perzsa kölcsönszót tartalmaznak. A kínai nyelvvel érintkező nyelvek, mint például a mandzsu, számos kínai közigazgatási, politikai, kulturális és tudományos kifejezést vettek át. Az altaji nyelvek is kölcsönöztek egymástól, pl, a mandzsu a mongol nyelvből.

Általánosságban elmondható, hogy az altaji nyelvek alapszókincse inkább hasonlít az egyik ághoz tartozó nyelvek között, mint az egész altaji nyelvcsaládban, amint azt az 1-10-es számjegyek nevei is mutatják.

.

.

.

.

Írás

Az altaji nyelveket többféle írással írják, némelyikük több írásmódban is. Sok közülük a mai napig nagyrészt írástalan maradt. Az alábbiakban összefoglaljuk az írásrendszereket és az ezeket használó altaji nyelvek listáját.

.