Albert Einstein az eszmék és a képzelet hatalmáról a tudományban

Mi köze van a gazdaságszociológiának és a politikai gazdaságtannak, vagy általában a társadalom- és politikatudományoknak Albert Einsteinhez, kérdezhetnéd… valószínűleg. Nos, van – és remélhetőleg ennek a bejegyzésnek a végén önök is egyetértenek velem.
Szilárdan hiszek az eszmék erejében, amelyek gyakran irányítják és blokkolják gondolkodásunkat, elemzéseinket és cselekedeteinket. Valamint erősen érdekel az elméletalkotás rejtélyes folyamata és az elméletek magyarázó és előíró ereje.
Ez az oka (és módja) annak, hogy a kíváncsiság titokzatos útjai Albert Einstein és Leopold Infeld A fizika fejlődése (1938) című könyvéhez vezettek. Ez a tudományos könyv, amelyet két akadémiai óriás írt, a laikus olvasóhoz szól, és figyelemre méltóan világosan követi nyomon a fizika eszméinek fejlődését.
De ez a könyv nemcsak a fizikáról mint tudományágról szól. Véleményem szerint a képzelet és az eszmék erejének fontosságáról is szól a gondolkodás, a kutatás és a kutatás fejlődésében; a világ megértésére irányuló szellemi törekvések alapvető forrásairól szól.
Az alábbi szöveg a könyvből általam rövid cikké összeállított szemelvényeken alapul. Tulajdonképpen ez a cikk Einstein híres idézetét dolgozza fel: “A képzelet fontosabb, mint a tudás. Mert a tudás korlátozott, míg a képzelet átfogja az egész világot, serkenti a fejlődést, megszüli az evolúciót. Szigorúan véve ez a tudományos kutatás valódi tényezője”. (A kozmikus vallásról: Más véleményekkel és aforizmákkal, 1931, 49. o.) (A kozmikus vallásról: Más véleményekkel és aforizmákkal, 1931, 49. o.)
Ezt szívesen elolvassák, és tartsák észben: Néha az igazság politikája iránt elkötelezett értelmiségi képzelőerejére van szükség ahhoz, hogy feltárjuk a társadalmi-gazdasági valóság rejtett struktúráit és reprodukciós mechanizmusait, és megroppantsuk az uralkodó elképzeléseket, amelyek megakadályozzák az intézményes változásokat.”

***

“Conan Doyle csodálatra méltó történetei óta szinte minden detektívregényben eljön az idő, amikor a nyomozó összegyűjti az összes tényt, amelyre problémájának legalább egy szakaszához szüksége van. Ezek a tények gyakran meglehetősen furcsának, összefüggéstelennek és teljesen összefüggéstelennek tűnnek. A nagy detektív azonban rájön, hogy ebben a pillanatban nincs szükség további nyomozásra, és csak a tiszta gondolkodás vezethet az összegyűjtött tények összefüggésbe hozásához. Így hát hegedül a hegedűjén, vagy a karosszékében heverészve pipázik, amikor hirtelen, a mindenit, megvan! Nemcsak a kéznél lévő nyomokra van magyarázata, hanem azt is tudja, hogy bizonyos más eseményeknek is meg kellett történniük. Mivel most már pontosan tudja, hol keresse, ha akarja, kimehet, hogy további megerősítést gyűjtsön elméletéhez (4-5. oldal)… A detektívregények olvasói számára ismerős tény, hogy egy hamis nyom összekuszálja a történetet, és elhalasztja a megoldást (6. oldal)… Az azonnali megfigyelésen alapuló intuitív következtetésekben nem mindig lehet megbízni, mert néha rossz nyomokhoz vezetnek. De hol téved az intuíció? (7)… Egy jó krimiben a legnyilvánvalóbb nyomok gyakran rossz gyanúsítottakhoz vezetnek… a legnyilvánvalóbb intuitív magyarázat gyakran rossz (9)…
A tudománynak saját nyelvet, saját fogalmakat kell alkotnia a saját használatára. A tudományos fogalmak gyakran a hétköznapi nyelvben az ügyekre, a mindennapi életre használt fogalmakkal kezdődnek, de egészen másképp alakulnak. Átalakulnak, és elveszítik a hétköznapi nyelvben velük járó kétértelműséget, szigorodnak, hogy a tudományos gondolkodásban alkalmazhatók legyenek (14)…
Ideklődésünk itt a fejlődés első szakaszaira irányul, a kezdeti nyomok követésére, annak bemutatására, hogyan születnek új… fogalmak a régi elképzelésekkel folytatott fájdalmas küzdelemben. Csak a tudományos úttörőmunkával foglalkozunk, amely a fejlődés új és váratlan útjainak megtalálásából áll; a tudományos gondolkodás kalandjaival, amelyek a világegyetemről alkotott, állandóan változó képet teremtik meg. A kezdeti és alapvető lépések mindig forradalmi jellegűek. A tudományos képzelet túlságosan korlátozónak találja a régi fogalmakat, és újakkal váltja fel őket. A folyamatos fejlődés bármely már megkezdett irányvonal mentén inkább az evolúció természetéhez tartozik, amíg el nem érkezik a következő fordulópont, amikor egy még újabb területet kell meghódítani. Ahhoz azonban, hogy megértsük, milyen okok és milyen nehézségek kényszerítik ki a fontos fogalmak megváltoztatását, nemcsak a kezdeti támpontokat kell ismernünk, hanem a levonható következtetéseket is (28)…
A tudomány legtöbb alapgondolata lényegében egyszerű, és általában mindenki számára érthető nyelven kifejezhető. Ezeknek az eszméknek a követése egy igen kifinomult vizsgálati technika ismeretét követeli meg (29)…
Majdnem minden nagy előrelépés a tudományban a régi elmélet válságából fakad, abból a törekvésből, hogy a felmerült nehézségekből kiutat találjunk. Meg kell vizsgálnunk a régi eszméket, a régi elméleteket, bár azok a múltba tartoznak, mert csak így érthetjük meg az újak jelentőségét és érvényességük mértékét.”
Könyvünk első oldalain a nyomozó szerepét a detektívéhez hasonlítottuk, aki a szükséges tények összegyűjtése után tiszta gondolkodással találja meg a helyes megoldást. Ezt az összehasonlítást egy lényeges ponton igen felszínesnek kell tartanunk. Mind az életben, mind a detektívregényekben a bűntény adott. A nyomozónak leveleket, ujjlenyomatokat, golyókat, fegyvereket kell keresnie, de legalább azt tudja, hogy gyilkosság történt. Ez nem így van a tudós…. esetében. A detektív számára a bűntény adott, a probléma megfogalmazva: ki ölte meg Cock Robint? A tudósnak – legalábbis részben – a saját bűntényét kell elkövetnie, és a nyomozást is el kell végeznie. Ráadásul az ő feladata nem egyetlen eset megmagyarázása, hanem minden olyan jelenség megmagyarázása, amely megtörtént vagy még megtörténhet (77-8)…
Mégis választhatjuk a konzervativizmust, és kereshetjük a megoldást a régi elképzelések keretei között. Ilyen jellegű nehézségek, hirtelen és váratlan akadályok egy elmélet diadalmas fejlődésének útjában, gyakran felmerülnek a tudományban. Néha a régi elképzelések egyszerű általánosítása, legalábbis átmenetileg, jó kiútnak tűnik… Nagyon gyakran azonban egy régi elméletet nem lehet befoltozni, és a nehézségek annak bukását és egy új elmélet felemelkedését eredményezik (93-4)…
A probléma megfogalmazása gyakran lényegesebb, mint a megoldása, ami lehet, hogy csupán… kísérleti ügyesség kérdése. Új kérdések, új lehetőségek felvetése, régi problémák új szemszögből való szemlélése kreatív képzelőerőt igényel, és valódi előrelépést jelent a tudományban (95)…
Új elméletet alkotni nem olyan, mint lerombolni egy régi pajtát, és felállítani helyette egy égimeszelőt. Inkább olyan, mintha megmásznánk egy hegyet, új és tágabb kilátást nyernénk, új összefüggéseket fedeznénk fel kiindulópontunk és annak gazdag környezete között. De a pont, ahonnan elindultunk, még mindig létezik és látható, bár kisebbnek tűnik, és csak egy parányi részét képezi annak a széles látószögnek, amelyet a felfelé vezető utunk akadályainak leküzdésével nyertünk (159)…
A tudomány arra kényszerít bennünket, hogy új eszméket, új elméleteket alkossunk. Céljuk, hogy lebontsák az ellentmondások falát, amely gyakran elzárja a tudományos haladás útját. A tudomány minden lényeges eszméje a valóság és a megértési kísérleteink közötti drámai konfliktusban született. Itt is olyan probléma áll fenn, amelynek megoldásához új elvekre van szükség (280)… A megoldott és a megoldatlan problémák társítása új ötleteket sugallva új fényt vethet nehézségeinkre. Könnyű olyan felszínes analógiát találni, amely valójában semmit sem fejez ki. De felfedezni néhány lényeges közös vonást, amely a külső különbségek felszíne alatt rejtőzik, és ennek alapján egy új, sikeres elméletet alkotni, fontos alkotó munka.” (Einstein és Infeld 1938: 286-7)

***
Lépj be a gazdaságszociológia és politikai gazdaságtan közösségébe
Facebook / Twitter / LinkedIn / Google+ / Reddit / Tumblr

.