FöldrajzSzerkesztés
A Balkán-félsziget délnyugati részén fekszik Albánia, északnyugaton Montenegró, északkeleten Koszovó, keleten Észak-Macedónia, délen és délkeleten Görögország határolja. Az ország nagy része sziklás és hegyvidéki, északon az Albán Alpok, keleten a Korab-hegység, délen a Ceraun-hegység, középen pedig a Skanderbeg-hegység található.
A Földközi-tenger északi részén helyezkedik el, az ország partjai érintik az Adriai- és a Jón-tengert is, és alkotják a híres Albán Riviérát. Az ország hegyvidéki domborzatával ellentétben a nyugati alföld nagyrészt tengerparti síkságokból és síkságokból áll. Az albán Jón-tenger partvidéke zord természeti szépségéről ismert, sziklás hegyvidékekkel és nagyszerű tengeri élővilággal, míg az albán Adriai-tenger partvidéke homokos strandokból és sekély parti vizekből áll.
A partvonal a Ceraun-hegység kiterjedt részét foglalja magába, amely közvetlenül a Jón-tenger mentén párhuzamosan húzódik, Sarandëtől kezdve több mint 100 kilométer hosszan délkelet-északnyugati irányban az Albán Riviéra mentén, Orikumig. A hegység belseje több masszívumra tagolódik, amelyek gyakran elérik a 2000 méteres magasságot az Adriai-tenger felett. Ez az egyedülálló hegyvidéki struktúra a legmagasabb pontját Maja e Çikësnél éri el, és tele van széles és meredek teraszokkal, amelyek a tenger felé lejtik. A szélső déli régió lapos és sekélyes jellegű, a negyedidőszakban keletkezett Butrint-tó jelenlétével.
Geológiai szempontból a partvidék fő szerkezeti jellemzője a számos karbonátos antiklinális jelenléte, például Karaburun és Sarandë esetében. Ezen, a felszínen többnyire nem látható szerkezetek magja permi-triász kori párolgásokból épül fel, amelyek körülbelül 252 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A partvidék bővelkedik triász kori dolomitokban, a karbonátos kőzeteket jura kori mészkő, valamint bitumenes kőzúzalék, kréta porcelán és foszfátos mészkő követi.
A partvonalat több hosszú egyenes és sziklás strand uralja, amelyek közül a leghíresebb a pontatlanul 5 kilométer hosszúságú Borsh Beach nevű szakasz az albán riviéra központjában. A valamivel rövidebb Dhërmi és Himara strandok északabbra fekszenek. Mindemellett a partvonal sziklás, és olyan öblökkel és félszigetekkel tarkított, mint például a Porto Palermo a központban. Sarandë a régió legnagyobb városa, amely széles strandokkal és védett kikötővel rendelkezik.
A tengerpart éghajlatát jelentősen befolyásolja a tenger és a hegyek. A Köppen-féle éghajlati besorolás szerint a tengerparton többnyire mérsékelten meleg és napos mediterrán éghajlat uralkodik a kontinentális éghajlat hatása alatt. A mediterrán éghajlat jellemző a tengerparti területekre, az évszakok közötti jelentős hőmérséklet- és csapadékkülönbségekkel. A hegyvidéki területeken tipikus hegyvidéki éghajlat uralkodik, télen gyakori havazással.
BiodiverzitásSzerkesztés
A domborzati, geológiai, hidrológiai és éghajlati viszonyok sokfélesége meghatározta a régió élővilágának széles skáláját. A tengerparton különböző környezeti tényezők által befolyásolt, kontrasztos élőhelyek és ökoszisztémák találhatók, amelyek közül sok országos jelentőségű természetvédelemmel rendelkezik. Az albániai Jón-tenger partvidéke növényföldrajzi szempontból a boreális birodalmon belül a cirkumboreális régió illyriai tartományához tartozik. Teljes egészében a palearktikus mediterrán erdők, erdők és cserjések bioszféra illyriai lombhullató erdők szárazföldi ökorégiójába esik.
A növényzetet túlnyomórészt a Földközi-tengerhez kapcsolódó örökzöld és lombhullató cserjék képviselik. Az édesvízi élőhelyekhez közeli erdőket az alluviális, vegyes és tűlevelű erdők, de a parti erdők is képviselik. A magasabban fekvő erdőkben különböző fenyő-, tölgy-, bükk- és fenyőfajok találhatók, például feketefenyő, ezüstfenyő, kőris és a kivételesen ritka és veszélyeztetettnek minősített Mount Tabor tölgy. A tengeri füveket a Posidonia oceanica, a Halophila stipulacea és a Cymodocea nodosa uralja, amelyek többnyire a sekély vizekben találhatók, amelyek azonban több mint 30 méteres mélységig terjedhetnek.
A fauna hihetetlenül gazdag és változatos, számos endemikus, ritka és veszélyeztetett fajjal. Méretük és érintetlen tájaik miatt a partvonal mentén elszórtan elhelyezkedő, megközelíthetetlen barlangok a kritikusan veszélyeztetett mediterrán szerzetesfóka számára nyújtanak pihenőhelyet. Karaburunt és Butrintot gyakran látogatja a világ legritkább úszólábúja. Az erdőkben bükkfajd, vörös róka, vaddisznó, aranysakál, nyúl és eurázsiai vidra él, míg a szürke farkas csak télen van jelen.
A bálnák és delfinek gyakori vendégek a part menti vizekben, bár a leggyakoribbak a cuvier-csőrű bálna, az ámbráscet, a rövidcsőrű közönséges delfin, a csíkos delfin, míg a közönséges palackorrú delfin Albánia egész partvidékén megfigyelhető. A tengeri teknősök három elsődleges faját fedezték fel, mint például a foltosfejű tengeri, a zöld tengeri és a bőrhátú tengeri teknős.
A partvidék, bár nem túl nagy kiterjedésű, számos madárfajnak ad otthont, amelyek a fészkelő madaraktól a költő madarakig, a vonuló madaraktól a telelő madarakig terjednek. Legalább 246 madárfajról számoltak be csak a Butrint Nemzeti Parkban. A zord lejtők és a függőleges tengeri sziklák kiváló költési feltételeket biztosítanak a veszélyeztetett egyiptomi keselyűnek és az aranysasnak. A rövid lábú kígyászölyv gyakran megtalálható az elszórt fákkal, rétekkel, erdőkkel és sziklás lejtőkkel tarkított nyílt élőhelyeken.
A védett területek világszerte társadalmi, környezeti és gazdasági előnyök széles skáláját nyújtják az embereknek és a közösségeknek, mivel kiemelkedő biológiai sokféleségű, alapvető és kulturális jelentőségű területeket tartalmaznak. A régió nagy ökológiai jelentőségű területeket tartalmaz, és a partvidéken számos park és védett terület kijelölése tükrözi a régió nagy értékét és jelentőségét.
A Karaburun-Sazan tengeri park a régió legkiterjedtebb nemzeti parkja, amely a Karaburun-félsziget és az északi Sazan-sziget határvonalát öleli fel. Területét változatos tájképi formációk uralják, a legjelentősebbek a félsziget hegyei, amelyek a Ceraun-hegységhez tartoznak. Sokszínű tengeri és szárazföldi élővilágnak ad otthont, amely egész évben turisták ezreit vonzza.
A valamivel kisebb Butrint Nemzeti Park az ország legdélebbi részén, az Albánia és Görögország közötti határ közelében található. Butrint környéke nemcsak számos globálisan veszélyeztetett fajnak ad otthont, hanem gazdag kultúrtörténelmet is kínál. Az élőhelyek, az ökoszisztémák és az élővilág rendkívüli változatosságát foglalja magában. Bár a Butrint-tavat a Ramsari Egyezmény szerinti kijelöléssel nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyként is elismerték.
A Llogara Nemzeti Park Vlorë körzetében található, és a régió harmadik legnagyobb nemzeti parkja. A park természeti környezete hatalmas, kivételes szépségű és egyedülálló biológiai sokféleségű. A Maja e Çikës, a Ceraunian-hegység része, a park központjában található, és sűrű erdők veszik körül, amelyek kivételes kilátást nyújtanak a természetre és a tengerre, madármegfigyelésre, különböző csúcsokra és állatokra. A parkot mészkő és hegyvidéki terep borítja, amely különböző geológiai jellegzetességeket biztosít.