Az orvvadászat általános szintje következetesen Közép-Afrikában a legmagasabb, szemben Dél-Afrikával, ahol a legalacsonyabb. Közép-Afrika egész területén és Kelet-Afrika egyes részein az elmúlt 10 évben az elefántok számának több mint 60%-os csökkenését feltételezték.
Az afrikai elefánt 1989 óta szerepel a CITES I. függelékében, de a következő elterjedési területhez tartozó államok populációit azóta visszahelyezték a II. függelékbe, külön megjegyzésekkel: Botswana (1997), Namíbia (1997), Dél-Afrika (2000) és Zimbabwe (1997). Ezeket a megjegyzéseket a közelmúltban mind a négy országra vonatkozó egységes megjegyzés váltotta fel, Namíbia és Zimbabwe populációira vonatkozó bizonyos egyedi almegjegyzésekkel.
Az afrikai elefánt az összes elterjedési terület államában különböző mértékű jogi védelem alatt áll. Bár a faj elterjedési területének vélhetően akár 80%-a védtelen területen fekszik, a legtöbb nagy populáció védett területeken található. Dél-Afrikában az elefántokat jól védik a nemzeti és tartományi jogszabályok, és jelenleg nem fenyegeti komoly veszély a dél-afrikai elefántpopulációt. Egy lehetséges és valószínű jövőbeni fenyegetés az elefántok illegális elefántcsont-kereskedelem céljából történő fokozott orvvadászata. Egyes esetekben a kisebb rezervátumokban élő elefántokat intenzíven kezelik (pl. fogamzásgátlással) a populáció méretének ellenőrzése érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek az elefántok társadalmi szerkezetére és viselkedésére gyakorolt lehetséges hosszú távú hatásait még nem értékelték.
Dél-Afrikában az elefántokat trófeavadászat, fotóturizmus és rekreáció (pl. fogságban tartott populációk) céljából hasznosítják a Nemzeti Környezetvédelmi Menedzsment által előírt fenntartható használati politika környezetével összhangban: Biológiai sokféleségről szóló 2004. évi 10. törvény (NEMBA). 2008 óta az elefántokkal a dél-afrikai elefántgazdálkodásra vonatkozó nemzeti normák és szabványok (Government Gazette No. 30833, 2008. február 29.) szerint gazdálkodnak. A faj a NEMBA 56. szakasza értelmében védettként szerepel, és különböző tartományi rendeletek és törvények további jogszabályi védelmet biztosítanak.
Származási viszonyok
A mai elefánt evolúciója körülbelül 55 millió évvel ezelőttre, az eocén korszakra nyúlik vissza. Ma két élő faj maradt fenn, az afrikai elefánt (Loxodonta africana) és az ázsiai elefánt (Elephas maximus). Az afrikai elefántnak jelenleg két alfaját ismerik el, az erdei elefántot (Loxodonta africana cyclotis) és a szavannaelefántot (Loxodonta africana africana africana). Az ázsiai elefántnak három alfaját ismerik el, nevezetesen a Srí Lanka-i alfajt (Elephas maximus maximus), a szárazföldi alfajt (E. m. indicus) és a szumátrai alfajt (E. m. sumatranus). Az egyetlen Dél-Afrikában előforduló alfaj a szavannaelefánt (Loxodonta africana africana).
Az elefánt legközelebbi élő rokonai a hiraxok (Hyracoidea rend) és a szirénák (Sirenia rend), mint a lamantin és a dugong. A Proboscidea, Sirenia és Hyracoidea fajokat összekötő jegyek hosszú, összetett listája létezik. Ilyen például a csukló- vagy karpális csontok elrendezése. A legtöbb emlősnél a csuklócsontok lépcsőzetesen helyezkednek el, de a Proboscidea, Sirenia és Hyracoidea esetében a csuklócsontok sorban helyezkednek el. Biokémiai kísérletek eredményei azt is egyértelműen kimutatták, hogy az elefánt legközelebbi élő rokonai a szirénák, a hiraxok és a földikutyák.
Tudományos besorolás
osztály: Mammalia
Rend: Rendszer: Proboscidea
Család: Elephantidae
Genus: Loxodonta
Fajok: Jeanetta Selier
Biodiverzitáskutatás, információ &figyelés, SANBI /SCI-KARB
Október 2014
.