Adsons Test

Cél

Az Adson-teszt a Thoracic Outlet szindróma provokatív tesztje, amelyet az arteria subclavia nyaki borda általi kompressziója vagy az elülső és középső scalene izmok megfeszülése kísér.

Technika

Kezdési helyzet

A teszt elvégezhető ülő vagy álló pácienssel, teljes könyöknyújtással

Eljárás

– Az álló (vagy ülő) beteg karját a vállnál 30 fokban abdukáljuk és maximálisan kinyújtjuk.

– A radiális pulzust kitapintjuk, és a vizsgáló megfogja a beteg csuklóját.

– Ezután a beteg kinyújtja a nyakát, és a fejét a tüneteket okozó váll felé fordítja, majd arra kérik, hogy vegyen mély lélegzetet és tartsa bent.

– A radiális pulzus minőségét a beteg oldalán nyugvó karon mért pulzushoz képest értékelik.

– Egyes klinikusok egy módosított teszt során a páciensnek el kell fordítania a fejét a vizsgált oldalról.

Pozitív teszt

A teszt akkor pozitív, ha a radiális pulzus jelentősen csökken vagy eltűnik. Fontos, hogy a beteg másik karján is ellenőrizzük a radiális pulzust, hogy felismerjük a beteg normális pulzusát.

A pozitív tesztet a tünetmentes oldallal kell összehasonlítani.

Evidence

A meglévő irodalom szerint minimális bizonyíték van a vizsgálatközi megbízhatóságára. Megállapították, hogy specificitása 18% és 87% között mozog, szenzitivitása pedig 94%-ig terjed. Az Adson-teszt megbízhatóságára vonatkozóan kevés dokumentáció áll rendelkezésre.

Gillard (2001) arról számolt be, hogy az Adson-teszt az egyik legjobban teljesítő teszt a TOS-ra általánosan vizsgált tesztek közül, 85%-os pozitív prediktív értékkel (79%-os érzékenység és 76%-os specificitás). Ebben a vizsgálatban vagy a pulzus elvesztését, vagy a tünetek reprodukálását tekintették pozitívnak.

A thoracalis outlet tesztekkel összességében az a probléma, hogy sok tünetmentes alany tesztje pozitív lesz, attól függően, hogy a pozitív tesztet hogyan definiálják. Egy tünetmentes populációban Rayan (1998) az Adson-teszt 13,5%-os hamis pozitív arányt talált a csökkent/hiányzó pulzusra, de csak 2%-ot a neurológiai tünetekre. Plewa (1998) hasonló, 11%-os hamis pozitív arányt talált a pulzus elvesztésére, magasabb hamis pozitív arányt a paresztéziára (11%), de nagyon alacsony arányt (2%) a fájdalomkeltésre. Összességében az Adson-féle hamis pozitív arányok alacsonyabbak voltak, mint a hyperabductiós és a costoclavicularis teszteké. Más tanulmányok 53%-os (Rayan 1998), sőt 92%-os (Malanga 2006) hamis pozitív arányról számoltak be (beleértve az izolált csökkent pulzus pozitív eredményt is).

Noha összességében az Adson-teszt hasznosabbnak tűnik, mint a costoclavicularis vagy a hyperabductiós teszt, a csökkent radiális pulzust a pozitív Adson-teszt meghatározásához óvatosan kell használni. Még az eljárás során a tünetek reprodukálását is össze kell vetni más leletekkel. Legalább egy retrospektív, műtét utáni vizsgálatban nem sikerült azonosítani a thoracalis outlet-szindróma “egyetlen preoperatív diagnosztikus kritériumát” (Donaghy 1999).

Inkább a teszteket érdemes kombináltan értelmezni (Nannapaneni 2003, Plewa 1998, Rayan 1998). Rayan (1998) és Nannapaneni és munkatársai (2003) 94%-os érzékenységről számoltak be az Adson-, Eden-, Wright- és Roos-tesztek kombinációjának alkalmazásával, Tinel-teszttel vagy a kapcsolódó idegek közvetlen kompressziójával. Hasonlóképpen a specificitás is javulni látszik, ha több tesztet kombinálnak. Warrens (1987) vizsgálatában a TOS-tesztek (Adson, costoclavicularis és hyperabductio) sorozatát alkalmazó alanyok 58%-ának volt legalább egy hamis pozitív eredménye, és csak 2%-nak volt egynél több pozitív eredménye. Hasonlóképpen Plewa (1998) azt találta, hogy 2 vagy 3 pozitív teszt csökkentette az általános hamis pozitív arányt és javította a specificitást.

Az Adson-teszt és a Roos-teszt használatát fel kell függeszteni a thoracalis outlet-szindróma differenciáldiagnózisában.

Sajnos a specificitást vizsgáló vizsgálatok többsége tünetmentes betegeket használt, nem pedig tünetes, konkurens diagnózisú betegeket, ami hajlamos a teszt specificitási értékeit felfújni. Továbbá, mivel nincs arany standard a TOS diagnózis felállításához, a legtöbb tanulmány ugyanazokat a vizsgált ortopédiai teszteket használja a referencia standard részeként (incorporation bias), ami felfújja az érzékenységi értékeket.

1. Brotzman SB, Manske RC. Klinikai ortopédiai rehabilitáció: An Evidence-based Approach. 3rd ed. Philadelphia: Elsevier Health Sciences, 2011
2. 2.0 2.1 2.2 Borenstein DG, Wiesel SW, Boden SD. Low Back and Neck Pain: Comprehensive Diagnosis and Management. 3rd ed. Philadelphia: Elsevier Health Sciences, 2004.
3. Waldman SD. Pain Management: Expert Consult. 2nd ed. Philadelphia: Elsevier Health Sciences, Jun 9, 2011
4. Malanga GA, Landes P, Nadler SF (April 2003). “Provokatív tesztek a nyaki gerinc vizsgálatában: történeti alapok és tudományos elemzések”. Pain Physician 6 (2): 199-205.
5. Malanga GA, Nadler S. Mozgásszervi fizikális vizsgálat: An Evidence-based Approach. Philadelphia: Elsevier Health Sciences, 2006
6. Gillard J, Perez-Cousin M, Hachulla E, et al. Diagnosing thoracic outlet syndrome: A provokációs tesztek,az ultrahangvizsgálat, az elektrofiziológia és a helikális komputertomográfia hozzájárulása 48 betegnél. Joint Bone Spine 2001;68:416-24.
7. Rayan GM. Thoracalis outlet szindróma. J Shoulder Elbow Surg 1998;7(4):440-51.
8. Donaghy M, Matkovic Z, Morris P. Surgery for suspect neurogenic thoracic outlet syndromes: A follow-up study. J Neurol,Neurosurg & Psychiatry 1999 Nov;67(5):602-6.
9. Rayan GM, Jensen C. Thoracic outlet syndrome: Provokatív vizsgálati manőverek tipikus populációban. J Shoulder ElbowSurg 1995;4:113-17.
10. Plewa MC, Delinger M. A thoracic outlet szindrómás váll manőverek hamis pozitív aránya egészséges egyéneknél. Acad,Emerg Med 1998:5:337-42.
11. Krista M Hixson, Hannah B Horris, Tamara C Valovich McLeod, Cailee E Welch Bacon.J Sport Rehabil. 2017 Sep;26(5):459-465.doi: 10.1123/jsr.2016-0051. Epub 2016 Aug 24. A Thoracic Outlet Syndrome klinikai diagnosztikai tesztjeinek diagnosztikai pontossága. National Library of Medicine. Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ. PubMed.gov.