Acts 29

Fragilitás és az embertől való félelem

A legtöbb ember küzd az embertől való félelemmel. Ezért beszél róla annyit a Biblia! A gyülekezetalapítóknak azonban egyedülálló küzdelme lehet ezen a területen. Könnyen bele lehet esni az embertől való félelembe, amikor a gyülekezeti élet kezdeti szakasza olyan törékenynek tűnik.

Nem furcsa ez? Olyan sokan közülünk felkészülten és kockázatra készen kezdtük. Nagy jövőképpel és nagy szívvel felfegyverkezve hajlandóak voltunk mindent kockára tenni azért, hogy egy új művet egy új helyen létrehozzunk. De amint elindultunk, könnyű volt belecsábulni az emberektől való félelem hazugságába.

Miért?

Nem bosszanthatunk fel senkit, mert még elmennek! Mi lesz a mi ici-pici költségvetésünkkel? Nem bírnánk elviselni, ha elveszítenénk egy adakozót sem. Mi van azzal, hogy szükségünk van önkéntes gyermekfelügyelőkre? Szükségünk van egy kritikus tömegű látogatóra/adakozóra, különben összeomolhatunk! Mi van, ha a külső támogatóim tudomást szereznek arról, hogy tömegesen elvándorolnak a gyülekezetemből? Mit fogok akkor mondani? Lehet, hogy azok az emberek is elmaradnak!”

Kétségtelen, hogy a nagy, bevett gyülekezetek lelkipásztorai küzdenek az emberektől való félelemmel, de ellentétben a gyülekezetalapító küzdelmével, e gondolatok oka nem feltétlenül a törékenység érzéséből fakad. Hála Istennek, Isten hűséges ahhoz, hogy jobb szót adjon nekünk, mint az éjszaka közepén, a plafont bámulva a fejünkbe kúszó nyugtalan hazugságok.

Gondolj erre:

Az emberfélelem csapdát állít,
de aki az Úrban bízik, az biztonságban van.
Példabeszédek 29:25

Gyülekezetplántáló, ezt szeretné Isten, ha meghallanád. Az embertől való félelem elkap, megöl és megesz téged.”

A csapda nyelvezete olyan képeket idéz fel bennünk, mint amikor egy állatot csapdába ejtenek, hogy aztán elkapják, megöljék és megegyék – ez a gyakorlat ismerős lehetett az ókori Izraelben, e közmondás célközönségében. Gyülekezetplántáló, ez az, amit Isten ma hallani akar. Az embertől való félelem elkap, megöl és megesz téged. Lehet, hogy most törékenynek érzed magad, de aki csapdába esik, és egy vadász bámul rá, az valóban törékeny.

Nem kell, hogy így legyen. Van egy út a biztonsághoz és a békéhez, mégpedig a meghallgatás és a bizalom útja.

Biztonság

Amikor arra kérem a gyerekeimet, hogy bízzanak bennem, annak gyakran a biztonságukkal van összefüggésben. Mondhatom nekik: “Bízz bennem, nem akarsz az utcán játszani”, vagy: “Bízz bennem, ez a baráti társaság hosszú távon ártani fog neked”, vagy: “Bízz bennem, ha nem takarékoskodsz a pénzeddel, az problémákhoz vezet.”

A gyermekeim számára akkor van biztonság, ha hallgatnak szerető apjuk szavára és megbíznak benne. Más emberek mondhatnak nekik olyan dolgokat, amelyek ellentmondanak annak, amit én mondok. Kinek a szavára fognak hallgatni és bízni? Isten ugyanezt a kérdést teszi fel nekünk az igehirdetésben: kire hallgatunk és kiben bízunk? Csapdát akarunk, vagy biztonságot?”

Az emberek mondhatják: “Ha erre az útra vezetsz minket, elhagyjuk az egyházat!”

De Isten azt mondja: “Én veletek vagyok mindörökké a világ végezetéig” (Mt 28:20).

Az emberek mondhatják: “Ha továbbra is a bibliai szexuális etikáról prédikálsz, elveszíted az egyházi adóstátuszodat.”

De Isten azt mondja: “Megbízlak téged Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő megjelenése és országa által: hirdesd az igét; légy kész az időben és az időn kívül” (2Tim. 4:1-2).”

Az emberek azt mondhatják: “Ha gyülekezetplántálókat küldesz a mi nemzetünkbe, megöljük őket.”

De Isten azt mondja: “És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket és a testet is el tudja pusztítani a pokolban. Nem adnak-e két verebet egy fillérért? És egyik sem esik a földre a ti Atyátok nélkül. De még a fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva.” (Mt 10:28-30)

Kire hallgatunk és kiben bízunk? Csapdát akarunk, vagy biztonságot akarunk?

A biztonság az, hogy Jézus a közelünkben van, és senki más nincs a láthatáron, és nem az, hogy hiányzik egy teli, hűtlen gyülekezetben

Amikor a hűség vesztéshez vezet

Miközben ezekre a kérdésekre adott válaszokkal birkózunk, tegyük fel magunknak a következő kérdést: Hajlandó vagy elveszíteni a gyülekezetedet és a szolgálatodat? Ha a hűség azt jelentené, hogy mindenki elhagyná a gyülekezetedet, akkor is a hűségre törekednél? Mit mond a zsigereid? Hová hajolsz? A csapda vagy a biztonság felé?

Emlékezz Jézusra. Ő volt a leghűségesebb vezető, akit a világ valaha ismert. Mégis rövid távon mindent elvesztett ezen a világon. Meztelenül és egyedül lenni egy római kereszten a végső szolgálati veszteség volt. Legyetek bátrak: ha ez veletek is megtörténik, ő is csatlakozik hozzátok a gyászban. Nagy biztonságot jelent, ha Jézus közel van hozzád, amikor senki más nincs a láthatáron, mintha egy teli, hűtlen gyülekezetben nincs jelen.”

Hallani a biztonság hangját

Hogyan keltsünk egészséges bizalmat az Úrban, amely elhallgattatja az emberektől való félelem csapdájába csalogató hangokat? Íme két egyszerű javaslat, amely talán kézenfekvő, de sajnos nem gyakoroljuk elég gyakran.

Először is, Isten szavának nagyobbnak kell lennie, mint az emberek szavainak. Ha jó vezetők vagyunk, akkor állandóan emberekkel leszünk körülvéve és hallgatjuk őket. Vajon az Isten igéjének napi bevitele alakítja-e azt, hogy hogyan halljuk és szűrjük meg, amit mondanak? Az Isten igéjén való következetes elmélkedésnek kell elsődlegesnek lennie ebben a folyamatban. Lehet, hogy egy éven át minden nap el kell olvasnod a Máté 10. fejezetét, hogy Jézus következetesen emlékeztessen: “Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél.” (Mt 10:7)

Másrészt istenfélő vénekkel kell körülvennünk magunkat, akik segítenek megkülönböztetni, mikor engedünk a kísértésnek, hogy jobban féljünk az emberektől, mint Istentől. Egyedül nem tudjuk vezetni a gyülekezeteinket. A vének sokasága (ApCsel 14:23, Titusz 1:5) a gyülekezet egészségét hivatott fenntartani, és a bölcsesség azt mondja, hogy a munkatárs lelkész(ek) egészségét is fenn kell tartania.

Isten szavának nagyobbnak kell lennie, mint az emberek szavainak.

Legyünk őszinték. Néha nem tudjuk, hogy mit tegyünk! Például a türelem kimutatása gyakran feltétlenül szükséges, máskor viszont a tétlenség fedezésére szolgálhat, amikor a tétlenség kényelmesebb lenne. Mi hajt téged: az istenfélelem vagy az embertől való félelem? Ha nehéz eldönteni, vannak-e más istenfélő, idősebb ember az életedben, akik segíthetnek megkülönböztetni a szívedet az ilyen kihívások közepette? Hajlandó vagy hallgatni rájuk? Nélkülük biztosan küszködni fogunk.”

Egy figyelmeztetés

Egy utolsó figyelmeztetés: annak bizonyítása, hogy nem félsz az emberektől – hanem bízol Istenben – nem egyenlő azzal, hogy bikafejű, durva vagy gyorsan parancsoló vagy. Egyszerűen azt jelenti, hogy elsődleges irányultságunk az, hogy engedjük, hogy Isten és az Ő igéje legyen a meghatározó hang, amelyre hallgatunk és amelyre vigasztalódunk. Az emberek hangja, véleménye és jóváhagyása mindig másodlagos ehhez képest. Az előbbinek meg kell szűrnie az utóbbit; az ellenkezője olyan csapdába sodor bennünket, amely biztosan katasztrofális eredményekhez vezet.”

A Példabeszédek 29:25 alapelve az, hogy biztonságot, védelmet és békességet csak az Úrban való bizalomban találhatunk. Ki ne szeretné ezt gyülekezetplántáló lelkipásztorként? Bízz egyedül az Úrban, és soha nem leszel olyan törékeny, mint amilyennek gondolod magad, mert Isten az, aki összetart.”