Magról történő szaporítás
Az Acacia koa magjai 1/4-1 hüvelyk széles és akár 12 hüvelyk hosszú barna hüvelyekben találhatók. Az ovális magvak kevesebb, mint 1/2 hüvelyk hosszúak. A magvakkal gyakran bogarak táplálkoznak. Ezek a magok lyukasak lesznek, de néha a magok elég épek ahhoz, hogy a károsodás ellenére kicsírázzanak. A magokat kézzel kell eltávolítani a szárított hüvelyekből. Egy hüvelyben általában legalább 5-6 mag van.
Yoshinaga (1998a) az Acacia koa magok csírázásának felgyorsítására forró víz használatát javasolja. Használjon 3-4-szer annyi forró vizet, mint amennyi mag van, és hagyja a magokat egy éjszakán át áztatni. A magok károsodhatnak, ha túl sok forró vizet használunk. Ezt a kezelést követően a magok körülbelül 2 héten belül elkezdenek csírázni. A csíráztatáshoz vagy nedves virágföldet, vagy nedves papírtörlőt használhat. Bornhorst azt is javasolja, hogy a magokat 24 órán át áztassuk olyan vízben, amely “kezdetben majdnem forrásban volt.”
NTBG azt ajánlja, hogy a magokat felkarcoljuk, azaz a maghéjat áthatoljuk. Ez történhet csiszolópapírral, körömvágó ollóval vagy kalapáccsal való feltöréssel. Ügyelni kell arra, hogy a mag belső része ne sérüljön meg. Lilleeng-Rosenberger a felkarcolt magvak csírázási aránya 65% és 80% között mozog. Obata csírázási vizsgálatai során azt találta, hogy az Acacia koa kezeletlen magjainak csírázási aránya kevesebb, mint 5%.
A felkarcolás után a magokat 24 órán át vízben kell áztatni. A magokat talaj nélküli virágkeverékbe kell ültetni, a mag átmérőjének körülbelül kétszeresének megfelelő mélységbe. Az acacia koa magok csírázása általában 11-24 napot vesz igénybe; Lilleeng-Rosenberger azonban arról számolt be, hogy néhány felkarcolt mag már 7 nap alatt kicsírázik.
Az acacia koa magok jól tárolhatók. Yoshinaga (1998b) szerint úgy tűnik, hogy szobahőmérsékleten és páratartalom mellett évekig jól eltarthatók. Alacsonyabb hőmérsékleten és páratartalom mellett történő tárolásuk valószínűleg növelné a magok életképességének időtartamát. (Bornhorst 1996; Lilleeng-Rosenberger 1996; NTBG 1996; Obata 1967; Yoshinaga 1998a; Yoshinaga 1998b)