Az ember nincs egyedül (1951)Edit
Az ember nincs egyedül: A Philosophy of Religion Heschel nézeteit kínálja arról, hogyan értheti meg az ember Istent. A judaizmus úgy tekint Istenre, mint aki gyökeresen különbözik az embertől, ezért Heschel azt vizsgálja, hogy a judaizmus tanítása szerint az ember milyen módon találkozhat a kimondhatatlannal. A mű visszatérő témája az a radikális ámulat, amelyet az emberek éreznek, amikor megtapasztalják az isteni jelenlétet. Heschel ezután a következőkkel foglalkozik: a kétely és a hit problémái; mit jelent a judaizmusnak az a tanítása, hogy Isten egy; az emberiség lényege és az emberi szükségletek problémája; a vallás meghatározása általában és a judaizmusé különösen; valamint az emberi vágyakozás a spiritualitás után. Megfogalmazza nézeteit arról, hogy a judaizmus az élet mintája.
A szombat (1951)Edit
A szombat: Jelentése a modern ember számára című mű a sábát, a zsidó szombat természetéről és megünnepléséről szól. A mű azon a tézisen alapul, hogy a judaizmus az idő, nem pedig a tér vallása, és hogy a szombat az idő megszentelését szimbolizálja.
Isten az embert keresve (1955)Edit
God in Search of Man: A Philosophy of Judaism (A judaizmus filozófiája) című kötet az Man Is Not Alone (Az ember nincs egyedül) című kötet kísérője. Ebben a könyvben Heschel a vallásos gondolkodás természetét tárgyalja, azt, hogy a gondolkodás hogyan válik hitté, és hogy a hit hogyan hoz létre válaszokat a hívőben. Tárgyalja, hogyan keresheti az ember Isten jelenlétét, és azt a radikális ámulatot, amelyet cserébe kapunk. Kritikát fogalmaz meg a természetimádatról; tanulmányt nyújt az emberiség metafizikai magányáról, és nézete szerint úgy tekinthetünk Istenre, mint aki az emberiséget keresi. Az első részt a zsidókról mint választott népről szóló tanulmány zárja. A második szakasz a kinyilatkoztatás eszméjével foglalkozik, és azzal, hogy mit jelent az, hogy valaki próféta. Ez a szakasz megadja nekünk a kinyilatkoztatásról mint eseményről alkotott elképzelését, szemben egy folyamattal. Ez Izrael Isten iránti elkötelezettségével kapcsolatos. A harmadik szakasz azzal kapcsolatos nézeteit tárgyalja, hogy egy zsidónak hogyan kell értelmeznie a judaizmus mint vallás természetét. Megvitatja és elutasítja azt az elképzelést, hogy a puszta hit (törvény nélkül) önmagában elegendő, de aztán óva int a rabbiktól, akik szerinte túl sok korlátozást adnak a zsidó törvényekhez. Beszámol arról, hogy a rituális betartást össze kell kapcsolni a spiritualitással és a szeretettel, a kávána (szándék) fontosságáról a micvók teljesítésekor. Beszélgetést folytat a vallási behaviorizmusról – amikor az emberek a törvény külső betartására törekszenek, de figyelmen kívül hagyják a belső odaadás fontosságát.
A próféták (1962)Edit
Ez a mű német nyelvű doktori disszertációjaként indult, amelyet később kibővített és lefordított angolra. Az eredetileg kétkötetes kiadásban megjelent mű a héber próféták könyveit tanulmányozza. Kitér életükre és arra a történelmi kontextusra, amelyben küldetésük játszódott, összefoglalja munkásságukat, és tárgyalja lelkiállapotukat. Ebben Heschel megfogalmazza azt, ami később teológiájának központi gondolatává vált: hogy a prófétai (és végső soron a zsidó) istenszemléletet nem antropomorfikusan (hogy Isten emberi alakot ölt), hanem inkább antropopatikusan – hogy Istennek emberi érzései vannak.
Abraham Joshua Heschel A próféták című könyvében a zsidó próféták más hasonló alakokhoz képest egyedülálló aspektusát írja le. Míg más népeknél vannak jósok és jövendőmondók, akik megpróbálják felfedezni isteneik akaratát, Heschel szerint a héber prófétákat az jellemzi, hogy megtapasztalják azt, amit ő teotropizmusnak nevez – Isten az emberiség felé fordul. Heschel amellett érvel, hogy a héber prófétákat az “isteni pátosz”, Isten haragjának és szomorúságának befogadóiként tekintsük az őt elhagyó népe felett. Ebben a felfogásban a próféták nem annyira Isten nevében beszélnek, mint inkább arra emlékeztetik hallgatóságukat, hogy Isten hangot ad a hangtalanoknak, a szegényeknek és az elnyomottaknak.
Írja:
A prófécia az a hang, amelyet Isten adott a néma agóniának, hangot a kifosztott szegényeknek, a világ profán gazdagságának. Ez egy életforma, Isten és ember találkozási pontja. Isten tombol a próféta szavaiban.
Torah min HaShamayim (1962)Edit
Vannyian Heschel Torah min HaShamayim BeAspaklariya shel HaDorot, (Tóra az égből a nemzedékek tükrében) című művét tekintik főművének. A mű három kötete a klasszikus rabbinikus teológia és az aggadah tanulmánya, szemben a halakhával (zsidó joggal.) A mű a Misna, a Talmud és a Midrás rabbik nézeteit vizsgálja a Tóra természetéről, Isten kinyilatkoztatásáról az emberiségnek, a próféciáról, valamint arról, hogy a zsidók milyen módon használták a szentírási exegézist ezen alapvető zsidó szövegek bővítésére és megértésére. Ebben a művében Heschel a 2. századi bölcseket, Rabbi Akivát és Ismáel ben Elisát tekinti a zsidó teológia két domináns világnézetének paradigmáinak
Két héber nyelvű kötetet adott ki még életében a Soncino Press, a harmadik héber nyelvű kötetet pedig posztumusz adta ki a JTS Press az 1990-es években. Egy új kiadás, amely egy kibővített harmadik kötetet is tartalmaz, 2021-ben jelent meg a Magid Press kiadónál. Mindhárom kötet angol fordítását, jegyzetekkel, esszékkel és függelékkel, Gordon Tucker rabbi fordította és szerkesztette Heavenly Torah címmel: As Refracted Through the Generations. Önmagában is intenzív tanulmányozás és elemzés tárgya lehet, és betekintést nyújt Isten és az ember kapcsolatába a judaizmus világán túl az egész monoteizmus számára.
Ki az ember? (1965)Edit
A világ egyik legnevesebb és legbefolyásosabb teológusa itt korunk egyik döntő filozófiai és vallási kérdésével szembesít: az ember természetével és szerepével. Ebben a három előadásban, amelyeket eredetileg némileg más formában A Raymond Fred West Emlékelőadások címmel tartott a Stanford Egyetemen 1963 májusában, Dr. Heschel az emberi lét logikájára kérdez rá: Mit jelent az emberi lét? Milyen alapon lehet igazolni az emberi lény emberi mivoltának igényét? A szerző szavaival élve: “Soha nem voltunk még ennyire nyitott szájúak és kíváncsiak, soha nem voltunk még ennyire megdöbbenve és zavarban az emberrel kapcsolatos tudatlanságunk miatt. Tudjuk, hogy mit csinál, de nem tudjuk, hogy mi ő, vagy mit várhatunk tőle. Nem elképzelhető, hogy egész civilizációnk az ember téves értelmezésére épül? Vagy hogy az ember tragédiája abból fakad, hogy olyan lény, aki elfelejtette a kérdést: Ki az ember? Az, hogy nem tudja azonosítani önmagát, nem tudja, mi az autentikus emberi lét, arra készteti, hogy hamis identitást vegyen fel, hogy úgy tegyen, mintha az lenne, ami nem lehet, vagy hogy ne fogadja el azt, ami lénye gyökerében rejlik. Az emberrel kapcsolatos tudatlanság nem a tudás hiánya, hanem hamis tudás.”
Prófétai inspiráció a próféták után (1966)Edit
Heschel egy cikksorozatot írt, eredetileg héber nyelven, a prófécia létezéséről a judaizmusban a jeruzsálemi Szentély Kr. u. 70-ben történt lerombolása után. Ezeket az esszéket lefordították angolra, és a Prófétai inspiráció a próféták után címmel jelentették meg: Maimonides and Others címmel az amerikai Ktav Judaica kiadó gondozásában.
A könyv kiadója így fogalmaz: “A szokásos zsidó nézet szerint a prófétaság az ősi prófétákkal véget ért, valahol a Második Templom korának elején. Heschel bebizonyította, hogy ez a nézet nem teljesen pontos. A prófétai ihletettség folytatásának lehetőségébe és tényleges bekövetkezésébe vetett hit a középkor nagy részében, sőt még az újkorban is megjelenik. Heschel munkája a prófétai ihletettségről a középkorban eredetileg két hosszú héber nyelvű cikkben jelent meg. Ezekben arra a gondolatra összpontosított, hogy a prófétai ihletettség még a talmudizmus utáni időkben is lehetséges volt, és valóban megtörtént különböző időkben és különböző iskolákban, a geonimoktól Maimonidészig és azon túl.”
.