A gyermek- és serdülőkor meghatározó éveiben a szülő számára nehéz lehet megérteni, min megy keresztül a gyermeke.
Főleg, ha mentális és érzelmi kihívásokról van szó, nagyon elmosódhatnak a határok aközött, hogy mi a normális és mi az, amivel esetleg foglalkozni kellene.
Depresszió kontra szomorúság; szorongás kontra stressz; tanulási nehézségek kontra visszahúzódás…
Mindegyik mutathat átfedő jeleket és tüneteket.
Ez az oka annak, hogy a pszichológusok folyamatosan kutatják és elemzik ezeket az állapotokat, hogy minél előbb kezelni és orvosolni lehessen őket.
A szociális szorongás, a félénkség és az introvertáltság három olyan fogalom, amelyek pontosan emiatt keverhetők össze – mindhárom ugyanazon a spektrumon helyezkedik el.
De míg az utóbbi kettő ártalmatlan, sőt pozitív személyiségjegy lehet, addig a szociális szorongás megzavarhatja az érintettek mindennapi működésének képességét.
Szóval mi a különbség?
“Egy félénk ember kényelmetlenül érezheti magát, ha reflektorfénybe kerül” – mondja Kim Flemington klinikai pszichológus professzor a The Huffington Postnak. ‘Vagy egy introvertált ember nem szereti különösebben a hangos beszélgetést. De ez nem feltétlenül okoz számukra jelentős stresszt.”
A szociális szorongásos zavarban – vagy SAD-ban – szenvedők súlyos szorongást tapasztalnak a társas helyzetek láttán, ami az ilyen környezetek elkerüléséhez, végső soron pedig társadalmi elszigetelődéshez vezethet.
A SAD leggyakrabban a tizenéves kor végén és a húszas évek elején alakul ki – a növekvő függetlenség miatt egyre inkább el lehet kerülni a társas helyzeteket, például az iskolai vagy családi rendezvényeket.
És bár sok SAD-ban szenvedő arról számol be, hogy mindig is félénk volt, a félénkség önmagában nem előfeltétele vagy kifejezett figyelmeztető jele annak, hogy később SAD alakul ki.
Hasonlóképpen, nem minden félénk vagy introvertált ember tapasztal szociális szorongást, vagy bármilyen típusú szorongást.
A helyzet lényege, hogy a félénkség, introverzió vagy szorongás hogyan befolyásolja a személy rendszeres működését.
“Mekkora stresszt okoz az illetőnek? Ha valóban intenzív szorongásról van szó, sok kerüléssel, akkor kezelésre van szükség” – mondja Flemington.
Ez a kezelés nagyrészt kognitív viselkedésterápia formájában történik.
“Arra tanítjuk az embereket, hogy azonosítsák a saját magukkal kapcsolatos negatív gondolataikat, és megkérdőjelezzék azokat, valamint a társas helyzetek esemény előtti és utáni feldolgozását” – mondja Flemington.
A félénkség, az introvertáltság és az SAD közötti különbségtételből három fő tanulság vonható le:
- Minden mentális kihívás ugyanazon a spektrumon létezik, mint a teljesen normális személyiségjegyek, és közösek lehetnek a jelek és tünetek.
- Azt különbözteti meg egyiket a másiktól, hogy milyen hatással van az egyén működőképességére (legyen szó iskolai, munkahelyi, társas helyzetekben stb.).
- A korai beavatkozás kínálja a legjobb lehetőséget arra, hogy megállítsuk e kihívások súlyosbodását és önmaga fenntartását, és a terápia kivételesen hasznos lehet kezelésükben.
Ha tehát aggódik gyermeke félénksége, introvertáltsága vagy szorongása miatt, vegye figyelembe a fenti fogalmakat.
Ha úgy gondolja, hogy az általuk mutatott tünetek egy nagyobb probléma részei, és negatív hatással vannak az életére, akkor bizonyára hasznát veheti egy kis szakmai segítségnek.
Az ebben a bejegyzésben található linkekre kattintva további olvasnivalót talál, és bátran hívjon minket a rendelőben egy első konzultációért.