A zsidók nem isznak.
Nem tartanak koktélpartikat, mint a nem-zsidók; most és mindörökké, sokkal inkább az ételre koncentrálnak.
Igen, igaz.
Kezdjük néhány kérdéssel:
Soha nem iszik többet, vagy gyakrabban, mint amennyit szándékozik?
Nem érzi magát kissé “kiakadva”, ha nem akkor és úgy iszik, amikor és ahogy akar?
Egy esküvőkön vagy más örömteli alkalmakkor néha nehezen emlékszik arra, hogy mit tett vagy mondott? (Vagy esetleg úgy mentél férjhez, hogy észre sem vetted?)
Amikor részt veszel egy bár micvón, nagyobb a bár, mint a micva?
Az “alkohollal való visszaélésnek” tartod, ha valaki nem issza meg az italát?
Megcsinálsz egy második szédert, még ha nem is kötelező, csak azért, hogy még négy pohár bort megigyál?
Oké, a viccet félretéve. Az Anonim Alkoholistáknál azt mondjuk: “A tagadás nem csak Egyiptomban folyik”. Más szóval, rávenni egy alkoholproblémával küzdő személyt, hogy ismerje el a problémáját, óriási dolog. A tagadáshoz pedig hozzájárul az a teljesen valótlan hiedelem, hogy a zsidók nem isznak.
Tény, hogy a zsidóknak hosszú, tökéletlen történelmük van az ivással kapcsolatban. Salamon király, a világ legbölcsebb embere a Példabeszédek könyvében írt arról, hogy a bor elsőre milyen vonzónak tűnik. Azt is leírta, hogy milyen bajba kerülünk, gyakran az ellenkező nem tagjaival, ha túl sokat iszunk.
A jeruzsálemi Talmudban megtudjuk, hogy a peszáchkor elfogyasztott négy pohár bor miatt rabbi Jóna rabbinak Sávuotig fájt a feje.
Bizonyos értelemben ők voltak a szerencsések, mert tudták, hogy az ivás mennyi fájdalmat okoz nekik. Sajnos mi, modern zsidók azt hisszük, hogy nekünk nem lehet problémánk az ivással. És mégis, sok tekintetben a társadalmi és vallási életünk az alkohol körül forog.”
Gondolkodtál már azon, hogy hová osonnak el a férfiak, amikor sábát reggel a zsinagógában felolvassák a maftírt? A rabbi dolgozószobájában, vagy akár a házmester szekrényében vannak, és isznak egy kis pálinkát az önjelölt “Rituális Bizottság” vagy a “Kiddush Klub” tagjaként.”
Azokban a családokban, amelyek valamilyen mértékben betartják a sábátot, péntek este és szombat reggel bor van. Nem is beszélve a seudat shlishitről vagy a harmadik szombati étkezésről, és ismét a havdala alkalmával.
Még a hétköznap reggeli minjánimban, vagyis az imaórákon is, amikor valaki yahrzeitot jelöl, az a bevett gyakorlat, hogy egy üveg scotchot visznek magukkal. Mindenki kap egy kis kóstolót, mielőtt munkába indul, hogy az elhunyt lelke “alijázzon”, vagyis magasabbra emelkedjen a mennyben. Minden férfi, aki részt vesz benne, szintén kap egy kis felfelé lökést.
Mi még fiatalabb korban kezdjük az alkoholfogyasztást, mint nagyjából bárki más a bolygón. Életük nyolcadik napján, a brit milah alkalmával a kisfiúk nemcsak Ábrahám szövetségével, hanem a Manischewitzzel is megismerkednek.
Mindannyiunk számára, akár megfigyelők vagyunk, akár nem, nehéz olyan bulit találni… ahol nehezen találunk alkoholt.
Hát mit tegyenek a zsidó problémás ivók egy olyan vallásos kultúrában, ahol szabadon folyik a pia?
Nem azt állítom, hogy valami baj van a zsidó életciklussal vagy a vallási eseményekkel, mert az alkohol is benne van. Azt sem állítom, hogy emiatt minden zsidó alkoholista.
Ehelyett azt állítom, hogy néhány zsidó alkoholista, és hogy az alkohol elterjedtsége ezeken az eseményeken normalizálja az ivást, még azok számára is, akik nem bírják.
Zsidó vagyok és gyógyulófélben lévő alkoholista, 27 éve józan. Tucatnyi gyógyulófélben lévő barátom van, akik szintén zsidók. Szóval a kérdés a következő: Honnan tudod, hogy alkoholista vagy-e, zsidó vagy sem? És ha az vagy, mit tehetsz ellene anélkül, hogy megsértenéd a társadalmi normákat vagy – ha ez az életedben problémát jelent – a zsidó törvényeket?
Egyszerűen fogalmazva: ha úgy gondolod, hogy alkoholproblémád van, akkor valószínűleg van. A nem alkoholisták egyszerűen nem gondolkodnak azon, hogy alkoholisták-e. Ez soha nem jut eszükbe. Tehát a puszta tény, hogy birkózol a kérdéssel, erős jele annak, hogy problémád van.”
Az alkoholizmus progresszív, ami azt jelenti, hogy idővel elkerülhetetlenül rosszabbodik, ahogy a szervezet kondicionálja magát az egyre nagyobb mennyiségű alkohol feldolgozására. Ezzel egyidejűleg a belső szervek is leépülnek az egyre nagyobb mennyiségű alkohol miatt, amit beveszünk, hogy ugyanazt a felszabadító érzést kapjuk.
A jó hír az, hogy az alkoholizmus betegség, mint a rák vagy a cukorbetegség, nem pedig szégyen vagy erkölcsi kérdés. Az AA-ban azt mondjuk, hogy mi nem rossz emberek vagyunk, akik megjavulnak – mi betegek vagyunk, akik meggyógyulnak.
Szóval mit tegyen, ha úgy gondolja, hogy problémája lehet az alkohollal?
Itt van három javaslat:
Először is, szedje össze magát. Tudj meg többet az alkoholizmus betegségéről – mi az és mi nem az. Nézd meg, hogy illik-e rád a cipő. Izrael legtöbb nagyvárosában vannak angol és héber nyelvű Anonim Alkoholisták találkozók, és egy gyors Google-kereséssel nagyjából mindenhol találsz angol nyelvű találkozókat.
Izraelben különösen meg fogsz lepődni, hogy mennyi zsidó arcot látsz – katonákat, hászidokat, kibucnikat, diákokat, rabbikat, mindenkit.
Második, szerezz egy heter-t (rabbinikus engedélyt).
A halacha ( zsidó törvények) szerint a szőlőlé gyakorlatilag minden olyan helyzetben elegendő, ahol borra van szükség. Tehát adj magadnak engedélyt, vagy kérj engedélyt a rabbidtól, hogy “dugd be a dugót a kancsóba”, és igyál szőlőlét a kiddusznál, a széderen, és bárhol máshol, ahol alkoholt szolgálnak fel.
Mellesleg, a Halacha szerint a kötelezettség nem a borivás – hanem a kiddus elmondásának meghallgatása. Ha tehát egy sábátos asztalnál ülsz, és nem érzed magad kényelmesen, ha szőlőlét kérsz, nem kell bort innod ahhoz, hogy teljesítsd a kiddush-kötelezettségedet.
Végezetül, kezdj el (józan) életet élni.
Az alkoholizmus betegsége idővel rosszabbodik, soha nem javul. Ha tehát most nem nézel szembe az alkoholproblémáddal, akkor egy nap a problémáid olyan nagyok lesznek, hogy nosztalgiázni fogsz a mai érzéseid után. Egy ismerősöm egy reggel a börtönben ébredt, és nem emlékezett arra, hogy előző este alkoholos ájulásában elütött és megölt valakit az autójával. Huszonkét év börtönbüntetés várt rá, végül tizenhét évet ült le. Mindezt egy olyan emberölésért, amelyre még mindig nem emlékszik.
Mások számára a következmények nem ilyen sokkolóak, de mélyen fájdalmasak lehetnek. Az oktatási és szakmai karrierek tönkremennek, akárcsak a kapcsolatok, a házasságok, a családok és a jó hírnév.”
Az Ön tagsága a sábát reggeli Kiddush Klubban ennyire fontos?
A jó hír az, hogy világszerte kétmillió ember, az Anonim Alkoholisták tagjai, elégedett józanságot tapasztalnak, és csodálatos, alkoholtól mentes életet élnek. Ezeknek az embereknek egy része zsidó, és ezek közül az emberek közül néhányan szemlélődő zsidók.
Én mind a fentiek közül az vagyok, és az, hogy te hova tartozol a vallási spektrumon, itt lényegtelen. A megadás azt jelenti, hogy csatlakozol a győztes oldalhoz. Ha úgy gondolod, hogy alkoholproblémád lehet, akkor valószínűleg van is. Nem lenne jó, ha most kezelnéd, ahelyett, hogy később nagyobb árat fizetnél érte?
Merném azt mondani… L’chaim!
A New York Times bestseller szerzője, “Michael Graubart” (álnéven) most adta ki legújabb könyvét, a Morning Coffee-t, és a Sober Songs Vol. 1 című CD-jét. MichaelGraubart.com.