Megosztás:

Ez a cikk eredetileg a 2007. februári számban jelent meg.

David England

David England a Campbellsville Industries, Inc. nemzeti értékesítési vezetője, www.cvilleindustries.com. Már 27 éve segíti az egyházakat és a templomépítészeket a templomtornyok tervezésében, lehorgonyzásában és telepítésében.

Gyakran kapunk e-mail üzeneteket és leveleket az ország minden tájáról olyan emberektől, akik érdeklődésüket fejezik ki a templomtornyok történetének megismerése iránt. A templomtornyok kétségtelenül érdekes építészeti elemet jelentenek, amelyet nap mint nap látunk magunk körül az építészetben. De ritkán állunk meg, hogy megkérdezzük, honnan származnak a templomtornyok. Mit ábrázolnak? Mi a funkciója egy templomtoronynak?

Ez a rövid bevezető megismerteti Önt a templomtornyok különböző építészeti stílusaival, és azzal, hogy a ma körülöttünk látható templomtorony-kialakítások hogyan keletkeztek templomainkban.

Az amerikai templomépítészet európai hatásra jött létre, mivel a korai amerikai telepesek magukkal hozták az Európában látottakat, amelyek megalapozták a megfelelő templomtervezésről alkotott elképzeléseiket. Ezek az elképzelések Anglia és Európa más területeinek nagyszerű templomaiból származtak, amelyek számukra a helyes “templomépítészet” voltak. Természetesen templomaik új hazájukban sem nélkülözhették a nagyszerűséget és a részleteket.”

A grúz építészet a 18. század stílusa volt, különösen az 1711-ben trónra lépő I. György király uralkodásától az amerikai forradalomig (III. György király). Az épületek ebben az időszakban szorosan követték az angol előképeket, amelyeket az építészetről szóló nyomtatott könyvek tettek hozzáférhetővé, mint például James Gibbs angol építész Book of Architecture című könyve. A grúz stílus viszonylag egységes volt Maine-től a déli államokig. Valószínűleg a két legbefolyásosabb európai templomépítész, akik a mai templomtorony- és templomtervekhez leginkább kapcsolódó hagyományos templomépítészetért felelősek, James Gibbs és Sir Christopher Wren angol építészek voltak. Amerika korai építészetének nagy része az ő tengerentúli munkáikból merített stílusjegyeket.

Ezek a korai templomépítészek nagyszabású katedrálisokat és templomokat terveztek, amelyeknek bonyolult, magasra törő tornyai voltak. A torony függőleges vonalai segítettek vizuálisan kiemelni a templom vonalait, függőlegesen az égre irányítva a nézők tekintetét. Nyilvánvaló, hogy ez a függőlegesség kiegészíti a templom küldetésének egy részét, hogy mennyei hangulatban tartson bennünket, de építészeti szempontból ez a függőleges emelkedés kecsesebb és kellemesebb megjelenést kölcsönöz az építészetnek. Minél alacsonyabb az épület, annál zömökebb a megjelenése; minél magasabb az épület, annál kecsesebb lesz. A korai egyház úgy vélte, hogy a templom képekben és szimbólumokban tudja közvetíteni a Biblia igazságát az analfabéták számára, például az ólomüvegben lévő képet használva történetek elmesélésére, valamint a templomtorony, amely azzal segít, hogy odaadóan mutat felfelé, az ég felé. A toronynak tehát kettős szerepe van, mivel segíti a gyülekezetet a lelki gondolkodásban, és a torony az építésznek is segít egy olyan tervezési jellemzővel, amely fokozza az építészet általános harmóniáját.

Úgy tűnik, hogy a korai telepesek azt akarták, hogy templomaik visszhangozzák az általuk emlékezetesnek tartott nagytemplomokat, és hogy ne maradjanak el tőlük, korai terveikben felhasználták a klasszikus építészetet. Ezért van az, hogy ha ma körülnézünk, láthatunk példákat a gótikára, a viktoriánus gótikára, a Richardson-román, a gyarmati, a georgiai, a neoklasszikus, a görög újjászületés, a viktoriánus stb. stílusra. Elmehetnénk Európába, és az európai templomokon is találnánk példákat erre a munkára. Még a kisebb templomokon látható kisebb templomtornyok is az egyszerűsített vonalakkal és arányokkal rendelkeznek, amelyek ezeken a nagyobb templomok korábbi templomtoronytervein alapulnak, de a kisebb templomok arányaihoz és költségvetéséhez méretezték őket.”

A templomépítészet tanulmányozása során felmerülnek bizonyos kérdések, például, hogy miért fehér a legtöbb templomtorony. A korai gyarmati időkben a fém rendkívül nehezen volt beszerezhető és drága, ezért a legtöbb templomtorony fából készült, és ami fából készült, azt azonnal fehérre meszelték. Innen származik a templomok többségének tetején látható hagyományos fehér torony. A legtöbb templom körüli díszítő párkányt és szegélyt szintén fehérre festették, mind védelmi, mind pedig díszítési céllal.

A nagyobb templomok többsége ráadásul nem akarta, hogy a templomtornyokat karbantartják. Ha megengedhették maguknak a rezet, akkor azt használták a torony és a tetőfelületeken, hogy kiküszöböljék a későbbi karbantartást, mivel a réz időjárásálló, és idővel zöld patinássá válik. Ezért láthatók a nagyobb templomok és katedrálisok patinás zöld tornyai. Ezt a zöld színt nem annyira a torony esztétikai vagy díszítő jellegzetességeként használják, hanem használati szempontból, hogy kiküszöböljék a karbantartást ezeken a nehezen hozzáférhető területeken. A réz várható élettartamát 70-100 évnek tartják, az ország régiójától és az éghajlati viszonyoktól függően. Ha a költségeket a templomtorony élettartamára vetítjük, ez a hosszú élettartam segít ellensúlyozni a réz magasabb kezdeti költségét.

A templomtornyot a jövőbeni karbantartás kiküszöbölése érdekében pala zsindellyel is boríthatták. A pala zsindelyek népszerűek voltak a gótikus, a gótikus újjászületés és a román építészetben. A pala tartós volt, és egy életen át kitartott, de a palának voltak hátrányai is. Könnyen eltörhetett, ha ráléptek, és a pala jelentős súlyt adott a toronyszerkezetnek és az alatta lévő épületszerkezet egészének. A modern toronygyártók a palazsindelyek megjelenését megismételhetik, a súlyt pedig kiküszöbölhetik, ha cinkötvözetből készült, a palazsindelyek megjelenését szimuláló formázott vagy bélyegzett fémzsindelyeket használnak. Az ötvözet a rézhez hasonlóan valóban öregszik az időjárás hatására, és fényes ezüstös felületéből néhány hónap alatt palaszürke patinává válik.

Néhány templomtoronyban bronzból vagy acélból készült harangot helyeztek el, és a torony ezen részét haranglábnak nevezik. A toronynak ezt a részét a torony minden oldalán a harang hangjának kibocsátására szolgáló lamellákkal látták el, amelyek lamellái lefelé döntöttek, hogy az esőt távol tartsák. A harangokat a templomtornyokban helyezték el, mivel ez volt a templom legmagasabb pontja; ez a magasság segítette a hangot, hogy messzebbre jusson, és a közösség fölé szálljon. A harangokat használták istentiszteletre hívásra, a közösségben a napszakok harangozására, esküvői harangszóra és ünnepélyes temetési harangszóra, hogy jelezzék egy kedves tag eltávozását. Ez az oka annak, hogy a modern templomtornyok középső részén még ma is láthatunk haranglábakat, még akkor is, ha nincs hagyományos bronzharangjuk. Egyes templomok a hagyományos harangot felváltották a sokoldalúbb elektronikus harangjátékokkal, amelyek digitálisan képesek reprodukálni az öntött harangok hangjait, amelyeket himnuszként, angelusként, harangzúgásként és temetési harangzúgásként játszanak. A lamellák a templomtorony szellőzését is segítik, ami meghosszabbítja a külső burkolatok tartósságát.

A templomtoronynak néha olyan ablakai voltak, amelyeket általában az alatta lévő épület ablakainak mintájára alakítottak ki. Az ablakok általában nem szolgáltak funkcionális célt, csupán építészeti célokat szolgáltak. Egyes templomok azonban éjszaka megvilágítják ezt az ablakos részt (vagy lámpást). Ez a megvilágítás karbantartási szempontot ad a templomtoronyhoz, amelyet sok templom nem cserél ki, ha szükséges, mivel a terület sok esetben nehezen hozzáférhető. Javasoljuk, hogy a teljes tornyot a tetőterületekről és/vagy a földről világítsák meg, ami általában látványosabb és könnyebben karbantartható.

A tornyok tetején hagyományosan egy kereszt, egy szélkakas vagy egy díszes záróelem állt. Ez általában az esztétikai szempontot, a spirituális szempontot és az időjárás irányítójaként szolgált. Funkcionális szempontból azonban ezek villámhárítóként is szolgáltak, amelyeket villámkábelekre erősítettek, hogy a villámcsapást megfelelően és biztonságosan a föld alá irányítsák. Ezeket általában feketére vagy fehérre festették, vagy aranylemezzel látták el.

A fő toronydizájnjaink ma is a hagyományos építészetből származnak, sőt néhányat a modernebb építészeti stílusokból is átvettek. Egy jó hírű toronyépítő cég szinte bármilyen típusú kialakítást képes biztosítani. A kialakítást azonban néha az ízlés diktálja, és ez általában visszavezethető a hagyományos építészethez és ahhoz a vágyhoz, hogy a templomuk úgy nézzen ki, mint a “hagyományos templom.”

Míg a toronydizájn még mindig a múlt építészeti stílusain alapul, a mai tornyok modern anyagokat használnak, amelyek tartósabbak és karbantartásmentesebbek, mint amiből elődeink választhattak. Régebben a munkaerő viszonylag olcsó volt, és a fa karbantartását gyakran végezték. A legtöbb egyház költségvetése ma már nem bírja el a folyamatos karbantartási projektet, és ezt teljesen meg akarja kerülni azzal, hogy a tornyot a számukra elérhető legjobb karbantartásmentes anyagokból építteti. Ezek közé tartoznak még mindig az olyan önvisszanyúló fémek, mint a réz és a cink, de a rozsdamentes acél, a terne bevonatú rozsdamentes acél és – egyre népszerűbb – az alumínium is. Az előkezelt fémek felületét ugyanabból a vegyszercsaládból égetik be, mint a teflont. Egyes cégek műanyagokat, például üvegszálat használnak a tornyok öntőformákból történő megépítéséhez.

A hajdan hagyományos módon épített tornyok hónapokra lekötötték a munkaterületet kiterjedt állványokkal, és “nyitott” tetőszerkezetre épültek, ami azt jelenti, hogy a torony belseje nyitott volt az alatta lévő templom belseje és az esetleges víz beszivárgása felé. Az előregyártott tornyokat ma már a helyszínen kívül építik, hogy korlátozzák a helyiségek és az egyházi szolgáltatások megzavarását, csökkentsék az építkezés költségeit, és ellenőrizzék a munkakörnyezetet. Olyan kész tetőrendszer fölé telepíthetők, amely “elzárja” az épület belsejét a torony belsejétől. Ez azért fontos, mert ez a zárt tetőrendszer minimalizálja a szivárgás kockázatát, ami a hagyományos templomtornyok egyik csapása volt.

Milyen stílusú templomtorony lenne a megfelelő az Ön templomához? Kérdezze meg templomának építészét vagy egy jó hírű toronyvállalatot, hogy melyik torony illik templomának építészeti stílusához. Ők szívesen segítenek Önnek a templomtorony tervezésében.

A templomtorony építészeti szempontjainak vizsgálata után nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelki funkciót sem. Krisztus intett bennünket, aki a János 12:32-ben ezt mondta: “…Én pedig, ha felemelkedem a földről, (én) magamhoz vonzok minden embert”. Miközben jelzi, hogy milyen halált fog halni, ez a szentírás arra is felszólít bennünket, hogy emeljük fel Krisztus keresztjét a világra. Amikor egy templom tetején tornyot és keresztet látunk, amely méltóságteljesen az ég felé mutat, az egyház is felemeli Krisztust, hogy minden ember hozzá és az ő ígéretéhez vonzódjon.

A templomtorony fontos építészeti tervezési jellemzője magának a templomépületnek, de vizuális tanúságtétel is mindazok számára, akik az árnyékában járnak. Ha legközelebb elhalad egy templomtorony mellett, gondoljon a torony történetére és jelentésére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.