A szorongásos zavarok 6 fő típusa

A szorongás meghatározása és konceptualizációja a pszichológia és pszichiátria úttörői, például Sigmund Freud eredeti klinikai bevezetése óta változáson ment keresztül. Az APA szövegsorozatának kísérőjeként gyakran használt Kaplan és Sadock’s Synopsis of Psychiatry című tudományos könyv szerint a szorongás, a félelem és a szorongásos zavarok megkülönböztetése a következők szerint történik:

• A félelem egy valós vagy elképzelt közvetlen fenyegetésre adott érzelmi választ jelent.
• A szorongás valamilyen érzékelt jövőbeli fenyegetésre adott érzelmi választ jelent.
• A szorongásos zavarok olyan pszichológiai zavarokat jelentenek, amelyek a túlzott szorongás és/vagy félelem közös jellemzői.
• A túlzott szorongás vagy félelem mibenlétének meghatározása az állami és a vonásbeli szorongás fogalmán alapul.
• A vonásbeli szorongás a személyre szabott belső érzésekre utal, amelyekkel mindenki rendelkezik, de abban különbözik, hogy az emberek azonos vagy hasonló fenyegető helyzetnek megfelelően mikor tapasztalnak szorongást vagy félelmet.
• A státusz-szorongás a félelemmel járó szorongásos epizódok általános időtartamára utal, oly módon, hogy amikor egy fenyegetés jelen van vagy fenyegetőnek érzékelik, az egyének szorongást vagy félelmet tapasztalnak, és amikor a fenyegetés megszűnik, a szorongásnak vagy félelemnek el kell oszlania.
• A szorongásos zavarokban szenvedő egyének sokkal hosszabb ideig élnek át szorongásos állapotot, mint ami normális körülmények között, azonos szintű fenyegetés esetén várható lenne, és sokkal intenzívebb szorongást/félelmet élnek át, mint ami a valós vagy vélt fenyegetés jellege alapján várható lenne.

A szorongásos zavarokban szenvedő egyének tehát sokkal intenzívebb szorongást élnek át, mint ami egy adott helyzetben várható lenne, és gyakran sokkal hosszabb ideig élnek át szorongást, mint ami egy adott helyzetben várható lenne. Ráadásul a félelmet átélő egyéneknél jellemzően mindkét harc- vagy menekülési mechanizmus aktiválódik (a körülményektől függően), míg a szorongást átélő egyéneknél jellemzően csak a menekülési mechanizmus aktiválódik.

A szorongásos zavarokban szenvedő egyéneknél a menekülési mechanizmus aktiválódása a vegetatív idegrendszer (ANS) változásainak köszönhető. Ha elhúzódnak, ezek az ANS-változások károsak lehetnek mind az egyén érzelmi, mind a fizikai jólétére. A menekülési mechanizmus hosszú távú aktiválása például olyan hormonok, például kortikoszteroidok felszabadulását eredményezi, amelyek rövid távon bizonyos testi funkciók fokozásával és mások cselekvéseinek csökkentésével készítik fel az egyént a menekülésre. Ezek a változások rövid távú válaszreakciókra irányulnak, és ezek a hormonok hosszú távon is káros hatással vannak a központi idegrendszer területeire.

A szorongásos zavarok főbb típusait az alábbiakban röviden tárgyaljuk. Ezek a leírások az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadásából származnak. Valamennyi szorongásos zavar esetében az egyén által tanúsított viselkedésnek komolyan ki kell hatnia a mindennapi életben való működőképességére. A belőlük eredő viselkedés nem magyarázható jobban valamilyen más rendellenességgel (pl. más mentális zavarok, bizonyos kognitív problémák, például fejlődési problémával vagy fejsérüléssel kapcsolatosak, vagy valamilyen más orvosi állapot) és/vagy kábítószer- vagy gyógyszerhasználattal.

A szerhasználat gyökere minden egyénnél egyedi, de gyakran tapasztaljuk, hogy a függőség szorongással együtt jelentkezik. Azok számára, akik mindkét problémával küzdenek, a Desert Hope Treatment Center integrált kezelési megközelítést alkalmaz a szorongás és a függőség egyidejű kezelésére. A Desert Hope olyan kezelési terápiákat kínál Önnek vagy szeretteinek, amelyek mind a függőséget, mind a háttérben meghúzódó társbetegségeket kezelik. Tudjon meg többet a társbetegségek kezeléséről, valamint az ellátás egyéb szintjeiről a Desert Hope-ban!

Szeparációs szorongásos zavar

A szeparációs szorongásos zavar akkor jelentkezik, amikor valaki olyan félelmet vagy szorongást mutat, amelyet a személytől való elválasztáshoz nem megfelelőnek (életkorát és kognitív/érzelmi fejlettségi szintjét tekintve túlzottnak)

A megfelelő félelem vagy szorongás epizódjai jellemzően olyan következetes megjelenéssel jelentkeznek, amely az alábbiak közül négy vagy több tünetet tartalmaz:

• A túlzott szorongás ismétlődő epizódjai, amikor vagy elszakadnak a személytől, vagy amikor arra számítanak, hogy elszakadnak a személytől vagy az otthonuktól
• A túlzott aggodalom ismétlődő epizódjai a fontos személyek elvesztése miatt, akikhez kötődnek
• A túlzott aggodalom ismétlődő epizódjai valamilyen esemény miatt, amely a személytől vagy az otthontól való elváláshoz vezet
• Az otthon vagy a személy elhagyásának ismételt megtagadása (pl.g., egy tanár az iskolában) az elszakadástól való félelem miatt
• ismétlődő félelem az egyedül maradástól
• ismétlődő epizódok, amikor nem hajlandó a személytől vagy a helytől távol aludni
• ismétlődő rémálmok az elszakadásról
• Megismétlődően rosszullétre panaszkodnak, amikor érzékelik, hogy elszakadnak a személytől

Az ilyen ismétlődő szorongó vagy félelemmel teli epizódok időtartamának legalább négy hétnek kell lennie gyermekeknél és serdülőknél, és felnőtteknél hat hónapnak vagy annál hosszabb időnek kell lennie. A gyermekek jellemzően egy olyan fejlődési időszakon mennek keresztül, amely formailag meghatározott és kiszámítható, ahol a szeparációs szorongás gyakori, és a normális fejlődés eredményeként szeparációs szorongást mutató kisgyermekeknél nem diagnosztizálják ezt a rendellenességet. Ez egy meglehetősen gyakori, gyermekeknél előforduló zavar (előfordulási gyakorisága az összes gyermek körülbelül 4 százaléka). Felnőtteknél ritkábban fordul elő.

Specifikus fóbia

A fóbiák olyan túlzott félelmek vagy szorongások egy adott helyzettel vagy tárggyal kapcsolatban, amelyeket a tényleges veszélyhez képest jelentősen aránytalannak tartanak. A félelmezett tárgy vagy helyzet szinte mindig azonnali félelemválaszt vagy szorongásos reakciót vált ki.

A félelem vagy szorongás eredménye számos diszfunkcionális viselkedésformához vezet, amelyek célja a kérdéses helyzet vagy tárgy elkerülése.

A személynek legalább hat hónapon keresztül kell mutatnia ezeket a viselkedéseket, valamint a túlzott félelmet.

Természetesen számos különböző fóbiát ismernek, amelyek többsége valójában potenciálisan fenyegető helyzeteket vagy tárgyakat jelent, mint például kígyók, pókok, repülés, zárt térben való tartózkodás stb. Nagyon ritka a jóindulatú tárgyakkal vagy eseményekkel kapcsolatos fóbiás reakciók, például az olyan dolgokra irányuló fóbiák, mint a székek.

Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia)

A szociális szorongásos zavarra jellemző, hogy túlzott szorongás vagy félelem jelentkezik legalább egy olyan társas helyzettel kapcsolatban, ahol a személyt más emberek vizsgálják. Ezek a helyzetek közé tartozhatnak olyan dolgok, mint az első alkalommal ismeretlen emberekkel való együttlét, az evés közbeni megfigyelés, és természetesen a mások előtti tényleges fellépés, például a nyilvános beszéd. A szociális szorongásos zavarban szenvedő egyének leggyakrabban úgy érzik, hogy ezen interakciók eredményeként megalázzák őket, és jellemzően elkerülik ezeket a helyzeteket. Ha fellépésre kényszerülnek, azt általában rendkívüli kényszer hatására teszik.

A szorongás élményének ezekben az esetekben jócskán aránytalannak kell lennie az adott helyzetben fennálló tényleges fenyegetettséghez képest, valamint kifejezetten túlzottnak kell lennie ahhoz képest is, ahogyan a legtöbb ember érzi magát ugyanabban a helyzetben. Például az emberek többsége szorongani kezd, amikor mások előtt kell beszédet tartania; ahhoz azonban, hogy ebben a helyzetben a szociális szorongásos zavar diagnózisa felállítható legyen, az egyénnek meglehetősen szélsőséges félelmi vagy szorongásos viselkedést kell tanúsítania, valamint számos diszfunkcionális viselkedést kell tanúsítania, amelyek a helyzet elkerülésével vagy az azzal való megbirkózási kísérlettel kapcsolatosak.

Pánikbetegség

A pánikbetegség két fő jellemzőből áll:

• ismétlődő, váratlan pánikrohamok átélése
• Minimum egy hónapig vagy hosszabb ideig tartó túlzott aggódás egy újabb roham átélése miatt és/vagy olyan maladaptív viselkedésformák alkalmazása, amelyek célja a jövőbeli rohamok elkerülése

A pánikrohamok a szorongás vagy félelem szélsőséges és intenzív időszakai, amelyek mind az egyén fizikai működését (pl.g., szívdobogás, izzadás, reszketés, fulladás vagy légzési nehézség érzése, extrém hányinger, szédülés, hidegrázás, mellkasi fájdalmak stb.) és az érzelmi működésre (pl. érzés, mintha megőrülne, érzés, mintha elszakadt volna a valóságtól, az érzés, hogy elszakadt a saját testétől, félelem az irányítás elvesztésétől, vagy félelem a haláltól). Azoknak az egyéneknek a száma, akik alkalmanként pánikrohamot, vagy ahogy sokan nevezik, szorongásos rohamot élnek át, valójában viszonylag magas. A legtöbb embernél nem alakul ki pánikbetegség az ilyen rövid, extrém szorongásos időszakok megtapasztalása következtében. Azoknál az egyéneknél diagnosztizálják ezt a rendellenességet, akiknél ismétlődő pánikrohamokat tapasztalnak, és ezeket diszfunkcionális módon próbálják kezelni.

Meg kell említeni, hogy a pánikrohamhoz számos különböző fizikai és mentális állapot társulhat. Az ismételt pánikrohamokat átélő egyéneknek teljes körű fizikai kivizsgáláson kell részt venniük, mivel ezek endokrin probléma (pl. pajzsmirigybetegség), szív- és érrendszeri probléma vagy más súlyos orvosi probléma jelei lehetnek. Ha az egyén olyan pánikrohamokat tapasztal, amelyek egy konkrét fizikai rendellenességgel, például szívbetegséggel hozhatók összefüggésbe, akkor a fizikai állapotot kell kezelni, nem pedig pszichiátriai vagy pszichológiai megközelítéssel próbálkozni a kezelésben.

Agorafóbia

Agorafóbia olyan állapot, amely korábban leggyakrabban a pánikbetegség kialakulásához társult; mára azonban önálló diagnózissá vált. Az agorafóbia két vagy több különböző szituációtól való félelemből vagy szélsőséges szorongásból áll, amelyből az egyén úgy véli, hogy nem tud kiszabadulni. Ezek a helyzetek közé tartoznak:

• A nyílt térben való tartózkodás
• Tömegben való tartózkodás
• A lakáson kívül egyedül
• Mindenféle tömegközlekedési eszközön való tartózkodás
• Mindenféle zárt helyen való tartózkodás, beleértve az üzleteket, színházakat stb.

A személy gyakran a pánikroham tüneteihez nagyon hasonló tüneteket tapasztal, amikor akár a helyzetre gondol, akár abban a helyzetben van.

Általános szorongásos zavar

Az általános szorongásos zavar olyan zavar, amely krónikusnak tekinthető (legalább hat hónapon keresztül a legtöbb napon előfordulnia kell), és sokféle eseménytől való túlzott félelmet vagy szorongást (vagy aggodalmat) jelent. A generalizált szorongásos zavarban szenvedő embereket gyakran tartják aggodalmaskodónak vagy neurotikusnak, mivel úgy tűnik, hogy egyszerűen minden miatt aggódnak és minden miatt szoronganak.

Az APA hat specifikus tünetet jegyez meg, amelyeknek hat hónapon keresztül kell kifejeződniük ezeknél a személyeknél. A felnőtteknek ezek közül hármat kell következetesen kifejezniük, míg a gyerekeknek csak egy tünetet kell kifejezniük hat hónapon keresztül.

.