Az agy a fényhullámok spektrális információit (hullámhosszuk keverékét) használja a tárgyak azonosításához. Ez azért működik, mert egy adott tárgy a fényforrás (a világítóanyag) egyes hullámhosszait elnyeli, másokat pedig visszaveri. A növények például azért tűnnek zöldnek, mert rövid és hosszú hullámhosszakat elnyelnek, de a látható spektrum közepén lévő hullámhosszakat visszaverik. Ebben az értelemben a növények – amelyek energiaszükségletük kielégítése érdekében fotoszintézist végeznek – nem hatékony napelemek: Nem használják fel a látható spektrum minden hullámhosszát. Ha ezt tennék, akkor feketék lennének. Ez az információ tehát értékes, mivel lehetővé teszi az agy számára a tárgyak azonosságára való következtetést, és segít a képelemzésben: A különböző, de szomszédos objektumok általában eltérő reflexiós tulajdonságokkal és profilokkal rendelkeznek. Ezt a feladatot azonban megnehezíti az a tény, hogy a tárgyról visszaverődő hullámhosszok keveréke elsősorban a fényforrásból kiinduló hullámhosszkeveréktől függ. Más szóval, az agynak figyelembe kell vennie a megvilágítást a tárgy színének meghatározásakor. Ellenkező esetben a tárgy azonossága nem lenne állandó – ugyanaz a tárgy a megvilágítási forrástól függően másképp nézne ki. A megvilágítási források drámaian eltérő hullámhossz-keverékeket tartalmazhatnak, pl. az izzófény, amelynek energiájának nagy része a hosszú hullámhosszakon van, szemben a hideg fényű LED-ekkel, amelyeknek a rövid hullámhosszakon van a csúcspontjuk. Ez nem új keletű probléma a mesterséges világítás feltalálása miatt. A nap folyamán a napfény spektrális tartalma változik – pl. a napfény spektrális tartalma délben más, mint késő délután. Ha a színt érzékelő szervezetek ezt nem vennék figyelembe, ugyanaz a tárgy a különböző napszakokban gyökeresen más színűnek tűnne. Az ilyen szervezeteknek tehát a megvilágító anyagot kell diszkontálniuk, amint azt itt szemléltetjük:
A színállandóság elérése a megvilágító anyag diszkontálásával
Az, hogy ez a folyamat fiziológiailag hogyan zajlik, még kidolgozás alatt áll, de azt már tudjuk, hogy megtörténik. Természetesen más tényezők is beleszólnak a szervezet által végzett állandó színkorrekcióba. Például, ha ismerjük egy tárgy “valódi színét”, akkor ez nagymértékben felülírja az egyéb szempontokat. Próbálja meg az epret zöld lézermutatóval megvilágítani. Az eperről visszaverődő fény alig vagy egyáltalán nem tartalmaz hosszú hullámhosszú fényt, de az eper mégis pirosnak fog tűnni az Ön számára, mert tudja, hogy az eper piros. Ezektől a megfontolásoktól függetlenül tudjuk, hogy a színállandóság elég sokat számít, még a feltételezett megvilágítás szempontjából is a #ruha esetében, amikor a megvilágítási forrás rosszul definiált:
A feltételezett megvilágítási forrás elvetése megmagyarázza, hogy mi történik a ruhával.