A jelenlegi növekedési ütem mellett a globális éves átlagos CO2-koncentráció 2015-ben vagy 2016-ban átlépi a 400 ppm küszöbértéket. Itt gázkitermelés egy olajfúró platformon a Mexikói-öbölben. Fénykép: Flickr.com/dviDshub/CC BY
A sugárzási kényszer 1990 és 2012 között 32 százalékkal nőtt, aminek 25 százaléka a szén-dioxidnak köszönhető. A fennmaradó rész más üvegházhatású gázokból származik.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legutóbbi, 2013. novemberi jelentése szerint 1990 óta a globális felmelegedés 80 százalékáért a szén-dioxid, főként a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás felelős. 1990 és 2012 között a szén-dioxid (CO2) miatt több mint 25 százalékkal nőtt a sugárzási kényszer – az éghajlatra gyakorolt melegítő hatás -.
A szén-dioxid az emberi tevékenységek – például a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és az erdőirtás – által kibocsátott legfontosabb üvegházhatású gáz. A CO2 több száz, ha nem több ezer évig marad a légkörben, és így meghatározza a globális átlagos felszíni felmelegedést a 21. század végére és azon túl – állítja a WMO. “Az éghajlatváltozás legtöbb aspektusa még akkor is évszázadokig fennmarad, ha a CO2-kibocsátást azonnal leállítanánk.”
A WMO szerint globális szinten a légkörben lévő CO2 mennyisége 2012-ben elérte a 393,1 ppm-et, ami az iparosodás előtti 278 ppm-es szint 141 százaléka. A légkörben lévő CO2 mennyisége 2011-ről 2012-re 2,2 ppm-rel nőtt, ami meghaladja az elmúlt 10 év évi 2,02 ppm-es átlagát, ami gyorsuló tendenciát mutat.
A WMO szerint az ipari korszak 1750-es kezdete óta a légkörben lévő CO2 globális átlagos koncentrációja 41 százalékkal nőtt. “A légkörben a CO2 havi megfigyelt koncentrációja 2012-ben a Global Atmosphere Watch több sarkvidéki állomásán meghaladta a szimbolikus 400 ppm küszöbértéket. 2013 folyamán az óránkénti és napi koncentrációk a világ más részein is átlépték ezt a küszöbértéket, többek között a hawaii Mauna Loán, a világ legrégebbi folyamatos légköri mérőállomásán, amelyet széles körben a Global Atmosphere Watch referenciaállomásaként tartanak számon. A CO2-koncentrációk szezonális és regionális ingadozásoknak vannak kitéve. A növekedés jelenlegi üteme mellett a globális éves átlagos CO2-koncentráció 2015-ben vagy 2016-ban átlépi a 400 ppm küszöbértéket.”
A WMO kimutatja, hogy 1990 és 2012 között összesen 32 százalékkal nőtt a sugárzási kényszer – az éghajlatunkra gyakorolt melegítő hatás – az üvegházhatású gázok miatt. A fent említett szén-dioxid (CO2) okozta 25 százalékos növekedésen kívül a fennmaradó 7 százalékot más, hosszú élettartamú hőcsapdázó gázok, például a metán, a dinitrogén-oxid, az ózonréteget lebontó klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k), valamint a hidroklórfluorozott-fluorozott szénhidrogének (HCFC-k) és a hidrofluorozott szénhidrogének (HFC-k) okozzák.