A 17. század óta az ismeretelméletben kiemelkedő kifejezés, az “a posteriori” az érzékszervi tapasztalatból származó bizonyítékoktól, vagyis az igazolástól függő ismeret vagy igazolás egy fajtáját jelenti. Az a posteriori igazság olyan igazság, amelyet nem lehet megismerni vagy igazolni az érzékszervi tapasztalatból származó bizonyítéktól függetlenül, és az a posteriori fogalmak olyan fogalmak, amelyeket nem lehet megérteni az érzékszervi tapasztalatra való utalástól függetlenül. Az a posteriori tudás ellentétben áll az a priori tudással, az olyan tudással, amely nem igényel érzékszervi tapasztalatból származó bizonyítékot. Az a posteriori tudás empirikus, tapasztalaton alapuló tudás, míg az a priori tudás nem empirikus tudás. Az a posteriori igazságok szokásos példái a hétköznapi érzékelési tapasztalat és a természettudományok igazságai; az a priori igazságok szokásos példái a logika és a matematika igazságai. Az a posteriori és a priori tudás közötti különbségtételnek az empirikus és a nem empirikus tudás közötti különbségtételként való általános értelmezése Kant A tiszta ész kritikájából (1781/1787) származik.