A keresztény felekezetekben a keresztszülő hagyományosan a gyermek vallási támogatójának számít, aki részt vesz a gyermek vallásos nevelésében. Az elmúlt fél évszázadban azonban az amerikai vallási nézetek megváltoztak. A Pew Research Center 2014-es U.S. Religious Landscape Study tanulmánya szerint csökkent azoknak az amerikai felnőtteknek a száma, akik vallási kötődésűnek vallják magukat, és egyre kevesebben vallják magukat kereszténynek. Az ezredfordulósok körében pedig, akiknek most születnek gyermekeik, kevesebb mint egyharmaduk állítja, hogy heti rendszerességgel jár vallási szertartásokra.
A keresztszülők szerepe e tendenciákkal együtt fejlődött: Ami egykor egy felnőtt volt, akinek az volt a feladata, hogy a gyermeket a hitélet felé terelgesse, mára átváltozott egy világi szerepmodellé, aki érzelmi, gyakorlati, sőt pénzügyi támogatást nyújt.
Olvasd: Baptisták, csak a keresztség nélkül
Az V. századra a keresztszülők meglehetősen elterjedtek voltak Nyugat-Európában, mondja Guido Alfani, a milánói Bocconi Egyetem gazdaságtörténeti professzora, aki a keresztszülők szerepét tanulmányozza a történelem során. A szertartást a beavatás és az üdvösség szentségének tekintik, és évszázadokon át a keresztények úgy hitték, hogy akiket nem keresztelnek meg, nem jutnak a mennybe. Mivel a csecsemők nem tudnak beszélni és vallásos neveltetésüket megerősíteni, a keresztszülők keresztgyermekük nevében lemondtak az ördögről. A 17. századig a szülők gyakran olyan keresztszülőket választottak, akik nem álltak rokonságban a csecsemővel, hogy a családon kívüli közösséget hozzanak létre. “Az egyház szempontjából a rokonságon kívüli kapcsolatokat kellett kiépíteni” – mondja Alfani. “Ez olyasvalami, amiről a teológusok úgy gondolták, hogy lehetővé teszi egy olyan társadalom felépítését, amelyben minden egyén jobban összekapcsolódik, függetlenül attól, hogy ehhez vagy ahhoz a csoporthoz tartozik.”
A keresztszülő kifejezés soha nem szerepel a Bibliában – a teológusok szerint a kifejezés a csecsemőkeresztség gyakorlatba lépése körül keletkezett -, de a kulturális hagyományban gyökerezik. Történelmileg nagyobb társadalmi súlya volt, mint spirituális – mondja Bernadette Sweetman, a Dublini Városi Egyetem felnőtt vallásos neveléssel és hitfejlesztéssel foglalkozó posztdoktori kutatója. A keresztszülő szerepe bizonyos presztízzsel bírt. Ez annak a jele volt, hogy valakit a szülők jó barátjának vagy a közösség jó kapcsolatokkal rendelkező tagjának tartottak.
És a kinevezés stratégiai jelentőségű lehetett. A történelem során a közép-amerikai országokban “gyakori volt, hogy a riválisodat vagy ellenségedet kérték fel keresztszülőnek, hogy véget vessenek egy viszálynak” – mondja Sweetman. “Hasonlóképpen, Európában az üzleti partnereket kérték fel keresztszülőnek, hogy biztosítsák a jó munkakapcsolatot, különben nem sikkasztanak el. Az is gyakori volt, hogy egy kézműves vagy kereskedő vállalta a keresztszülő szerepét, akitől elvárták, hogy megtanítsa a fiút a szakmára, vagy tanoncot ajánljon.”
A francia forradalmat követően a 19. században Európában népszerűvé váltak a “polgári keresztségek”, amelyeket egy önkormányzati személy végzett, azok számára, akik vallási szertartás nélkül akartak keresztszülőt adni a gyermeküknek, mondja Alfani, amit a vallási befolyás csökkenése ösztönzött a mindennapi életben. Ez idő tájt egyre több szülő fordult a családtagokhoz, amikor keresztszülő kiválasztására került a sor. Sweetman szerint ez a szerep a családon belüli kötelékek megerősítését szolgálta, és a gyermeket egy már kialakult társadalmi hálózatba fogadta. “Amikor egy gyermek megszületik, azt akarjuk, hogy valaminek a részese legyen” – mondja. “Minél nagyobb a család, annál nagyobb a hálózat.”